A vöröses fiú hűséges segítőin kívül senkit sem szeretett volna tervébe avatni, hiszen elég furfangos volt ahhoz, hogy ha túl sokan tudják, nagy esélye van annak, hogy eljusson a rendőrök fülébe is. Szürkéskék szemeit az előtte ülő Ecco íriszeibe fúrta, majd a másik lányéba. Bridgit unottan lóbálta lábait egy karos fotelben keresztben ülve, kezével kobakját támasztva sóhajtott egyet. Ecco keresztbe tett lábakkal ücsörgött egy széken a szoba kellős közepém, rideg tekintettel, míg Jeremiah mosolyra húzva ajkait állt fel székéből, az előbb említettekre szegezve pillantásait.
- Nos, úgy vélem ideje megvitatni, mit is fogunk tenni! - csapta össze tenyereit, majd ravasz mosollyal ajkain kezdett fel - alá sétálgatni a szűk helyiségben. - Holnap este a Wayne birtokra fogunk menni, persze észrevehetetlenül. Míg ti lefoglaljátok a komornyikot, én hosszas csevejt ejtek Bruceal...
- És megölöd. - felelte Bridgit, ezzel befejezve Jeremiah mondatát. Ám a fiú összeráncolta szemöldökét, zavartan pislogott a lányra, ki hibájára eszmélve pír szökött arcára.
- Tessék? - kérdezte Jeremiah zavartan. Azt hitte érhető, mire szeretne célozni, ugyanis tervében még csak a halál gondolata sem szerepelt. - Nem ölöm meg. Miért ölném meg? Ő a barátom. - magyarázta a fiú. Arra nem gondolt, hogy az ifjú "barátja" nem így érez iránta, ám annak hátulütői eszébe sem jutottak. Úgy gondolta, hogy ő és Bruce legjobb barátok lehetnek, és majd egyszer együtt lesznek Gotham vezetői. Viszont az ifjú Bruce ezt egyáltalán nem így gondolta, azóta nem is hallott felőle semmit, mióta Jeremiah beszippantotta a testvére álltal előállított elegyet, mitől agya úgy szívta be a sok gyilkos gondolatot, akár szivacs a folyadékot.
Ecco bólintott egyet, ezzel jelezve azt, hogy megértette, mi a teendő, ám Bridgit nem volt túl elfogadó a tervvel szemben. Teljesen kifordult magából, Jerome halála óta teljesen megváltozott, az eddig visszahúzódó lányból egyszerre lett egy bosszúszomjas, zsörtölődő bomba, ami bármikor felrobbanhat. - Ennyi? Hol van az a rész, hogy megöljük Gordont? - meredt érthetetlenül a vörösre, kinek eddig felgördülő ajkai most vonalat ábrázoltak, majd megrázta lengén fejét. A lány felé közelített, aki ijedtében gyorsan kiugrott a kényelmes, barna bőr fotelből.
- Mondtam, hogy idővel az is eljön, hogy megölheted Gordont. De egyenlőre ne rendezkedj, az nem a te asztalod. - lépett a lány elé, majd ujját a magasba emelve magyarázott. - És ne felejtsd el, hogy egy napja még az utcán voltál. Én örülnék a helyedbe, hogy itt lehetsz. - suttogta a lány fülébe, kinek a fiú bársonyos hangjától végigfutott gerincén a hideg. Ám ezúttal kissé el is szégyellte magát, hiszen igaza volt Jeremiahnak, és ezt be is látta. Hálásnak kellett volna lennie, ahelyett, hogy sürgesse a fiút, és akaratoskodjon.
![](https://img.wattpad.com/cover/176560361-288-k869469.jpg)
YOU ARE READING
BURN IT ALL
Fanfiction¬testvérek voltak. ugyanaz a külső. látszólag teljesen ugyanolyanok. ám míg az egyikőjük egy pszichopata, a másik egy intellinges fiú, legalábbis csak az volt. egy rossz nap elegendő ahhoz, hogy felborítsa valaki életét. ám ez semmi jót nem jelent g...