12. fejezet: Rivalló és rémálom

2.2K 112 13
                                    

Földbe gyökerezett lábbal, remegve álltam a Foltozott Üst előtt. Hosszú hajamat az esti szél újra és újra meglibbentette, engem pedig átjárt a mámor érzése: sikerült. Kezemben a Reggeli Próféta egy korábbi számát tartottam, amely a borítólapon az alábbit hirdette: "Black még mindig szökésben". Az újságcikkben arról a körözött bűnözőről írtak, aki kb. egy csodával határos manőverrel megszökött az egyik legszigorúbban őrzött börtönből, Azkabanból. Ez a személy nem volt más, mint Sirius Black. Az a Black, aki úgy látszik, a szökésével az életemet akarja szétcseszni.
Izzy néni és a férje, Sam nászúton voltak még, ami még otthon tudatosult bennem, ahol nem maradhattam; így kénytelen voltam kivenni egy szobát az Üstben a hátralévő egy hétre. Haza ugyanis nem mehettem, mivel anya tuti egész évre szobafogságra ítélne. Elszökni is alig bírtam, és csak a szerencsémnek köszönhettem, meg a Mágikus Közlekedési Módok és elsajátításuk című könyvnek, hogy épen megérkeztem Angliába.

Szerencsére már jártam a Foltozott Üstben, és bár addig a pillanatig idegenkedtem a helytől, nem maradt más választásom, mint belépni. Meglepetésemre egy hang kiáltotta a nevemet, amikor a söntéshez léptem.

- Hannah!

- Harry! Ó, micsoda meglepetés! Hát te?

- Hosszú történet - mondta, majd a ládámra nézett kérdve.

- Hosszú történet – mosolyodtam el. – Először is, egy szobára lenne szükségem. Üdvözlöm, Tom!

- Hé, az én szobám elég nagy – mondta. – Esetleg...? - Nem hagytam befejezni mit akart, kapva kapva az alkalmon, és azon, hogy egy ismerőssel lehetek egy szobában, rá is vágtam a válaszom.

- Szuper lesz!

- Kedves Tom! Kérhetünk még egy ágyat a 11-esbe? – fordult Harry a kocsmáros felé, aki felkísért minket, fellebegtetve nehéz csomagomat is. Pálcájával intett, majd egy ágy jelent meg, ami kis gondolkodás után a Harry ágyával szemközti falon landolt. Megnyugodva dőltem le az ágyra. Nem volt olyan kényelmes, mint az otthoni, de pár éjszakára bőven megtette.

Töviről hegyire mindent elmeséltem Harrynek, attól kezdve, hogy a lagzi után elköszöntünk a reptéren, hogy anya nem akart visszaengedni a Roxfortba, mondván most "egész Anglia veszélyes". Holott rajtkaptam azon is, hogy percekig meredt a szökött rab arcképére, miközben az ebédlőasztalnál ült, majd még szobafogságot is kaptam; nénikém pedig nászúton volt, így ő sem volt elérhető közelben, hogy mellettem kiálljon. Ezt megelégelve kivártam, míg anya az Ilvermornyba megy, hogy elintézze a felvételem. Biztosítottam róla Harryt, hogy nem árulta el nekem mire készül, de én apró jelzésekből is rájöttem. Úgyhogy hagytam egy szép levelet anyának, hogy elmentem Roxfortba, és nem vagyok hajlandó a Roxforton kívül más iskolába járni. Ekkorra már mindenemet összeszedtem, a házunk előtt állva pedig csak simán hoppanáltam. Szerencsére tökéletes hoppanálást hajtottam végre.

- Ki ez, te? – kiáltottam fel és ráböktem a kezemben tartott újságra. A címlapon Sirius Black volt, pont az orrán pöccintettem meg, de fel sem vette. – Valami förtelmes szökevény, és ki vagyok én, hogy ez megijesszen? Még ha kijelentette volna, hogy ő azért szökik meg Azkabanból, hogy az életemre törjön és bosszút álljon mindenki máson, megérteném, hogy anya úgy félt. De így egész más a helyzet, mondtam is anyának, hogy én egy kicseszett griffendéles vagyok, nem holmi amerikai ilvermornys csitri! Majd én megkeresem, ellátom a baját.

- Ú... - húzta el a száját. – Ezzel jól megsérthetted, nem? – A szám elé kaptam a kezem, majd kínosan felnevettünk. – Ez ám az éles kritika!

- Huh, hát igen... nem csoda, hogy úgy kiakadt rám, hogy még szobafogságot is kaptam. Még Anabelle is, tudod, találkoztál vele az esküvőn, megsértődött egy kicsit.

Amerikából jöttem (HP fanfiction)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora