Az első lány a foci csapatban ♡BEFEJEZETT♡✔️

9✔️

- Hogy érzed magad? - kérdezte eltűrve egy tincset az arcomból.
- Mostmár egész jól. - mondtam mosolyogva. Teljesen elvesztem szemeibe. Olyan érdekes színe van. Mintha az egyik fel zöld, a másik fele barna lenne, közte meg az a mocsaras szín. Gyönyörűek.
Nekem sötétkék szemeim vannak. Tisztába vagyok azzal a ténnyel hogy mindenki ilyenre vágyik, de nekem még is egy olyan szem szín kéne mint ami Shawnnak van. Elképesztő.
Shawn keze azóta az arcomon van. Nem vette el miután eltűrte a tincset. Nem is bánom. Imádom mikor megérint. Olyan lágy és puha az érintése. És ott ahol megérint mindig bizseregni kezd. Talán ilyen ha valakibe szerelmesek vagyunk? Remélem, mert ez elképesztő érzés. De akkor ez azt jelentené hogy beleszerettem Shawnba. Én nem bánnám, hisz rendes és helyes srác, csak nem akarom hogy kárba menjen a barátságunk.
Sok ilyet hallottam már. Fiú-lány barátság nem létezik, mivel az egyik fél mindig többet fog érezni a másik iránt. És ezt a másik fél nem mindig viszonozza, és mivel az úgy már kellemetlen lenne ha elmondja az egyik hogy mit érez, ezért vagy magában tartja, vagy vállalja a kockázatot és elmondja. Na én ebben nem vállalnám a kockázatot.
A kockázatról jut eszembe. Ma meccsem van! Úristen, el is felejtettem hogy nekem 3-tól meccsem van! Hogy lehetek ilyen hülye? És mennyi az idő. Ezekre gondolva riadtan ültem fel.
- Shawn, mennyi az idő?! - kérdeztem, ilyedten
- 10:56. Miért? - egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a szám, miközben visszadőltem az ágyra.
- Ma van a meccs. - néztem a plafonra.
- Biztos el akarsz menni? Lehet megint rosszul leszel. - húzta el a száját.
- Shawn, tudom hogy aggódsz, de nem hagyhatom őket cserben. És amúgy is, tegnap a fülledt levegő miatt lettem rosszul, meg mert nem ettem. A foci meg kint lesz, én meg eszek előtte és rendesen fogom hidratálni magam. - próbáltam megynyugtatni az aggódó fiút.
- Jó. De ha érzed hogy nem vagy jól akkor ne erőltesd. Biztos ők is megértenék.
- Tudom, de ez most nekem is fontos lenne. - mosolyodtam el.
- Jó, tudom, csak aggódok.
- Tudom. És ez nagyon aranyos tőled. - öleltem őt át, majd ráültem a csípőjére
- Khmm...Brooks, eléggé...hogy is mondjam...rossz helyen ülsz. - mondta miközben kezeit a derekamra téve, előrébb húzott.
Amúgy csak így mellékesen megjegyzem  hogy az arcom felvette a vörös legsötétebb árnyalatát.
- Cuki vagy mikor elvörösödsz. - mosolyodott el cukin. Erre még vörösebb lettem, így előre dőlve, fejem Shawn nyakába fúrtam. Erre ő elnevette magát.
- Na gyere, Eperke. Kéne reggelizni. - nevetett, miközben megpaskolta a hátam.
- Stipp-stopp te csinálsz palacsintát!!! - kiabáltam, miközben már az ajtóban voltam és a konyha fele rohantam. Pár másodperc múlva ő is megjelent a helyiségben.
- Ez nem volt szép! - rázta meg a fejét rosszallóan.
- Tudom, de ez van!
- Ó igen? - mosolyodott el gonoszan, miközben elkezdett felém közeledni. Egészen addig közeledett még sarokba nem szorított.
- Mire készülsz? - kérdeztem félve. Ekkor felkapott a vállára, majd elkezdett a kanapé felé vinni. Én közben sikítoztam és a hátát ütögettem, de nem nagyon hatotta meg. A kanapéhoz érve ledobott rá és elkezdett csikolni.
- NEHHH...ERESSZHHH!!!! - visibáltam. Ekkor abbahagyta. Tekintetem a szemeire vezettem, amikben elvesztem. Elkezdett felém közeledni a fejével. Már majdnem összeért az orrunk, mikor...