Az első lány a foci csapatban ♡BEFEJEZETT♡✔️

23.✔️

Elkezdődött a buli. Lement az esküvői ceremónia, és most elkezdődött a party. Megjegyzem nincs pia, mivel gyerekek is vannak. Eddig nagyon jó a hangulat. Mindenki táncol, beszélget és eszik. Khmm....Cameron....khmm!
Épp mentem volna megnézni mit csinál Liam, mikor megjelent, Nash...mármint az én anyám. Nem tudtam ezzel mit kezdeni. Nem volt meghívva, mivel "nem ismerem". De ha itt volt a ceremónián, akkor hallotta a teljes nevem. Amit átvaltoztattam Grierre, igaz mostmár lényegtelen, mivel Mendes vagyok, de a pap az igazi nevemet mondta. Azaz Kassandra Melody Grier.
Nem mondott semmit, odajött és szorosan a karjaiba zárt. Én persze viszonoztam az ölelést.
- Azt hittem soha többé nem látlak - hallottam meg sírós hangját, mire nekem is könnyek szöktek a szemembe. Szorosan öleltük egymást.
Mindent elmagyarázott. De tényleg. Mindent. Kiderült hogy az anyagiak miatt volt ez. Akkoriban csak én és Nash voltunk. Mind a kettőnket árvaházba vitt, hogy túléljük még ő talpra áll. Azt tervezte hogy majd mind a kettőnket vissza szerez, de ez nem sikerült. Még Nasht gond nélkül visszakapta, addig engem nem. A "szüleim" megfenyegették őt, ha nem mond le rólam akkor csődbe viszik a családi céget. Az igazi apám meghalt egy autóbalesetben, anya meg újraházasodott. Na innen van a kicsi Sky.
Annyira boldog voltam. De ezt egy valami elrontotta. Mégpedig egy erős szédülés. Épp Shawn mellett álltam mikor rámjött a szédülés és a hányinger. Még pont annyi időm volt, hogy Shawnba kapaszkodjak, de utána elnyelt a sötétség.
Egy fehér terembe keltem. Mellettem fehér íróasztal és egy EKG volt. Tudjátok, az a cucc ami a szívverésemet mutatja. Na mindegy. A másik oldalamon egy ágy volt amin Shawn feküdt és bekésen aludt. Még mindig az esküvőre felvett nadrág és ing volt rajta, még az öltöny az ágy végén volt.
Mikor ébredezni kezdett lehunytam a szemem. Kíváncsi vagyok mit fog tenni. Ekkor megéreztem a kezét a hasamon, mire az görcsberándult és éreztem hogy a szívverésem gyorsulni kezd. Persze erre a mellettem ülő férfi is felfigyelt. Mennyiben hogy most elmosolyodott? Ekkor éreztem hogy egy puszit nyom a számra, de én elkapom a tarkójánál, így a puszit csókká alakítva. Belemosolygott a csókba, és ez a mosoly még nagyobbá vált mikor elváltunk.
- Tudtam hogy felkeltél! - mosolyodott el önelégülten, miközben a kezét újra a hasamra csúsztatta, és azt kezdte el nézni. Ekkor elnevette magát. - Mostmár értem miért olyan nehéz a nőknek elmondani hogyha babát várnak. - egyre furcsábban néztem rá.
- Shawn. Ugye nem vagy terhes? - próbáltam elpoénkodni, mire megint kuncogott egy sort.
- Én nem. De te igen. - nézett mostmár a szemembe. Ledöbbentem, de úgy totál. Mi az hogy terhes vagyok. MI AZ HOGY TERHES VAGYOK?  MIÓTA? ÉS MIÉRT NEM TUDOK RÓLA? Nem mintha nem örülnék, de értitek. Miért tudja hamarabb Shawn? Jó erre megvan a logikus magyarázat, de akkor is. Oké Sandra, nyugi. Mélylevegő.
Kezem lassan a hasamra csúsztattam. És ekkor fogtam fel igazán. Én a második gyerekemet hordozom a szívem alatt. A könnyek megállíthatatlanul folytak le az arcomon.
- Shawn... - kezdtem, de elakadtam, egy: a sírás miatt, kettő: Shawn a nyakamba borult.
- Annyira boldog vagyok. - mondta boldogan.