Angyal Krónikák 2. - Lucifer, a Pokol Ura ✔

17. fejezet: Sofia királynő

Michael nagy erőfeszítéssel a lelkében végül felemelte fejét a csókból és Cassandra homlokának döntötte sajátját. Az alatt az idő alatt, míg ő ebben a cellában raboskodott teljes sötétségben és csak Sátán becsmérlő szavait hallotta, Cassy létezése tartotta benne a reményt, hogy ő egyszer kijut innen. 

Soha nem gondolta volna saját magáról, hogy egyszer valaki olyan fontos lesz számára, mint a démonlány, ki oly váratlanul jelent meg az életében. Most viszont megtörtént. Cassy olyan fontos lett az életében, mint maga az éltető fény, mire oly nagyon szüksége volt. Jobban mondva Cassandra, maga volt a fény számára. 

Ez lenne a szerelem, amiről Azrael és Lucifer beszélt? Ez az érzés, amit a lelkében és a szívében érez, a szerelem lenne? Na, de vajon mit érez a lány iránta? Erre jelenleg nem tudta a választ, de volt ideje erre rájönni.

Michael felemelte fejét és a lányra mosolygott, ki könnyező szemekkel nézett vissza rá. Ez a lány lett a fénye, épp ezért küzdeni fog azért, hogy megszerezze őt. Cassandra az övé lesz, bármennyi időbe is teljen megszerezni őt. 

Gabriel, aki eddig szótlanul bámult a mellette álló Jennifer-re nézett, aki szomorúan hajtotta le fejét. Látható volt, hogy szenvedett azért, mert Michael más iránt érdeklődik. A férfi egyrészt bánatos volt, hogy a lány szíve ebben a pillanatban darabokra tört, másrészt viszont örült, hogy Michael nem érez ugyanúgy mert akkor nem kell lemondania arról meghódítsa a lányt. 

Az őrangyalok vezetője megfogta az angyal vállát, aki érdeklődve pillantott fel a férfira. Gabriel halványan rámosolygott, mintegy biztatásul és erősítésül, hogy nincs egyedül, mire a lány nagyot sóhajtva kihúzta magát. 

Ő egy angyal, aki boldogságot és örömet ad az embereknek. Ha nem szereti őt az a férfi, akit ő szeret, az ellen nem tehet semmit, így inkább bár fáj neki, de inkább lemond róla. Ha ő más mellett talált rá a boldogságra, akkor nincs mit tenni. Ha valakit szeretsz el kell engedned, ha az másban találta meg az igaz szerelmet. Azt kívánta, hogy az életük boldog legyen.

Jennifer elmosolyodott és közelebb lépett hozzájuk, majd letérdelt ő is Cassandra mellé. 

- Bőven lesz időtök még egymásnak örülni - szólt az angyal. - Szerintem Michael Nagyúr szeretne végre innen kijutni. Amint pedig végre szabad akkor azt tehettek, amit akartok - mosolygott halványan a démonlányra Jennifer.

- Igazad van - mosolygott vissza a lány, majd Michael láncaihoz nyúlt és minden erőlködés nélkül leszedte róla azokat. - Kész, szabad vagy.

- Nem is vagy olyan gyenge, mint hiszed - lepődött meg a férfi a csuklóit dörzsölve. - Én már órák óta hiába próbálkoztam, bár az a démon, aki elkapott azt mondta angyalok számára készült. Talán a démonoknak pont az ellenkezője történik ezzel a lánccal. 

- Én démon vagyok, ezért tudtam rólad leszedni - értett vele egyet Cassandra, majd felállt és felsegítette a földről a férfit. - Menjünk innen - mosolygott a férfira.

- Menjünk - bólintott a férfi, majd a démonlány segítségével elhagyták a cellát.

- Hé, nem hagyhatsz itt. Nem lehet, hogy megint ellógsz előlem, átkozott angyal. Esküszöm, hogy kijutok innen és elpusztítalak! - kiáltott utána Sátán, de persze senki sem figyelt a tajtékzó alakra.

Amint Michael és barátai elmentek, megérkezett Analie és Andariel. A büntetés démona belökte a cellába a szárnyától megfosztott Andariel-t, aki bánatosan nézett fel a másik lányra. Nem az fájt neki, hogy ide zárták be, hanem az, hogy maga Lucifer volt az, aki megfosztotta a szárnyától és ráadásul az angyal védte meg attól, hogy a Fejedelem elpusztítsa őt.