Angyal Krónikák 2. - Lucifer, a Pokol Ura ✔

8. fejezet: Zavaros érzések

Emily kissé kétségbeesetten ölelte magához a fájdalomtól vonagló Lucifert és nem tudta mit tehetne, mert nem értette mi baja volt. Még soha nem látta, hogy a férfi ennyire szenvedett volna bármi miatt.

A nő gyorsan felkapott egy köntöst, majd segített a férfinak lefeküdni az ágyra.

- Lucifer, mondd, hogy segíthetnék? - kérdezte megsimogatva a férfi arcát. - Nem láttalak még ilyen állapotban, így nem tudom mit tehetnék. Mi a bajod?

Lucifer kissé eltorzult arccal a fájdalomtól nézett fel a nőre, majd halványan elmosolyodott, hogy megnyugtassa a nőt, akit még ennyire ijedtnek nem látott.

- Semmi baj, szépségem, ez csak egy fejfájás - nyögte ki a férfi, majd a homlokára tette karját, hogy tompítsa kicsit a fájdalmat. - Nem kell aggódnod, mindjárt elmúlik - mondta Lucifer, de érezte, hogy a fájdalom nem hogy múlna, hanem erősödik.

- Próbálsz megnyugtatni, de látom rajtad, hogy szenvedsz a fájdalomtól - mondta Emily és tanácstalanul próbált rájönni, mit tehetne a férfiért. - Ez nem normális, ami veled történik most, hiszen arkangyal vagy, még ha bukott angyal is, de az angyalok nem éreznek olyanokat, mint az emberek.

- Dehogynem érzünk, sőt némely dologban sokkal jobban élvezzük azokat a dolgokat, amiket az emberek csinálnak - vigyorodott el a férfi, mire Emily megforgatta a szemét.

- Nem hiszem el, hogy még ilyenkor is az ágy jut eszedbe - dünnyögte a nő, mire Lucifer felnézett Emily-re.

- Nem pont arra gondoltam, de ha neked velem kapcsolatban csak az ágy jut eszedbe, nincs kifogásom ellene - vigyorgott a nőre, mire Emily adott egy apró ütést a férfi vállára. - Au, most már nem csak a fejem, hanem a vállam is fáj - jajdult fel mosolyogva a férfi, így Emily tudta, hogy csak szórakozik.

- Ne játszd meg magad, Lucifer - sóhajtott egy nagyot a nő, majd karba fonta kezeit és kissé mérgesen félrenézett. - Tudod, hogy megijesztettél? Erre csak játszottál. Tipikus.

Lucifer elmosolyodott, majd érezve, hogy a fájdalom elmúlik lassan felült az ágyon és átölelte a nőt. Emily először megdöbbent, majd viszonozta az ölelést. Nem hazudott a férfinak, tényleg nagyon megijesztette őt.

Soha nem látta még, hogy a mindig erős férfit ennyire leterítse a fájdalom. Nem volt normális dolog, de lehetséges, hogy az emlékei próbáltak felszínre törni? Lehet, hogy fájdalom formájában jelentkeznek emlékei?

- Most már jól vagyok, szépségem, nem kell aggódnod - mondta Lucifer és a nő elrejtve aggodalmait elengedte a férfit.

- Biztos jól vagy? Ne hívjak valakit? Mondjuk Rafael biztos segítene - jutott hirtelen az eszébe a Gyógyítás arkangyala.

- Nem szükséges, jól vagyok, nem kell aggódnod - mosolygott a nőre Lucifer.

- Nem is aggódtam érted - mondta félrenézve Emily.

Lucifer felnevetett a nő ügyeskedésén, hogy elrejtse előtte igazi érzéseit, majd megfogta az állát és maga felé fordította. Emily érdeklődve nézett rá, mert nem tudta, mit akar a férfi.

- Kár megjátszanod, hogy nem érdekellek, szépségem, de mindketten tudjuk, hogy igen is szükséged van rám, ahogy nekem is rád - mondta Lucifer és a nő ellenkezni akart, mint mindig, de a férfi egy apró csókot adott az ajkaira. - Nagyon élesen élnek még az emlékeimben a pár órával ezelőtt elhangzott sikolyaid, amik csak nekem adnak igazat - vigyorgott a nőre Lucifer.

Emily az emlékektől elpirult és piros arccal elfordult a férfitól, aki ezen újra csak felnevetett. Egyszerűen imádta a nő pirulásait, amik olyan édessé tették.