BURN IT ALL

›Előkészületek‹

A rendőr örs akkorra már majdnem teljesen üresen állt, az a kevés ember, aki ott tartózkodott is éppen azon volt, hogy időben el tudjanak indulni, megfosztani Gothamet a lakosaitól. James Gordon akkor még az irodájában kutakodott, lekapta öltönyét a fogasról, majd a jelvénnyel ellátott kapátot markolva csúsztatta azt vállára, majd belebújtatta kezeit. Az irodájából kislisszolva meglepetten nyíltak el ajkai a két lányra pillantva, akik az ajtóban állva várták a férfit megérkezni, és végezni vele. Egyszerűnek hangzott ez a duó agyában, ám Gordon nagyobb falat volt, mint gondolták volna. Bridgit játékosan döntötte fejét oldalra, majd egy halvány mosolyt engedett el szája sarkából.

Eközben Jeremiah minden erejével azon volt, hogy sikerüljön neki időben elhelyeznie az általa készített bombákat a híd köré, ami ha felrobban, nincs kiút Gothamből, ő pedig átveheti az irányírást a bűnök városa felett, és kedvére formálhatja majd egykori volt otthonát.

- Miért van úgy meglepve, Gordon? Mondtam már, hogy visszatérek még. - szavai ridegen hagyták el a lány ajkait, a férfi pedig dühben forgó szemeit a lányéba vájta.

- Nem hittem volna, hogy ilyen hamar visszatérsz. Abba kell ezt hagynod! Mit tettek veled? Ez nem az a Bridgit, akit megismertem! - dühöngött Gordon, arca zavarodottságot tükrözött róla, ami igaz is volt. Agyában mindig egy hatalmas katyvasz volt, akárhányszor a lányra pillantott, akit nem sokkal azelőtt még pátyolgatni kezdett, mert szüleitől elszökve egyenesen Jerome sötét karmaiba fordult.

- Az a lány nem én vagyok. Az a Bridgit, akit maga ismert, meghalt akkor, amikor a szülei úgy megverték, hogy agyrázkódást kapott. Az a kurva megérdemelte a halált, ahogy a férje is. Végre tudom, mi a sorsom, és a feladatom. Tudom, hogy mit kell tennem, és higyje el, hogy Jeremiahban jobban bízhatok, mint akármikor magában. - magyarázott a Bridgit, szavaiba belemerülve. Néhány szónal szemei elhagytak egy - két könnycseppet, akárhányszor a szüleiről, és a sötét múltjáról beszélt.

- Normális életet élhetnél. Lehetnének igaz barátaid... - kezdett bele monológjába a gondosan oldalra fésült szőke hajú James Gordon, ám a lány rágalmazóan beleszólt.

- Aztán elmennék dolgozni, lenne családom, mint egy normális embernek? Itt, Gothamben? Ez még viccnek is rossz. Gotham már a bűn városa lett. Naponta halnak meg emberek, vagy lesznek kifosztva. Itt mindenki fél. Gotham menthetetlen, ha megtehettem volna, már rég elhúztam volna innen. - húzta száját Bridgit. Gordon megcsóválta a fejét.

- Harcolnunk kell az otthonunkért, Gothamnek van még remény! - mondta a férfi, ám hirtelen a kisebb képernyőn a híradón Jeremiah arca jelent meg, széles vigyorral ajkain.

- Jó napot mindenkinek! Gondoltam szólok Gotham lakosainak, hogy aki végig szeretné nézni Gotham vesztét, az jöjjön oda, ahol most vagyok, tehát a Wayne művek legfelső emeletére. És nem tudnak megállítani. Egy gombnyomás az egész. - vigyorgott Jeremiah a kamerába, aminek a kapcsolata hamar meg is szakadt a TV csatornákkal. A nyomozó idegesen kezdett el sétálni a kijárat felé, ám ekkor Ecco megrúgta a férfi hátát, ezzel kezdeményezve egy kisebb harcot.