Angyal Krónikák 2. - Lucifer, a Pokol Ura ✔

12. fejezet: Első emlékképek

Astaroth az előtte álló hercegnőt nézte, aki rózsaszín haját hátradobva lenézően pillantott a férfira. Nem értette, hogyan lehetséges az, hogy míg ő távol volt és erősödött annak érdekében, hogy vissza foglalhassa apja birodalmát, addig ez a senkiházi alak az ő helyét birtokolta, mint herceg.

Pedig egyáltalán nem volt joga hozzá, akárcsak az átkozott Lucifer-nek, aki letaszította a trónjáról az apját. Egy egyszerű bukott angyal volt, kinek ereje nem volt apjáéhoz méltó, így nem értette, hogyan vette át az uralmat a Pokolban. Nem volt arra méltó, hogy ő legyen a Pokol Ura.

A Pokol Uralkodója egyedül csak az apja lehetett, akit Lucifer oly szörnyűséges körülmények között taszított a Pokol Mélyén található Tartarosba, ahol az Abbadon által őrzött börtön egyik cellájában raboskodott. Katy nem hagyhatta tovább, hogy apja hozzá méltatlan helyen legyen.

Ezért jött vissza, hogy apja trónját visszaszerezze, hogy visszakapja a jogos helyét ő is, elvégre ő volt itt a hercegnő, akinek a lábai előtt hevernie kéne mindenkinek, aki csak meglássa őt. Tenni fog róla, hogy Astaroth és a drágalátos bátyja, Eligor is a lábai előtt heverjen, mint egy kapcarongy, amit csak lábtörlésre használnak.

- Astaroth - mondta gúnyos hangnemben ki a démon nevét. - Mily megtisztelő, hogy végre méltóztatja valaki kinyitni a kaput előttem, és az még nagyobb öröm, hogy te magad nyitottad ki - szólt mosolyogva a lány, majd hirtelen vörösbe fordult szeme. - Örülnél, ugye, ha ennyire megalázkodnék előtted, te pokolfajzat, ki elvette a helyemet! - támadt neki a jóval magasabb férfinak, aki csak unott képpel nézte az egykori hercegnőt. - Követelem, hogy add vissza nekem azt, ami az enyém! Én vagyok itt a Pokol Hercegnője, aki után férfiak százai rajonganak és csak arra várnak, hogy a lábam nyomát megcsókolhassák. De ez nem is csoda, hiszen olyan gyönyörű és tökéletes vagyok, mint egy isten, akiért rajongani kell. Neked is itt kéne feküdnöd a lábam előtt, hiszen nincs semmi jogod ahhoz, hogy hercegi rangod legyen! Én vagyok itt az egyetlen, kinek joga van itt élni.

- Befejezted, mert halálosan unom már a szövegelésedet arról, hogy mennyire tökéletes vagy, és hogy te vagy itt a királynő, akinek lábai előtt heverni kell - mondta Astaroth gúnyos hangnemben. - Bocs, de emlékeztetlek téged, hercegnő, te itt már nem vagy senki, csak ugyanolyan démon, mint a többi. Apád, ki egykor a Pokol Ura volt, már csak egy emlék, egy olyan emlék akire nem szívesen emlékeznek. Démonok százai, sőt ezrei örülnek, hogy ott van a Pokol mélyén, mert ott legalább nem tesz tönkre klánokat, kiket a háborúra kötelezett. Te pedig a lányaként, örülhetsz egyáltalán, hogy nem jutottál a sorsára, és apám téged csak száműzetésre ítélt. Gondolom lejárt a száműzetésed, és azért jöttél vissza, hogy követeld a jogaidat, de neked itt már semmi jogod nincs - mondta Astaroth és hátat akart fordítani neki, hogy otthagyja a hercegnőt, de az dühösen egy tűzlabdát formált a kezében és a démon mellett eldobta azt, akit ezzel megtorpanásra késztetett.

- Ne merészelj nekem hátat fordítani, te senkiházi! - kiáltotta Katy, mire a férfi visszafordult felé. - Még mindig én vagyok itt a hercegnő, bármennyire is hadakozol ellene!

Katy villámló tekintettel nézte a démont, aki egyre inkább kezdte unni ezt a beszélgetést. Jobb dolga is volt, mint Katy butaságait hallgatni egész nap. A hercegnő az őrületbe kergette őt és legszívesebben a Pokol mélyére zárta volna, akárcsak az apjával tette Lucifer. Azonban a hercegnő eddig nem tett semmi olyat, ami miatt azt kellene vele tenni.

A száműzetésre is annak idején csak azért volt szükség, mert apja inkább száműzte őt, mint megölette volna, holott a démonok erre kérték Lucifert. Ám apja képtelen volt ezt megtenni.

Ekkor a kapu kinyílt és Eligor lépett ki rajta, de a hercegnőt meglátva azon nyomban sarkon fordult és apja hálóterme felé vette az irányt. Villámgyors futásának köszönhetően hamar odaért az ajtóhoz és határozottan bekopogott. Remélte, hogy apja már beszámítható állapotban volt, ugyanis öccse elmondása szerint Sofiát a Pokolba hozta. Megérezte, hogy az egykori angyal itt volt náluk.