Amerikából jöttem (HP fanfiction)

36. A csók

Karácsony második napján mindenki későn kelt. Rám a reggel a mosdóban talált, éppen a tegnapi „vacsorám" keresett magának kiutat. Pezsgő... rengeteg pezsgő. Az estémre alig emlékeztem, csak homályos képek maradtak.

- Alkoholmérgezés... - dörmögöm Katie-nek. Akkor veszem észre, hogy ott sincs a szobában. Hol van? A keresésére indultam volna, de minden mozdulatra hasogatni kezdett a fejem. Bevettem magam a fürdőbe, majd úgy ahogy voltam magamra kaptam az első ruhát, amit találtam a ládámban. Ez egy szürke szoknya volt, rozsdavörös szegéllyel, hasonlószínű harisnyával, krémszínű pólóval és a griffendéles, meleg pulcsimmal. Nem maradhatott el a vörös-arany csíkos sálam se. A hajamat úgy hagytam, ahogy volt, vizesen. Vizesen és... Merlinre! Rózsaszínűen.

A Griffendél-torony klubhelyisége jóval csendesebb volt, mint az utóbbi időben bármikor, s a bágyadt beszélgetéseket gyakran szakította meg egy-egy ásítás. Én is fáradt voltam... és a hosszú fürdés ellenére is fájt a fejem. Katie sem volt sehol.

Will sem volt éppen a toppon. Ránéztem, és ahogy azt mondta, „jó reggelt", a szája mozgását figyeltem és az arcom pillanatok alatt felvette a pulcsim színét. Eszembe jutott, hogy tegnap este majdnem smároltunk kint, a hidegben. El se akartam hinni. Hogy juthatott ilyen butaság az eszébe? Aztán eszembe jutott, hogy Freddel smároltam, nem sokkal később. Szép napoknak nézünk elébe...

Willel megindultunk reggelizni, de Katie ott sem volt. Ellenben a negyedikes trió éppen nagyon belemerült valamibe.

- ...de eszemben sincs minden nap vesződni vele – jelentette ki Hermione, Csámpás füle tövét vakargatva.

- Kár, mert nagyon jól állt az egyenes is – ültem le a lány mellé. – Nem láttátok Katiet? – kérdem, de csak megrázzák a fejüket.

Nem kezdem el nagyon keresni barátnőmet, mert megjelenik Fred és George oldalán. Az egyik iker arca fülig ér, mikor összeakad a tekintetünk. Találhattok kettőt, kié. Igen. Az övé. Át is karol, és ad egy puszit, amint ledobta magát mellém.

- Szia, Pinki – köszönt George nekem vigyorral az arcán. Automatikusan Harryre kaptam a szemem, a fiú viszont nagyon jártatta a száját, a barátaival sugdolózott.

- Nem vagyok Pinki! – „köszöntem", és próbáltam a tekintetemmel ledöfni a fiút.

- Dehogynem – nevetett Will is, és meghúzkodta a rózsaszín fürtjeimet. A fenébe. Vajon a zuhanyban vagy a prefektusi fürdőben fakult ki?

- Hát, ez már így marad, Pinki – mondja Katie is, mikor nem szólok semmit.

- Rémesek vagytok... - sóhajtok. Ennyi. A kávémba kortyolok, másra nincs erőm.

- Mi a tervetek mára? – kérdezi a mellettem ülő vörös, mire én magam elé veszem a kávéskannát és egy liter tejet. – Nem lesz kicsit sok koffein?

- Pont elég lesz – mosolyodom el, és még egyet kortyolok. – És nektek?

- Hát... - mosolygott és elpirult. Továbbra sem engedett el, sőt... cirógatni kezdett a derekamnál, amitől nagyon hamar elveszítem a figyelmem. Mint most is. Az érintése minden mást kizár, mert nem hiszem el, hogy ilyen cuki velem. – Csak egy tervem van – nézett rám. Nem folytatja, mert hangos robajjal megérkezett a posta, és leszállt elém Tarka, a törpebagoly.

- Belle – mondtam, és már hozzá is láttam, hogy megszabadítsam terhétől a madarat. Egy kis csomag volt benne, egy gyorsmasnival átkötözve. Kibontom a csomagot, de csak egy levelet találok, illetve egy másik csomagot, ismét papírba csomagolva. Olvasni kezdek, a levél ugyanis tényleg nekem szól.