Without Me

Chapter 5

Szótlanul bámultam sötét szemeibe, miközben az agyam egyfolytában kattogott. Sajnáltam őt.

- Látod? - mosolyodott el szomorúan. - Te sem érted! Senki sem érti meg! És soha nem is fogja.. - csuklott el a hangja. - Nem éled át azokat, amiket nekem nap, mint nap át kell! Nem tudsz segíteni, bármennyire is akarsz!

- Akkor segíts megérteni! - nyeltem nagyot. - Tönkre fogsz menni ha így folytatod!

- Tudunk máskor is találkozni? - nézett mélyen a szemembe.

- Persze. - bólintottam némi gondolkodás után.

- Fogalmam sincs, hogy ki vagy, de.. köszönöm. Valamiért látom benned a reményt. Beírnád a telefonszámod? - nyújtotta felém a telefonját. Egy ideig lesokkolódva figyeltem a kezemben tartott készüléket, ugyanis még mindig hihetetlen ami velem történt. Maga Shawn Mendes kezd megnyílni nekem, és most a saját telefonját a kezembe adta, hogy adjam meg a számomat.

Zavartan beírtam a telefonszámom, majd a névhez, töprengve beírtam az igazit. Minek hazudjak? Legfeljebb telefon számot cserélek, ha esetleg úgy alakulna a dolog.

- Eleanor. - mosolyodott el a nevem láttán. - Köszönöm. - sóhajtott megkönnyebbülten és a térdeire támaszkodva lehunyta a szemeit. - Nem is tudod mekkora megkönnyebbülés ez nekem.

- Valamelyest sejtem. - jelentettem ki. - És.. mielőtt megkérnél. Senkinek sem mondok semmit. Tiszteletben tartom.

-Tényleg köszönöm. - mosolygott rám hálásan és felpattanva a pont előttünk leparkoló autóhoz sietett. - Majd hívlak.

-Rendben. - bólintottam apró mosollyal az arcomon. Még utoljára vissza nézett rám, majd beszállt a járműbe és elhajtott. Egy ideig csendben ültem a padon, amikor is egy általam túl jól ismert személy sietett ki a kijáraton.

- Elle, hogy a francba tudtál eltűnni negyven percre?! - nézett rám hitetlenkedve. - Úristen.. annyira aggódtam érted! - ölelt magához szorosan. - Kivel voltál, vagy.. várjunk. - meredt a vállamon lévő dzsekire, ami Shawn tulajdona volt. - Mindenhonnan felismerem ezt a kabátot.. - gondolkodott el. - Mit beszélgettetek?

- Semmit, csak én fáztam, ő pedig rám adta a kabátját. - füllentettem.

- Okés.. - emelte fel a kezeit védekezően. - Idő van. Apád hívott, hogy haza kell menned, ugyanis valami tea nevű lány keresett téged. - vont vállat. - Gondoltam szólok, ugyanis nem nagyon vagy bent és látom rajtad, hogy nem igazán szereted a barátaimat.

- Én nem..

- Nem baj. - vont vállat őszinte mosollyal az arcán. - Nem erőltetek rád olyan emberekkel alkotott társaságot akiket te nem tartasz szimpatikusnak. Azzal barátkozol akivel szeretnél. Ezt sem én, sem más, nem szabhatja meg! - ölelt meg rövidke időre. - Jössz?

- Hát.. - gondolkodtam el. - Szeretnék maradni! - mosolyogtam rá. - Hiszen te mondtad. "Rád fér a kikapcsolódás". - idéztem szavait nevetve.

- Hát rendben. - vont vállat halvány mosollyal és valószínűleg felhívta édesapámat a maradásomról.

oOoOo

Hajlani egykor estem be a bejárati ajtón, egyenesen azután, hogy elköszöntem Ashley-től, aki volt olyan kedves, hogy haza kísért. Vagyis, az igazat megvallva én kértem meg, szinte nyaggattam, ameddig sikeresen rá nem vettem arra, hogy vigyen haza.

Aránylag halkan felosontam a szobámba, majd a magassarkúmat ledobva valahová, beborultam az ágyamba. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy szemeim lecsukódjanak és átrepítsenek az álmok világába..