BURN IT ALL

›Halott Barátság‹

A fiú szomorúan sétált szobájában, a padló finoman recsegett elegáns cipője alatt. Vörös haja renyhén hullott homlokára, néhány rakoncátlan tincs pedig szeméhez. Piros ajkai szárazak voltak, szemei szinte villámokat tudtak volna szórni a sötét, ködös égre. Puszta tekintetével feltudta volna perzselni azt, aki bemerészkedik hozzá ebben az állapotban. Ideges volt, dühös prüszkölését a szomszéd szobában is hallani lehetett volna.

»Pár órával előbb«

A Wayne fiú idegesen sietett a konyha felé, ám ott csak a fehérre mázolt bútorok árválkodtak. Jeremiah komor tekintet kíséretében hagyta el a Wanye kúriát két segédjével, mielőtt a fiú elvesztette volna az irányítást gondolatai felett, s olyat tett volna, amit később röstellt volna.

- Nagy kárt okoztatok benne? - préselte össze ajkait Jeremiah, a furgon ajtaját kinyitva.

- Nem. - mondta Ecco nyugodtan, majd maga után csapva az ajtó ugrott be a volán mögé, majd hatalmas sebességgel siettek vissza a bunkerhez, melyben biztonságban voltak, és végig tudták gondolni, mi is a teendő ezek után. Jeremiah bosszasan taposott a fékre a menedékükhöz érve, majd dühvel telve ütötte be a kódot, mi kinyitotta a bunkere ajtajait. Az indulatok, mik felgyülemlettek benne nem is igazán amiatt volt, ahogyan elsült a Bruceal való találkozása, hanem inkább a sok cikázó gondolat váltotta ki belőle, mik napok óta nem hagyják őt nyugodni. A lila gáz, melyet belélegzett aznap éjjel egy olyan folyamatot hagy maga után, mely Jeremiah számára egy nagyon nehéz út megjárását követeli.

Bruce összehúzott szemöldökkel vette irányát a fürdőszobába, miután átkutatta a hálószobákat, és megkönnyebbülésére épségben talált rá Alfredre, kinek kezei szorosan egymáshoz voltak kötve. Csak egy aprócska vérző seb volt homlokán, melyet az ütés okozott, mit kapott, ám azon kívül a legnagyobb problémája a fáradalmak voltak, és a kimerültség. Bruce eloldozta komornyikja kezeit, majd szorosan átölelte őt. Szinte olyan van neki, mintha csak egy második édesapa lenne. Alfred a fiaként tekintett rá, mióta elvesztette Bruce a szüleit, szárnya alá vette, és megesküdte magának, hogy az életét is odaadja a fiúért.

- Szolnunk kéne Gordonnak. - mondta a fiú ajkait elhúzva. Nem szeretett volna fájdalmat okozni Jeremiahnak, de ahogy mondta is a vörös, a lila gázzal a szervezetében, nem lehet már benne bízni. Alfred egy bólintással jelezte egyetértését, majd összeszedve magát tápászkodott fel a földről.

A nap nyugovóra tért, az ég alja már piroslott a közelgő éjszakára várva. Bridgit a bosszankodó Jeremiahhoz lépett, majd egy halvány mosoly kíséretében, megköszörülte torkát.

- Igazad volt. Köszönöm, hogy itt lehetek, nélküled lehet már halott lennék. - kémlelte a padlót a lány, a fiú pedig egy halk kuncogás kíséretében emelte fel mutatóujjával a lány állát. Nem tudták megmagyarázni mi ez a különös érzés, de egymás közelében valahogy megbabonázták egymást. A lány kerekre tágult szemekkel pislogott a fiúra, kinek ajkai egy lágy csókot hintettek a lányéra. Bridgit meglepetten lépett hátra, hiszen váratlanul érte ez őt. Jeremiah valójában nem táplált még akkor valódi érzelmeket iránta, csupán kihasználta a lány érzékenységét.