Angyal Krónikák 2. - Lucifer, a Pokol Ura ✔

11. fejezet: Az ördög elcsábítása🔞

Emily-nek olyan képek jelentek meg az elméjében, amiről nem tudta valósak-e vagy csak vágyálom az egész, mert ha igaz, amit azokban a képekben látott, akkor az is lehetségesnek tartotta, hogy Lucifer és ő, mint ahogy azt szinte érezni vélte, nem csupán barátok voltak.

Te jó ég, mi van, ha tényleg Lucifer a lánya apja? Ennek egyik része örült, hiszen Lizzy állítása szerint nála jobb apát álmodni se mert volna magának. Másik része viszont, össze volt zavarodva, mert ha igaz, hogy Lucifer volt a kedvese, akkor miért mentek szét? Mi történt a kapcsolatukban, hogy végül mindketten elfelejtették egymást? Mi történt?

Annyi kérdés fogalmazódott most meg benne, amikre szeretett volna választ kapni, de mivel egyiküknek sem voltak emlékei erre nehezen tudja meg a válaszokat.

Lucifer kíváncsi tekintettel nézte a nőt, aki zavartan nézelődött a szobában, és a férfi nem tudta mit is gondol a hálóterméről a nő, hogy tetszik-e neki, vagy undorodik az egésztől. Szerette volna, ha jól érezné magát itt a nő, hiszen huzamosabb ideig tervezte, hogy itt marasztalja a nőt.

Ilyenkor szeretett volna belelátni a fejébe, de Emily találkozásuk óta képes volt ellenállni az elmeolvasásnak és persze az irányításnak is.

A nő ekkor felült az ágyon és újra csak körbenézett a szobában, majd Luciferre nézett érdeklődve. A férfi furcsának tartotta Emily-t, ezért ő is felült és megfogva a kezét megcsókolta azt.

- Mi a baj, szépségem? - kérdezte Lucifer és kíváncsian nézett szíve hölgyére. - Valami nem tetszik? Szólj csak nyugodtan és intézkedek, hogy távolítsák el a szobából.

- Nem, minden nagyon szép és elegáns, ahogy ez tőled várható - mosolygott halványan a nő. - Az egyetlen zavaró dolog itt, hogy ez a hely nagyon ismerős, olyan mintha már nagyon sokszor jártam volna itt. Szinte tudom, hogy mindennek hol van a helye - állt fel a nő és egy ajtóhoz lépett. - Ez itt a fürdőd, ahol van egy hatalmas kád, ami inkább medencének mondható. Minden fekete színben pompázik és az egyetlen eltérés csupán a kád csempéje, ami fehér színű - mondta Emily, majd kinyitotta az ajtót és döbbenten látta, hogy valóban olyan a fürdő, mint mondta. - Ez tényleg olyan. Látod? Mondtam, hogy tudom, pedig most hoztál ide először.

Lucifer felállt és a nőhöz ment lassan, majd átfonta a derekát és maga felé fordította.

- Lehet, hogy mégsem most hoztalak ide először, hiszen Astaroth elmondta, hogy nagyon jó barátok voltunk - mondta a férfi tűnődve.

- Lucifer, te minden barátodnak megmutatod a hálótermed? - kérdezte Emily rápillantva.

- Nem, csak nagyon kevesen vannak, akik tudják, hogy néz ki ez a hely. Tudod, ez az én titkos lakrészem, amit csak azok láthatnak, akik különleges helyet foglalnak el az életemben. Remélem, elég érthető voltam? - vigyorgott a férfi Emily-re, aki erre rákapta a fejét.

- Nagyon is érthető voltál. Szóval ide hozod a szeretőidet? Ide hoztad Andariel-t is, mert ha igen, akkor én húzok is innen - mondta mérgesen a nő, mire Lucifer újra elvigyorodott.

- Mondtam már, hogy irtó szexi vagy, mikor féltékenykedsz? - kérdezte vigyorogva, mire a nő gyilkos tekintettel nézett rá. - Komolyan mondom, hogy felforr a vérem, ha ezt az énedet látom - hajolt a nőhöz és lágyan megharapta a fülét, majd megcsókolta a nyakát. - Szeretem azokat a nőket, akik tigrisként harcolnak azért a férfiért, akit meg akarnak szerezni.

- Tudod én meg milyen férfiakat szeretek? - kérdezte furcsán mosolyogva a nő. - Azokat, akik képesek egy hatalmas pofont elviselni az arcukon zokszó nélkül, mert ezt kapod, ha továbbra is mérgesítesz engem, drága ördögöm - mondta felháborodva és megpróbált kiszabadulni a férfi karjaiból. - Eressz el, mert komolyan mondom, kapsz egy pofont!