BURN IT ALL

•Szövetség•

Bridgit megrémülten lépett hátra, ezzel kicsúszva Ecco keze szorításából. - Hagyj engem békén. - mondta elhaló, kissé szomorkás hangon a lány. Ecco arca rezzenéstelen volt, halkan meredt az előtte toporgó lányra. Barna íriszeit pásztázta végig, miben egy apró csillogás azt az érzetet sugallta, mintha félne. Ami így is volt. Bridgit minden porcikája remegett, testét átjárta a keserű félelem, amit már megszokott az idő múlásával.

- Feladatom van. Ha nem akarsz velem jönni, más módszerekhez kell folyamodnom. - sziszegte a szőkeség határozott hangsúllyal. Bridgit ajkai elnyíltak, mik a hidegtől sokkal inkább lilás árnyalatot burkoltak magukra, hullámos, barna haja lomhán, kócosan omlott vállára, ruhája pedig koszos volt, és rongyos. Egy szó sem szökött ki ajkain, pedig annyi mindent mondott még volna. Nehéz élete volt, főleg, hogy már senki sem maradt neki az üres magányon kívűl. Bridgit felemelte üres fejét, majd bólintott egyet, tudta, hogy nincs választása, és jelentéktelen élete úgysem jelentett már számára semmit.

Ecco erőszakosan tépte fel a mellettük pihenő kamiont, majd rángatta ki erős kezeivel az autó tulajdonosát. A férfi fejére mért egy ütést, majd beszállt a vezető ülésbe. Mellé Bridgit került, majd gyors iramban vágtattak Jeremiahhoz, egyenesen a sötét, föld alatti bunkerbe, hol Jeremiah tengette mindennapjait.

A fiú a hangos, zúgó motort meghallva a sarokban fekvő monitorra bámult, ezzel ellenőrizve, hogy biztos a kívánt személyek érkeztek - e meg hozzá. Ahogy Bridgit kiszállt a nagy autóból, Jeremiah ajkai széles mosolyra húzódtak. Ugyanabban az ülő pozícióban terpesztett a széken, azóta meg sem moccanva, mióta Ecco elhagyta a bunkert. Próbálta rendbetenni kusza gondolatait, de az nem járt sikerrel, a lila gáz, mi belepte egész testét összekócolta az eddig is kósza gondolatait, miket immáron már neki is nehéz volt megfejteni. Ecco talpának tompa kopogása moraja hangzott el a folyosókon, mik kissé visszhangozva vették fel ugyanazt a hangot. Jeremiah egyre boldogabban üldögélt székében, majd mikor a kilincs lenyomódva lépett be rajta Ecco, előtte pedig szorosan Bridgit, Jeremiah elengedett egy halk kacajt ajkai közül. Bridgit haléntákoz a mögötte álló pisztolyát tartotta, annak érdekében, ha elszökni próbálna, ám abban a labirintusszerű otthonban elég nehézkes lett volna.

- Bridgit! Rég találkoztunk... - mondta Jeremiah kis iróniával hangjával. Szavai határozottan csengtek a barna fülébe, a fiú egy az egyben megváltozott, legutóbbi találkozásuk óta.

- Mit akarsz tőlem, Jeremiah? Jerome halott. - szinte suttogva motyogta ezeket a szavak, elcsukló hangon. Jeremiah felállt eddigi ülőhelyzetéből, s a lány elé botorkált, ki ijedten lépett egyet hátra. A fiú mosolyra húzta ajkait, majd a lány vállára temette tenyereit.

- Bridgit, tudom, hogy benned nagy tehetség van. Tökéletes harcos lehetnél a seregembe, Ecco mellé. - simított végig gyengéden Bridgit barna haj hullámjain.

- Miért segítenék neked?

- Hát nem szeretnéd megbosszulni Jerome gyilkosait? Ha csatlakozol hozzám, James Gordon halála garantált! - nyújtotta kecses ujjait a Valeska fiú, mit a lány hosszas gondolkozás után viszonzott, ezzel szövetséget kötve.