BURN IT ALL

›Az Erdő Mélyén‹

Az ég sötétbe borulva festett magára néhány sárgásan ragyogó csillagot, miket unalmában számolgattak a gyermekek, kik ágyaikban forgolódva nem tudták álomra hunyni szemeiket. A hold aznap éjjel teljesen kerek volt, az világította be a sötét égboltot. Az erdő mélyén, hol a bohócfiú rejtekhelye telepedett le nem sütött be a nap, hiszen a platformot besűrítő fenyőfák sokasága eltakarja a felszínt, így ott csak a köd gyülemlett fel, és a sötétség. Nappal is sokkal szürkébb volt ott a levegő, mint máshol, mintha a pára mindig egy mély fájdalmat nyújtott volna az odatévedőknek.

Emberek százai ragadtak Gothamben, kevés elemózsiával, és reménnyel, a híd felrobbantásával. James Gordon viszont ezekkel az emberekkel ellentétben még ha kínoznák, sem hagyná el szeretett városát. Úgy gondolta, Gotham még nincs teljesen veszve, mire emberek sokasága cáfolt rá. A sötétség szinte elnyelte a várost, melynek utcáin több vér folyt, mint eső. Pedig abból sem volt kevés a folyton felhős Gothamben. A bűnözők ott szabadnak érezték magukat, úgy gondolták, kiélhetik beteges vágyaikat azokon a pára embereket, akik ráveszik magukat, hogy a bűn városában lakjanak.

Az erdő legmélyén egy bunker volt, ahol a folyton derűs Jeremiah és Bridgit bújkáltak. A fiúban keserű méreg keringett, bosszúvággyal vegyítve. A lány óvatosan próbálta nyugtatni a fiút, aki viszont cseppet sem vegyült. Öklével idegesen csapott az előtte álló üvegasztalra, minek szilákjai renyhén hullottak a földre. Jeremiah mit sem foglalkozva vele sétált a szobában fel, s alá. A fiú mégegyszer a levegőbe emelte öklét, ám a lány meggátolta annak landolását, keskeny ujjait Jeremiah kezére tapasztotta. - Meg kell nyugodnod. - hadoválta barna tincseit fülé mögé tűrve, majd lassan elengedve a fiú kezét, ahogy érezte, hogy a fiú ökle kezd szétfoszlani.

- Hogy nyugodjak meg, mikor elvették tőlem a drága Eccom? Az életét adta értem, ők pedig alattomos módon lelőtték! - bosszankodott a mosolygós fiú, kinek ajkairól lefagyott a mosoly, helyette pedig egy keserves vigyor jelent meg. Fogait összeszorítva lépkedett lassan, majd lehuppant a szobában fekvő ágy sarkába.

- Ne hagyd, hogy sebezhető legyél. Ha megtudják, hogy sebezhető vagy, egyből lecsapnak majd rád. - analizálta a lány az állasukat. Jeremiah szemei megcsillantak a könnycseppektől, ám azok nem hagyták el szemeit. Helyette összeszorította szemhéját, s elfolytotta magában érzelmeit. Lassan feltápászkodott, majd az előtte álló Bridgithez lépett.

- Drága Bridgitem! Ígérd meg, hogy te mellettem fogsz maradni a végsőkig! Te meg én... Mi leszünk Gotham király, és királynéja. Hát nem lesz csodálatos? Ecco az életét adta értem. Kíváncsi lennék, vajon te is hasonlóan cselekednél - e? - fúrta zöldes pilláit a lány íriszeibe.

- Ki fog derülni, amint rá kerül a sor. Nem gondolod? - mosolygott a lány féloldalasan. - Van egy ötletem, hogyan lehetne bosszút állnunk, csak egy bomba kellene hozzá, amilyet készítettél!

- Hallgatlak!