Angyal Krónikák 2. - Lucifer, a Pokol Ura ✔

7. fejezet: A titok

Lizzy várakozóan nézett Michael-re, aki mielőtt kimondta volna a lány apjának nevét, elhallgatott.

- Tudod, nagyon nehéz erről beszélnem, mert részben az én hibám, hogy nincsenek együtt - sóhajtott fel a férfi.

- Miért a te hibád? - lepődött meg a lány.

- Később megérted, miért. Az igazság az, hogy nem is tudok mindent a kapcsolatukról - mondta a fő angyal, majd a távolba nézett. - Azt, amit tudok maga az Úr mesélte nekem, mert ő a kapcsolatuk elejétől fogva tudta, hogy ami anyád és apád között történt az a sors keze, ami ellen senki sem tehet semmit. Történetük huszonnégy évvel ezelőtt kezdődött Los Angeles-ben - kezdte el a mesét Michael, de persze Lizzy rögtön közbevágott.

- Várj, azt mondtad huszonnégy évvel ezelőtt ismerkedtek meg? - kérdezte meglepetten a lány.

- Igen, ezt mondtam, mert így is van. Anyád akkor még halandó volt és szintén Emily Delgado-nak hívták, mint most. Valószínűleg ezért is nevezte el magát annak emlékei elvesztése után, mert ismerős volt neki a név - vont vállat Michael. - Mindegy. Szóval anyád Los Angeles-ben élt, anyja Elizabeth volt, apja pedig James Delgado. Szegény család voltak, alig tudták kifizetni a rezsit az apja szerény fizetéséből. Anyja nem tudott dolgozni, mert sajnos béna volt, így Emily-nek a gimnázium befejezése után rögtön munkát kellett keresnie.

- A nagyanyám nevét kaptam? Él még? - kérdezte Lizzy reménykedve.

- Igen él, akárcsak a nagyapád - nézett rá Michael.

- Azra, meg kell őket, majd keresnünk és idehozni őket - ragadta meg férje kezét és Azrael elmosolyodott.

- Természetesen idehozzuk őket, angyalkám - csókolta meg a lány haját, majd társára nézett. - Tudod, hol laknak? - kérdezte Azrael.

- Igen, majd elviszlek oda titeket - bólintott a fő angyal. - Ott tartottam, hogy Emily munkát kezdett keresni és végül talált is egy jól fizető pincérnői állást. Egyik nap azonban, mikor éjszakás volt megtámadták és meg akarták becsteleníteni. Ekkor jelent meg apád, megmentette anyádat és az erőszakoskodót jól helyben hagyta. Rá jellemző, hogy nőket véd meg - mosolyodott el Michael és a másik kettő ugyanezt tette.

Lizzy befészkelte magát férje karjaiba és utána a fő angyalra nézett. Boldog volt, hogy végre megtudhatja apja és anyja történetét.

- Miután apád megmentette Emily-t, anyád és ő egyre többször találkozgattak és végül egymásba szerettek. Igaz apád eleinte nem igen kedvelte anyádat, mert mindenben ellenkezett vele, de hát a szív nagy úr. - mondta Michael nagyot sóhajtva. - Emily még be is mutatta a szüleinek is, akik persze örültek, hogy ilyen csodálatos barátot adott neki a sors.

- Érzem, hogy most jön a szomorú rész - mondta Lizzy és Michael bólintott erre.

- Anyádat egy nap munkája végeztével újra megtámadta az a férfi, akitől apád megmentette és leszúrta őt - mondta a férfi és Lizzy a szája elé kapta a kezét ijedtében. - Azrael, neked erre emlékezned kéne, hiszen ha jól emlékszem meglehetősen zaklatottan tértél vissza abból a munkádból.

Azrael próbált visszaemlékezni, de csaknem huszonnégy évre visszamenni elég nehezére sikerült. Lehunyta a szemét és végül lassan visszatért abba az időszakba. Nagy nehezen, de végül eszébe jutott az a nap.

Emily a vértócsában feküdt és üveges szemmel nézett fel rá. Nem könyörgött, hogy hagyja életben, csak azt kérte szülei és szerelme ne szenvedjenek az ő halála miatt. Azrael még nem találkozott ilyen önzetlen teremtéssel, ezért tudta, hogy a Mennyországban jó helyen lesz.