Befejezett! Ez egy Fred W/saját szereplős történet. Lényegében elképzelem mi történne, ha egy amerikai lány, angol gyökerekkel felvételt nyerne a Roxfortba, majd az egész élete fenekestül felfordulna. Az édesanyja titkolja apja kilétét, ahogy minden...
Karácsony első napján arra ébredtem, hogy Katie ráugrott az ágyamra.
- Boldog karácsonyt, Álommanó! – nevetett, és az ölembe tette az ajándékát.
- Köszi – morogtam a párna alá bújva. A pálcámmal magamhoz hívtam az ő ajándékát és átadtam. Egy seprűápolási szettet vettem neki, és egy olyan pólót, ami nagyon divatos a mugliknál. - Csak, hogy tudd - vigyorodtam el.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Hú, de jó! Köszi – ölelt meg, majd az ágyamra hajította a "blonde" verziót. – Fel is veszem! – Én egy sálat kaptam és egy hógömböt, amiben a közös fotónk volt. Én is felvettem a sálat, egyből a pizsamámra. Ez közös bolondságunk volt: ha kaptunk valamit, azt egyből fel. Kell. Próbálni.
- De szuper! – Ki is tettem az ajándékot az éjjeli szekrényemre. – Boldog karácsonyt, csajok! – Mind a négyen szoktunk egymásnak ajándékot venni. Jóbaráti iszony.
- Jaj, csoki? Nem baj, ha nem eszem meg, ugye? – sipítja Vivien. – Félek, nem férek majd a ruhámba...
- Nem baj – nevetek fel. Aligha hízhat ki a ruhájából attól a csokipocaktól, amit vettem neki, de karácsonykor semmi nem szegheti a kedvemet. Még a nyavalygása sem. Tovább bontogatom a karácsonyi ajándékaimat: kaptam egyet anyáéktól... egy levél is volt mellé csomagolva. Meg volt egy nagy doboz amerikai csokis keksz. A nagypapám is küldött külön valamit: egy vörös kövekkel kirakott hajtűt, ami állítólag a dédnagymamámé volt. – Azta! Ezt nézd, Katie – mutatom fel. – Ez a dédnagymamámé volt. Még sosem kaptam családi örökséget! - A levélről, amit anyáék küldtek, teljesen meg is feledkeztem. A következő ajándékom teljesen elfeledtetett velem mindent. Egy apró, lila papírba csomagolt doboz volt, ami egy kis, szív alakú medált rejtett. Mellette egy apró papíron csak ennyi: Hannucinak.
Egyetlen ember hív Hannucinak. Az, akitől a kabalakarkötőt is kaptam. Csak ő lehet. Akkor ez most... szerelmi vallomás?
- Szerintem az – mondta Katie.
- Hogy?
- Szerintem is azt jelenti.
- Te turkálsz a fejemben?
- Mintha te nem tennéd! És észre sem veszed – vágja rá barátném.
- Ez igaz – nevetem el magam megint. Mostanában egyre intenzívebb a legilimentori képességem. Reggeli után felmentünk a fiúkhoz, akik épp az ajándékhalom közepén ültek. Először a negyedikeseknél kopogtattunk.
- Boldog karácsonyt! – rikkantották szinte egyszerre, mikor megláttak minket.
- Boldog karácsonyt nektek is! – köszöntem vissza. Ledobtuk az ajándékokat. A negyedikes fiúkat nem igazán ismerjük, de azért egy-egy nyaláspálcát, meg csokibékát adtunk nekik. És persze anyu csokis keksze is az étlapra került. - Anyukám küldte - kínáltam őket.
