Lucifer az Emily-vel kötött ígéret óta eltelt napokban minden szabad idejét a nő múltjának kiderítésével töltötte Kastélya könyvtárában.
Michael ugyanis elmondta neki, hogy Emily azaz akkor még Sofia volt az, aki a lázadó angyalokat a Pokolba vitte. Így tehát kell lennie valami iratnak erről, ugyanis Lucifer mindig alapos jelentéseket kért a Pokolban folyó történésekről. Ezidáig azonban még nem talált semmit, hiszen húsz évre visszamenőleg kellett átnéznie az iratokat.
Persze ez a kutatás még nem akadályozta meg abban, hogy ne ugorjon fel Emily-hez egy kicsit beszélgetni, hiszen minden vele töltött perc élvezetes volt a számára.
A férfi soha nem gondolta volna, hogy egy nő majd ennyire fontossá válik a számára, de Emily elérte azt, hogy minden nőt kitörüljön a fejéből. Emily jelleme különleges volt. Egy igazi harcias amazon volt, aki folyamatosan ellenállt neki, de elég volt megcsókolnia és egy igazán szenvedélyes és izgató nő lett belőle.
Imádta minden porcikáját a nőnek és a legszívesebben elmerült volna vele az élvezetek tengerében, de sajnálatos módon megígérte, hogy semmi sem lesz köztük. Más férfit ez talán nem állította volna meg, de bár Lucifer volt az Ördög, az adott szavát soha nem szegte volna meg.
- A ördögbe! Mégis miért gondolok folyton rá? - kérdezte fennhangon magától a férfi és belhetúrt fekete hajába.
A legrosszabb az egészben az volt, hogy egyre erősebb volt a vágya iránta. Őrület, hogy tizennégy éve próbálta meghódítani és néha annyira olthatatlan volt a vágya iránta, hogy még a jéghideg vízben való úszás se segített rajta. Azonban az eltelt évek alatt soha nem ment más nőhöz, hogy ezt a vágyat valaki kioltsa. Nem, mert neki Emily-re volt szüksége és nem egy pótlékra.
Elég volt csak Emily ajkaira gondolnia és máris felforrósodott a vére. Imádta, ahogy incselkedett vele, amiért persze mindig megkapta a nő a büntetést. Minden egyes perc vele, maga volt a felüdülés számára. Egyszerűen nem tudta miért érzett így iránta, hiszen ő nem épp arról volt híres, hogy ennyire ragaszkodjon egy nőhöz.
Bár vannak homályos emlékei egy nőről, aki nagyon fontos volt számára, akit úgy szeretett, mint soha senkit, de sajnos nem tudta ki volt az, mert elfelejtette a nevét és az arcát. Emily iránt hasonlót érez, sőt lehet hogy sokkal többet, mint aziránt a nő iránt.
Elmélkedését egy kopogás zavarta meg a könyvtár ajtaján, és nem sokkal később egy fehér hajú, kék öltözetű férfi lépett be, aki mély meghajlással köszöntötte urát.
- Örök Kárhozatot, Fejedelemség - köszönt a férfi. - Sammael mondta, hogy itt találom és bár ő azt mondta ne zavarjam önt, bátorkodtam mégis ide jönni, mert valami fontosról szeretnék önnel beszélni - emelte fel fejét a démon.
Lucifer, aki a könyvtár végén lévő asztalnál ült, kezében egy tekerccsel érdeklődve nézett a démonra. Ez a démon Zathis volt, a dél-nyugati régió démonlordjának Mephisto-nak a főtanácsosa.
Lucifer letette a kezében lévő tekercset és karba fonta karjait.
- Hallgatlak, Zathis, mi az a fontos dolog, ami miatt megzavarsz engem, mikor kifejezetten utasítottam, hogy senki se zavarjon - mondta mérges kifejezéssel az arcán Lucifer. - Na, és kíváncsi vagyok, hogy miért hagytad el a régiód az urad nélkül.
- Pont az uram miatt vagyok itt, Fejedelem - sóhajtott a férfi. - Mephisto Nagyúr sajnos elérte a sors által neki rendelt idejét. A halálán van, és megkért hogy vigyelek el hozzá - mondta szomorúan a démon.
Lucifer felpattant a székből és tágra nyílt szemekkel nézett az előtte álló démonra.
- Mit beszélsz? Mephisto halálán van? - kérdezte Lucifer ijedten, majd kilépett az asztal mögül. - Hogy lehetséges ez? Hiszen ő olyan erős démon.
أنت تقرأ
Angyal Krónikák 2. - Lucifer, a Pokol Ura ✔
الخيال (فانتازيا)Ez a történet az Azrael, a Halál angyala folytatása, bár egy teljesen különálló történet, de hogy megértsd előbb olvasd el azt. Néhány hónap telt el, mióta Azrael, a Halál angyala és párja Elizabeth a félig angyal származású lány egymásra talált. ...
