BURN IT ALL

›A Nagy Bumm‹

Jeremiah direkt nem siette el a dolgokat, csak arra várt, hogy James Gordon is megérkezzen a helyszínre, ugyanis egyik legnagyobb boldogság forrása volt, ha látná a város hősét, ahogy szemtanúja Gotham lassú, de teljes pusztulásának. Gotham említett szőke hercege autóját beindítva indult el a Wayne művek felé, ahol a város rettegett bűn bohóca, és az általa hitt legjobb barátja tartózkodott, egy életveszélyes detonátorral a kezében.

Jeremiah arcán levakarhatatlan vigyor volt, csak a megfelelő alkalmat várta, hogy mindenki a hatalmas épületben legyen, ahonnan jól látni a lerombolt hidat, ami egyúttal Gotham határait is jelentette. Ecco és Bridgit fájdalommal telve tápászkodott fel a koszos és poros földről, melyen azelőtt rendőrök százai sétáltak fel - s alá. Ecco alhasához kapva tenyerét pattant fel karcsú lábaira. Szemeiben düh fortyolgott és egy csipetnyi csalódottság, amiért nem sikerült megakadályoznia a szőkeséget. Gordon nyomozó a megszokottnál sokkal gyorsabban hajtott autójával, ami meg is hozta a gyümölcsét, ugyanis elég hamar elérkezett az őrstől távol álló Wayne Művek építményhez.

Idegesen tépte fel az ajtón fekvő kilincset, mely cselekedetére az összes szem rátalált, ami a szobában volt a legfelső emeleten. James Gordon zihált egy kicsit, amivel a lépcsőzéze alatt kapott fáradalmakat heverte ki. - Már vártalak, Jimmy. Nemrég találkoztunk, mégis olyan sok időnek tűnik, nemde? - sétált közelebb a férfihez Jeremiah, aki láthatóan nem érzett hasonlóan a fiú iránt.

- Ne hívj így... És nem, én örültem annak, hogy végre eltűntél. Mit akarsz most tenni? Lerombolni a várost? Hisz a testvéred is ezt akarta. A testvéred árnyékában élsz, nem unod már? - próbálta Gordon manipulálni az előtte vigyorgó fiút, akinek egyből lefagyott arcáról a mosoly.

- Kérem, ne hasonlítson a testvéremhez. És a kérdésére válaszolva, nem, nem akarom lerombolni a városunkat. Tudja, túl sok érzelem fűz Gothamhez. Gondolom maga is így érez, amennyire védi a városunkat. - sétálgatott körbe a fiú játékosan, néhány helyen megemelve a hangját színpadiasan.

- Akkor mit akarsz tenni? Minek a bombák? - kérdezte a férfi, majd ahogy Jeremiah közeledni kezdett vele, ő hátrébb sétált.

A fiú mély sóhajt vett, tündejéből erősen préselte ki a már elhasznált levegőt. Hosszú monológja előtt a szoba falán díszelgő szürke keretes óra mutatóira pillantott, majd egy nagy levegőt kíséretében kezdett bele mondanivalójába. - Abba igaza van, hogy sok dolgot le szeretnék rombolni, viszont újjá szeretném építeni Gothamhez, az én arcomhoz formálva, tudja. Gotham a részemmé vált az évek során. Évekig a föld alatt éltem, és nem is vettem észre, hogy a sok rossz mellett Gothamben egy kis remény lapul meg, amit nagy ésszel és erővel, és kitartással meg lehetne növeszteni, és egy egészséges, gonosz mentes várost létrehozni.

Gordon éppen szóra nyitotta volt rózsaszínes ajkait, ám akkor az ajtó renyhe nyikorgása megtörte a monológot, majd az azon belépő Eccora és Bridgitre tapadtak a tekintetek, kik aközben egy rendőrautót ellopva indultak el Jeremiah segítségére, miután nehezen, de összeszedték magukat. Ruhájuk szakadt volt, és koszos, hajuk egy boglyaként állt fejük búbján. Jeremiah megkönnyebbülten sóhajtott egyet, amint meglátta két segítőjét épségben megérkezni a helyszínre. Jeremiah a hatalmas fal méretű ablakhoz bukdácsolt, amin kinézve vett egy mély levegőt. - Nos, búcsúzzatok el drága hídunktól! - ezen mondat elhangzásával pedig már ujjai a gombon voltak, amit lassan nyomott le. Gordon elindult felé, kikapni kezéből a detonátort, ám akkor már mindegy volt neki. A híd darabjai kilométerekre elpattantak, ami középen ketté szakadt. A hang, mi a robbanással járt azt eredményezte, hogy az emberek, kiknek nem sikerült átjutniuk a másik oldalra, hatalmas robajjal kezdtek el össze - vissza futkosni, és segítségért sietni. Gotham számára ekkor jöttek el az igazán nehéz idők.