22. Mrs. Weasley dísztalárja (javított)

1.8K 89 0
                                    


Miután a konyhában összegyűlt a csapat, és közösen átnéztük a Reggeli Prófétát, Harry, Ron és Hermione elindultak fel a szobába. Túl gyanúsak voltak nekem, de mivel engem nem hívtak, ezért úgy döntöttem, írok egy levelet Katie-nek. Hiányzott már a legjobb barátnőm sötét haja, és nem találkoztunk a világkupán sem, pedig tudom, hogy ők is kint voltak. Felmentem a szobába, és halkan, hogy Ginnyt hagyjam aludni, kivettem egy pennát és tintát, majd lementem a nappaliba. Pillanatokon belül megjelent mellettem Hermione, magában füstölögve.

- Hermione, vagy beszélj rendesen, vagy inkább ne mondj semmit, mert nagyon zavar.

- Akkor felmegyek Ginnyhez!

- Alszik. – A székre mutattam, amiről mérgesen felpattant. – Ülj vissza, és mesélj. Mi a baj?

- A fiúk – dörmögte, de máris megjelent Harry seprűvel a kezében, majd feltűntek a vörösek is. Ők pedig a seprűtárolóhoz rohantak. Fred még visszafordult.

- Hannuci? – Én csak a levélre néztem.

- Köszi, most kihagyom – mondtam. – De, Freddie! Elkérhetem Bagoly urat?

- Persze – kiáltotta vissza.

- Elmegyek, idehozom neked – mondta Hermione, és hamar vissza is tért, karján a bagollyal. Épp rákötöttem a levelet és útnak engedtem volna, de megfagytam a mozdulatban. Egy valamire nem gondoltam, de egyből eszembe jutott, ahogy kinéztem az ablakon és megláttam két felnőtt, ismerős-idegen alakot.

Hogy mindig történik valami...

- Nem megyek haza, ha ezért jöttetek – jelentettem ki mielőtt akárcsak egy "szia" elhangozhatott volna. A kisebb, rozoga kültéri asztalnál ültünk, és beszélni sem hagytam őket. – Úgyhogy mehettek is. Köszi, hogy jöttetek.

- Édesanyád majdnem rosszul lett, amikor meglátta a szalagcímet...

- Anya mióta olvassa a prófétát? – kérdeztem, mire Jack elém tette a Magic Times legújabb példányát. – A botrányba fulladt kviddics világkupa... Ó. De ez csak egy lap. - Jack még elém pakolta a Szemfényvesztőt, a Bűbájos Boszorkát, és még vagy három napilapot.

- Ez akkor sem változtat semmin – kötöttem az ebet a karóhoz. Eltoltam a napilapokat. Izzy rám kacsintott, amiből tudtam, hogy ő legalább biztosan nem akar hazavinni.

- Mi nem változtat min?

- Ez a Sötét Nagyúr jele - koppintott a képre Jack.

- Sötét Nagyúr? – döbbentem meg. – Talán te is egy megijedt csatlósa vagy? – Felnevetett, olyan érdes hangon.

- Dehogy – felelte. – De ha az lennék – hajolt közelebb-, akkor sem akarnám, hogy annak a nőnek a lánya, akit szeretek, veszélyben legyen.

- Nem vagyok nagyobb veszélyben, mint bárki más – hajoltam közelebb, és fogtam suttogóra a hangom.

- De veszélyben vagy.

- Ugyan már, nem unjátok ezt? Először ki akartok venni a suliból, mert jaj, feltárult a titkok kamrája... holott veszélyben sem voltam, mert „aranyvérű" (mondtam, hogy utálom ezt a szót) vagyok. Aztán jött Sirius Black szökése, még anya be is zárt a szobába... - horkantottam. – Akkor sem voltam veszélyben, bár anya azt hitte. Tévedett. Nyár elején pedig, ne szakíts félbe, Jack! Nyár elején azt mondtátok, hogy ha nem fenyeget közvetlen veszély, akkor visszamehetek Roxfortba. Mert bizonyítottam. Bizonyára, a Roxfort igazgatója sem gondolja másként, mivel prefektus is lettem. Tudod mit jelent ez, Jack?! Nem fejeztem még be! A sötét jegy pedig nem fenyeget engem közvetlenül, csak annyira, mint bárki mást. Tehát nem vagyok közvetlen veszélyben. Voldemort – a férfi összerezzent, amit nem hagytam szó nélkül- nem tért vissza. Vagy igen? Nem, nem hiszem! Vadászik rám valaki? Nem, senki nem akar bántani... Szeptember elsejével pedig elkezdődik a Roxfort, ahol Albus Dumbledore felügyelete alatt leszek. Nemcsak én, mindenki más. Fred, George, Ginny, Harry, Ron...

Amerikából jöttem (HP fanfiction)Where stories live. Discover now