Amerikából jöttem (HP fanfiction)

19. fejezet: A Kviddics Világkupadöntő előtt

Ginny, Hermione és én kint pihentünk a kertben a régi plédeken. A meleg nyári napsütés, ami a héten szinte végig kísért minket, még kitartott hétvégén is. Úgyhogy póló nélkül, fürdőruhafelsőben pihentünk és beszélgettünk mindenféléről, illetve a Szombati boszorkány legújabb példányát olvastuk. A két lány naptejjel is kenegette magát, bár már meglátszódott rajtuk is a napsütés. Az én bőröm meg már eleve barnább volt a floridai nap miatt, úgyhogy nem volt mit kenegessek.

Épp a hátamon pihentem a felhőket nézegetve (igen, szokásom csak úgy a felhők formáját figyelgetni), amikor valaki árnyékot vetett rám. A napszemüvegemen át néztem a vörös fürtöst, miközben ő beszélt hozzánk.

- Megyünk – mondta. – Nemsokára itt vagyunk Harryvel.

Felültünk és bementünk a lányokkal. Mrs Weasley éppen le akarta beszélni a férjét a dologról.

- Ugyan már, Molly... nem értem, miért nem tartod jó ötletnek. Amint sikerült rákapcsolni... Ó, köszönöm. Már mehetünk is.

- Mr Weasley, biztosan jó ötlet a kandallón át menni? – kérdeztem aggódva, miközben egy pohár házi limonádéval Bill mellett helyet foglaltam.

- Igen – kezdte elveszíteni a türelmét a családfő, láttam rajta.

- Azért kérdeztem, mert a Dursley család nem szereti a varázslatot... sem a varázslókat. Nem volna jobb autóval menni érte?

- Hát, autónk már nincs. Nem lesz semmi baj, ne aggódj.

Nem hittem neki, és hamar kiderült, hogy milyen jól tettem. A kandallót ugyanis befalazták – ezt Harry nem átallott a szememre vetni, amint megérkezett.

- Nem is mondtad! Csak, hogy nem rajonganak a mágiáért! – kócoltam össze a haját.

- Hé!

- Megette? – kérdezte izgatottan Fred, miközben talpra segítette Harryt. – Igen... De mi volt az? – Nyelvnyújtó nyalánkság – felelte sugárzó arccal Fred. – George-dzsal fejlesztettük ki, és egész nyáron kerestük a megfelelő kísérleti alanyt, akin kipróbálhatjuk... A zsúfolt kis konyhában kitört a nevetés.

Amíg Mr Weasley is visszatért, Harry megismerkedett az idősebb Weasley gyerekekkel is. A nevetés viszont a családfő megérkezésével elhalt, a férfi ugyanis nagyon mérges volt – az ikrekre. Hermionével mindketten rosszallóan pillantottunk az ikrekre. Én sosem tartottam rossz ötletnek a fiúk vállalkozását, de megetetni egyet egy mugli fiúval, már túlment az én tűréshatáromon is. A szüleikén pedig végképp, úgyhogy karon ragadtuk Harryt és elindultunk fel. Nagyon szerettem volna pár szót négyszemközt váltani vele, főleg Siriusról, meg az álmáról, de a többiek előtt ezt nem lehetett. Mivel Ginny is jött velünk, semmi ilyesmiről nem eshetett szó. Azért elég jól elbeszélgettünk négyen-öten a vacsoráig.

- Szóval csak úgy elsétálsz... - kapta el a derekam lefelé menet kedvenc ikrem. A George-dzsal közös szobájuk küszöbén állt, és ahogy megragadta a derekam, berántott hozzájuk.

- Nem mondom, hogy nem fáj nekünk... - mondta George is. – De felajánlunk valamit, amivel jóvá teheted.

- Igazán? – Vontam fel a szemöldököm. A cinkos összekacsintásukat, amit úgy szeretnek váltani a legnagyobb őrültségek előtt, elkaptam és nem sejtettem túl jót.

- Kérek egy puszit... - mutatott a szájára.

- Én is – George az arcára mutatott. – Vagy...