BURN IT ALL

•Találkozás•

Ecco rezzenéstelen arccal rontott be a hatalmas házba, több hullát maga mögött hagyva. Pingvin emberei pillanatok alatt a földön landoltak, kilehelt testtel. A lány gyors volt és kecses, a legerősebb testőröket is pillanatok alatt a földre terítette. Gyerek kora óta gyakarol, az egész élete abból állt, hogy edzett és vívott.

Határozottan sétált a folyosón, majd kisöpörte szemébe lógó, szőkés tincseit arcából. Felemelte kobakját, és céltudatosan állt meg Oswald előtt, ki éppen fenségesen csillogó arany székéből bámulta a televízióban elhangzó híreket. A férfi meglepetten ugrott hátra székében, majd leheletnyi mosolyra húzódtak ajkai. - Mit akarsz, és ki vagy te? - kérdezte rosszalóan, majd a szoba másik sarkában őrt álló Butchra pillantott. A sarokban álldogáló férfinek szóra nyíltak ajkai, ám Oswald elcsitítóan emelte fel mutatóujját a magasba. - Ne most, Butch!

- De uram! Megölt mindenkit, aki az ajtónál őrködött. - mondta a férfi keresztbe tett karokkal, hangjában némi haraggal.

- Mit tettél, te némber? - tipegett oda a lányhoz Pingvin, torkához szorítva kését, mit kezébe szorongatott, rövid ujjai között. Ecconak egy percbe sem telt, hamar kicsavarta az alacsonyabb férfi kezét, a kést pedig a tulajdonosa torkához helyezte. Butch a lány felé indult, ám a kitanult Ecco előtte járt egy lépéssel, kecsesen megfordulva rúgta hasba a közeledő férfit.

- Segítségért jöttem, Mr. Pingvin. - motyogta félmosolyra húzva ajkait. Oswlad kérdően nézett rá, ezzel jelezve, hogy tegye fel a kérdést, mi a csőrét böki. - Reméltem, hogy te tudod, hol rejtőzik Bridgit Hayne.

- Tudtam, hogy innen fúj a cél. Miért segítenék neked? - sütötte le szemeit, ezzel megvillogtatva hosszú pilláit Oswald.

- Szerintem nem vagy abban a helyzetben, hogy dirigálj. Azért segítenél, mert itt helyben megölhetnélek. - mondta szerényen a lány, majd törelmetlenül dobolni kezdett lábával.

- Az északi oldalon van. Elméletileg egy apartmanban rejtőzik, vagy valami ilyesmi. Mostmár elengednél? - motyogta a fekete hajú férfi türelmetlenül, Ecco pedig eleget tett kérésének. Nyugodtan sétált ki a házból, cipője sarka hangosan kopogott, ahogy találkozott a márvánnyal burkolt padlóval. Oswald idegesen lépkedett körbe, ahogy meglátta, mit tett az embereivel. Mind a földön hevertek. Volt, aki csak eszméletét vesztette, de többségben voltak azoknak a száma, kik már nem tartoztak többé az élők közé. - Akárki is volt ez, megölöm! - bosszankodott Pingvin, szinte ordítva köpködve - e szavakat.

A szőkés, gondosan kontyba fogott hajú lány nyugodt léptekkel sétált az immáron sötétbe borult éj leple alatt. A csillagok bódultan világították be a ködös, párás levegőt, mi habár hideg volt, Ecco nem érezte annak. Az északon fekvő háztömbökhöz lendítette őt a lába, mit Oswald mondott, reményekkel telve, hogy igazat is mondott neki, és nem csak valami ócska tréfát űzött vele.

Gotham azon oldala, hol a lány rejtőzött, még rosszabb volt. Gotham északon fekvő oldalát járta be a legtöbb rossz akaró, és tolvaj, ám Bridgit mégis ott rejtőzködött. Ecco nem félt, bátorságát mások csak irígyelni tudták, ahogy a hűségét is. Nem mindenki áldozná fel az életét egy idegen emberért, de ő megtette. Olyan kötődés fűzte őt Jeremiahhoz, minek ő maga sem tudta a miértjét. De belehalt volna, ha a fiúnak valaki fájdalmat okoz.

A lány már bőven bejárta akkorra már Gotham egész északon fekvő oldalát, ám mikor már feladni próbálta, egy alakot látott kirajzolódni a szürkés ködben. Egy lány volt, haja kócosan lógva arcába. Ruhája tépett volt, és koszos. Éppen egy alagút előtt lépkedett az akkor még friss tócsákban, minek vizét azelőtt engedtek el a felhők. Ecco közelebb sétált, gyors léptekkel, majd hamar megfogta az idegen vállát, ezzel maga felé fordítva. Ecco ajkai halvány mosolyra húzódtak. Megtalálta Bridgitet.

- Oh, Jeremiah nagyon örülni fog neked. - sziszegte halkan a lány, majd Bridgit mély barna íriszeibe pillantott.