•Prológus•

266 20 5
                                    

A vörös fiú kabátját összehúzva sietett végig az úton. Az autó mellett megdermedt, majd szempárját a szanaszét hullott autó tetején pihentette. Ott feküdt ő holtan, hatalmas vigyorral arcán. Testvérek voltak, ugyanaz a külső. Ám míg Jerome egy viháncoló őrült fiú volt, Jeremiah egy intelligens, okos gyerekként nevelkedett fel. Hatalmas tervei voltak az életben, testvérével ellentétben, kinek gondolatai folyton a halál és gyilkos gondolatok körül forgott.

Piros orcája megfeszült, majd egy hatalmas sóhajtást préselt ki ajkai közül. Megigazgatta szemüvegét, majd kezeit zsebre dugva viharzott el a halott testvére mellett elhaladva. Vegyes érzelmek vették hatalmába testét. Egy része szomorú volt, de inkább a megkönnyebbülés tükröződött arcára. Rendőrök tömkelege cikázott körülötte, nem szerette azt a nagy tömeget. Habár megkönnyebbülve sétált hazáig, az egyáltalán nem volt megkönnyebbülő, mi otthonába várta.

Az nap délután történt meg az, aminek sosem szabadott volna megtörténnie. Megváltoztatta az egész életét. Egy nagyra törő, brilliáns elme volt, melyet megfertőzött a gyilkolás, és az őrültség elmélete.

BURN IT ALLWhere stories live. Discover now