Without Me

Chapter 8

- Jó reggelt kívánok a világ egyik legintelligensebb és legpozitívabb emberének akit valaha is megismertem! - vigyorgott idétlenül Tonny miközben fél kézzel átkarolta a vállam.

- Szülinapom van? - ásítottam, szám elé téve a fekete anyaggal ellátott tenyerem. Egészen hajnali háromig próbáltam megírni a dalszöveget, de egyszer sem sikerült olyat írnom, ami ténylegesen megfelelt volna az elvárásaimnak.

- Nem, csak matek doga. - dünnyögte mellénk lépve Kendall. A lány láttán Tonny elképedve nézett rám, majd Jasmine-re is, aki szél sebességgel viharzott el mellettünk, ránk sem pillantva.

- Mi történt? - ráncolta össze a szemöldökét.

- Nem puszi pajtások többé. - vont vállat ismét a mellettem álldogáló lány, miközben a matek füzetét lapozgatta.

- Ezért most már azonnal te vagy a legjobb barátnője? - förmedt rá hirtelen amire a vállánál fogva leállítottam. - Most mi van? - nézett rám döbbenten.

- Bízz meg benne. - suttogtam alig hallhatóan. - Mellesleg, nem a legjobb barátnőm, de segít nekem. Próbálj meg egy kicsit nyitottabb lenni felé. Az én kedvemért. - néztem a szemébe könyörögve.

- Jól van Maki.. - mosolyodott el halványan és végig simított a hajamon. - Mikor fogod már hagyni a hajadat? Mindig kivasalod, így sérülni fog! - szólt rám szigorúan. Kijelentésére hitetlenkedve felnevettem, amire zavartan elkapta a tekintetét.

- Jó látni, hogy képben vagy a hajápolásban Hercegnő. - mosolyodott el gúnyosan Kendall, miközben halkan elnevette magát. - Majd beirattatnál a fodrászhoz? Régen voltam már.. - tetetett gondolkodást.

- Látom nagyon jó év végünk lesz.. - dünnyögte unottan. Kendall-el össze mosolyogva felsétáltunk a lépcsőn, miközben leginkább a matek dolgozatról beszélgettünk. A szekrényemnél megállva Tonny tovább folytatta a beszélgetést újdonsült barátnőmmel aki igencsak elterelte a figyelmét. Pontosabban, sikerült elérnie, hogy a legjobb barátom csakis rá figyeljen, ne pedig másra. Éppen a rajzfelszerelésem vettem ki a szekrényemből, amikor is Tessa állt meg a szekrényem mellett. Mivel a gerlepár ezt nem éppen vette észre, egyedül köszöntöttem a lányt akinek látszólag nem voltak jó szándékai.

- Tudod, hogy jóban voltunk kilencedikben. - mosolygott rám erőltetetten.

- Öhm.. kölcsön adtam neked egy tollat amit végül vissza adtál az egyik óra után. - ráncoltam össze a szemöldököm. - Tudtommal nem beszéltünk olyan sokat, de miért kérdezed?

- Csak, megtudtam, hogy szoktál találkozni Shawn Mendes-sel. - a név hallatán megállt bennem az ütő. Nincs jogom elmondani neki az igazságot. Ez csak rám, és Shawn-ra tartozik.

- Nem igazán. - nevettem fel hamiskásan. Sosem hazudtam jól.. - De amúgy jó lenne. - vontam vállat.

- Szóval azt mondod nem találkoztál még vele? - nézett rám bizonytalanul.

- Életemben egyszer sem, csak Instagram-on futottam bele a képeibe. - válaszoltam aránylag nyugodt hangsúllyal.

- Értem. - bólintott némi gondolkodás után. - Akkor a képek valószínűleg hazudnak. Nem is értem miért hittem azt, hogy pont te kellenél neki. - nevetett fel. - Ne haragudj, most megyek! - intett és elsietett. Auch.. ez fájt.

- Mehetünk? - érdeklődött Tonny miután észre vette a nagy elgondolkodásomat.

- Igen, persze. - bólintottam nagyot sóhajtva, majd a vállamra csapva táskámat, elindultunk a rajz terem felé. Út közben rengeteg irigy, esetleg féltékeny pillantást kaptam amik szinte lyukat égettek a hátamba. Nagyot nyelve, szaporább léptekkel értem el a termet amibe miután benyitottam, elég nagy csend lett. Már majdnem mindenki bent ült, kivétel persze minket és a tanárt aki minden bizonnyal késett. Csendben kullogtunk a helyeinkre, amikor is feltűnt valami. Három üres szék volt egymás mellett. Köztudottan és én Jasmine mindig egymás mellett ültünk ami csak azt jelenthette, hogy ő másban találta meg a jobb padtársat. Nagyot nyelve ültem le a székemre, pontosabban középre. Szokás szerint Tonny a bal oldalamon ült, az akkori esetben pedig Kendall foglalta el a balt.