26. Üdv újra a Roxfortban!

2.2K 102 6
                                    


Az év első bájitaltanórája... izgultam nagyon.

- Lassan új füzetet kell vennem – meséltem Katienek.

- Új füzetet...? Ja – az „a" hangot jó hosszan elnyújtotta. – Azt a füzetet.

- Igen, van még pár lap.

- Még vezeted? – kérdezte Will is, mire bólintottam.

- Igen, de erről ennyit – fogtam suttogóra a hangom, amikor a tanár urat megláttam közeledni. – Nehogy illetéktelenek fülébe jusson az információ. – Elmosolyodtam, bár nem kellett volna, mert P. prof. meglátta, és egy pillanatig megállt. A mindentudó pillantását használta, mintha csak a vesémbe látna.

- Miss Winslow... nem akar magára haragítani még az első óra előtt, igaz?

- Én sosem szeretném megharagítani a professzort – válaszoltam.

- Akkor azt a füzetet nem látom többé, igaz? – Én csak az ajkamba haraptam, és gyorsan besurrantam a tömlöcünkbe. Már hiányzott ez a rémes furcsaság, és a csontjaimig hatoló hideg. Hiába töltöttem már el négy teljes évet itt, Amerika mindig elfeledteti velem az itteni fagyos levegőt.

- Csendet kérek! – szólt Piton, miután becsukta az ajtót. Az utasítás fölösleges volt; amint meghallottuk az ajtó döndülését, rögtön abbamaradt a beszélgetés és a mozgolódás: a prof. puszta jelenléte is elegendő fegyelmező erővel bírt. Piton elindult a tanári asztal felé, s közben végigjáratta tekintetét a diákokon. – Mielőtt hozzákezdünk az órai munkához – szólt – emlékeztetnélek rá benneteket, hogy jövő júniusban egy igen fontos vizsgán kell számot adnotok tudásotokról a varázsfőzetek készítése és használata terén. Bár sajnálatos módon a csoport egyes tagjai átlagon aluli szellemi képességekkel rendelkeznek – itt felénk nézett-, elvárom, hogy az RBF-vizsgán legalább elégséges szintű teljesítményt nyújtsanak mindazok, akik nem akarják, hogy... megnehezteljek rájuk. – Egy pillanatra elfordult, és ez elég volt, hogy váltsunk barátnőmmel egy cinkos pillantást. – A következő tanévben sokan közületek már nem lesznek a tanítványaim – folytatta Piton. – A RAVASZ-ra előkészítő kurzusomon ugyanis csak a legjobbak vehetnek részt, vagyis egyesektől meg kell majd válnunk. – Itt különösen Willt kezdte szuggerálni, bár nem értem, miért. Őt nem lehetett olyan könnyen befolyásolni. Igaz, „csak" az erős V szintet hozta.

- A búcsú boldogító percétől azonban még egy egész tanév választ el minket – folytatta Piton, szinte sajnálva, hogy milyen messze van még az a bizonyos „perc" – úgyhogy akár szándékoztok RAVASZ-ra menni, akár nem, azt ajánlom, összpontosítsatok annak a magas szintű tudásnak a megszerzésére, amit a sikeres RBF-vizsga feltételéül támasztok. A mai órán egy olyan bájitalt készítünk el, ami gyakran szerepel a Rendes Bűbájos Fokozat vizsgafeladatai között: a béke elixírjét. Ez a főzet a szorongás oldására, az izgalom csillapítására szolgál. De vigyázat! Aki túl bőkezűen adagolja a hozzávalókat, annak bájitala mély, sőt akár örök álmot hozhat elfogyasztójára. Legyetek hát óvatosak munkátok során! A hozzávalókat és az elkészítés módját – Piton itt intett egyet a pálcájával – a táblán olvashatjátok. – (A táblán erre feltűnt a recept.) – Mindent, amire szükségetek lesz – Piton megint intett a pálcával – megtaláltok a tároló szekrényben. (Az említett szekrény ajtaja kitárult.) Másfél órátok van a munkára. Lássatok hozzá!

Hármunk tekintete találkozott az üstök felett, majd egyből a tábla felé fordultam. Nem nagyon törődtem a többiekkel, a mardekárosok többsége egyébként sem volt zseni, úgyhogy őket teljesen kizártam. A többiek is próbáltak koncentrálni talán, bár ha engem kérdeztek, nem fogunk sokan maradni a RAVASZ-ra felkészítő kurzusra.

Amerikából jöttem (HP fanfiction)Where stories live. Discover now