Without Me

Chapter 1

Lófarokba kötve dús hajkoronámat, magamhoz vettem a bíbor színnel ellátott mappámat, majd a benne lévő iratokkal együtt elindultam a történelem terembe. A diákok egymást fellökve rohantak termekről termekre, beordítva azt a bizonyos mondatot, ami nekem már szinte az agyamra ment, mégis megmosolyogtatott.

"Nem sokára nyári szünet!"

A többi szakközéppel ellentétben,nálunk kialakult egy olyan harmónia, ami a különböző osztályok közötti dulakodást megakadályozta. Az egész iskola úgymond egy, hatalmas közösséget alkotott amiben mindenkinek meg volt a maga szerepe. Ismertük a másikat, barátkoztunk, nem nagyon volt kirekesztés.

- Elle gyere már! - fújtatott türelmetlenkedve fekete hajú barátnőm, amire kuncogva oda sétáltam mellé. - Értem én, hogy a mindennapos "én vagyok a legmenőbb csaj a suliban" sétádat jártad.. - rajzolt idézőjelet a levegőbe cinikusan. - .., de nem gondolod, hogy egy kicsit gyorsabban szedhetnéd azokat az apró lábaidat?

- Hééé! - szóltam rá nevetve. - Kikérem magamnak! Igenis gyors vagyok, a tacskó lábaimat eltekintve.. - pillantottam az említett testrészeimre. - Amúgy nem is késtem olyan sokat! Te is tudod, hogy Piton mindig vár pár percet. - gondoltam a művészet történelem tanáromra, akinek a beceneve nem véletlenül lett Piton, természetesen a Harry Potter könyvek alapján. Ugyanolyan zsémbes és rideg mindenkivel, azonban természetes, hogy van szíve, ami nem is olyan kicsi, mint hogy azt előre megítéljük róla. - Jasmine figyelsz te egyáltalán? - fordultam a barátnőm felé, aki megbabonázva torpant meg a történelem terem ajtajában. - Kit nézel?

- Senkit! - vont vállat hirtelen és láthatóan elkeseredve besietett a terembe. Értetlenkedve fordultam körbe a folyosón, amikor is kiszúrtam valakit. Az iskola "tipikus sráca" támaszkodott a szekrényeknek, miközben az egyik tizedikessel beszélgetett. Szőkés -barna haj, zöldes - kék szemek és hatalmas, lányokat megigéző vigyor. Olyan amerikai filmhez hasonlítható bunkó, pontosabban Martin Gonzalez. Aránylag jóban vagyok vele, nem beszélgettem vele sokat elmúlt tizenhét évemben, a művészetiben pedig csakis kilencedikben váltottunk pár szót.

- Nahát.. - mosolygott rám hitetlenkedve Tonny, miközben megállt mellettem. Vörös haját szokásosan szemébe lógva hagyta, ezzel majdnem eltakarva zöldes szemeit, amivel tisztára egy macska kinézetét nyerte el. - Elenaor Scott bámulja az iskola nőcsábászát, Gonzalez-t...hm.. - tetetett gondolkodást. - Mire ez a nagy figyelem? - érdeklődött szórakozottan.

- Szerintem tetszik Jasmine-nek. - vallottam be pár másodperc csend után.

- Menj már. - röhögte el magát, amit egy szúrós pillantással jutalmaztam. - Vagyis.. biztos, hogy nem!- rázta meg a fejét játékosan. - Sosem kellene neki egy olyan lány mint Jasmine. - húzta el a száját.

- Ezt meg, hogy érted? - vontam fel értetlenül a bal szemöldököm. Tonny-val tizedik elején lettünk nagyon jó barátságban, aztán tizenegyedik félévekor jöttem rá, hogy a srác az egyik legjobb barátommá nőtte ki magát. Ezt természetesen ő is viszonozza, azóta pedig szinte elválaszthatatlanok vagyunk, azt eltekintve, hogy nem igazán találják meg a közös hangot Jasmine-nel.

- Jasmine..túl jó hozzá. - vont vállat hanyagul. - Gonzalez csak bántaná őt, másrészt pedig.. - ásított. - a fiatalabbakra bukik! - biccentett az említett előtt álló lányra. - Milyen órád lesz? - váltott témát.

- Műv. töri, de sietnem kell mert Piton nem sokára jön! - nyújtogattam a nyakam , annak reményében, hogy nem találom meg a tanárom tekintetét. - Még beszélünk! - nyomtam puszit az arcára és besiettem a terembe, ahol leültem a legjobb barátnőm mellé. - Miért nem mondtad? - vontam kérdőre.

- Micsodát? - kérdezte álmosan. A negyedik órában mindenki ilyen álmos? Komolyan, akikkel ezidáig találkoztam mindenki ásítozott, és majdnem leragadt a szeme.

- Hagyjuk. - mosolyodtam el halványan és művészet történelemnek szenteltem a figyelmemet, amit a kezemben tartott tankönyv biztosított.

- Ha az én szüleim diplomaták lennének sosem tanulnék ennyit.. - szólalt meg hitetlenkedve. - Ők már úgyis megtanulták, nem mindegy, hogy ki mikor és mit csinált a történelemben? - tette fel a költői kérdést, amire meglepően, de választ is kapott.

- Nem igazán Ms. Wright! - nézett rá szúrós tekintettel Piton. - Ha ennyire tisztában van a dolgokkal, kérem álljon fel és jöjjön a tábla elé. Ön fogja helyettem felvezetni Raffaello élettörténelmét. - mosolygott erőltetetten, a tábla felé biccentve.

- Segíts... - nézett rám kétségbe esetten a számomra már túl jól ismert szürke szempár, amire sóhajtva észrevétlenül a kezébe csúsztattam egy már előre megírt jegyzetem darabkáját. Sosem szoktam puskázni, nem az én műfajom, de figyelembe véve Jasmine "tanulási módját", gyakrabban csinálok kisebb jegyzeteket amik elférnek a tenyeredben anélkül, hogy észrevennék azt.

- Cetlit lerakni, most pedig kérem a teljes vázlatot. - bökött Jasmine tenyerére , majd a táblára. A lány sóhajtva nézett rám és a lapot lerakva megrázta a fejét. - Ez esetben egyes. - vont vállat nem törődöm stílusban és leintve Jasmine-t, a laptopján bepötyögte azt a bizonyos karót.

- Megfogok bukni.. - jelentette ki elszörnyedve barátosném, miután helyet foglalt mellettem. - Hogy vette észre??

- Te is tudod, hogy ő mindent lát, és mindent hall! - forgatta a szemét megjátszott dramatikussággal Kendall, az osztályunk egyik oszlopos tagja. Karamell színű haja fonatban fedte bal vállát, szintén barna, mogyoró színű szemeit pedig egy fekete keretű szemüveg mögé bújtatta, a jobb látás érdekében.

- Gondolom. - pufogott mellettem az "áldozat", amire csak halvány mosollyal megcsóváltam a fejem. - Na ez is most hülyül meg! - sóhajtott idegesen a telefonjára célozva, ami megállás nélkül, rezgéssel jelezte az értesítéseket. Kezébe vette a készüléket, majd láthatóan olvasni kezdett valamit, ami miatt tekintete egyre szomorkásabbá vált.

- Mi történt? - érdeklődtem a tollammal játszadozva.

- Semmi hír Shawn-ról. - keseredett el. - Mikor fog végre vissza térni? Annyira hiányzik a hangja, a mosolya, a beszéde.. - nagy mondandója közepette elhullatott pár könnycseppet, amiket nyomban el is tüntetett a kézfejével. Mindig is rajongója volt Shawn Mendes-nek. Mindig azt mondta "Ő lesz a férjem", "Össze fogunk házasodni", de a kanadai énekes már harmadik hónapja eltűnt a közösségi médiáról. A lányok még mindig látják a reményt ,-beleértve Jasmine-t is-, hogy egyszer vissza fog térni, de mások már feladták. Nem sóvárognak utána azt remélve, hogy Shawn újra felbukkan. Nem nagyon rajongtam érte, szerettem egy-két számát, de nem nagyon foglalkoztatott a fiú. Ha volt valami orbitális pletyka akkor azt úgyis megtudtam volna Jasmine-tól, szóval a személyi hírügynökségem csak egy telefonba került.

- Ne add fel.. - mosolyogtam rá bátorítóan amire csak egy szomorú, apró mosolyt küldött felém és Piton-ra kezdett figyelni, velem együtt.