Without Me

Chapter 15

Zavartan húztam össze magamon a pulcsimat, miközben elkaptam róla a tekintetem. Az egész testem bizsergett a jól eső érzéstől ami miatt képes lett volna a szívem felrobbanni. A pulzusom az egekbe szökött, lábaim remegtek és görcsbe állt a gyomrom.

Nem tudtam semmit sem mondani. Egy hang sem jött ki a torkomon. Hiába próbáltam volna megszólalni, nem volt mit hozzá fűznöm. Túl zavart és ideges volt a légkör amit sehogyan sem tudtam volna megszakítani. Shawn sóhajtva felállt, majd a gitárját bevéve a sátorba nagyot sóhajtott. Hirtelen egy pokróc szerű anyag terült el a vállamon, amit amennyire csak lehetett, magamra húztam, már amennyire azt engedte.

- Most nem fogunk egymáshoz szólni? - kérdezte negyed óra után, ami kínos csendben telt.

- Nincs mit mondanom. - suttogtam alig hallhatóan.

- Éreztem a kialakuló vonzódást, de.. úgy látszik, hogy tévedtem. - húzta el ajkait. Azokat az ajkakat, húsz perccel ezelőtt még az én ajkaimat birtokolták.

- Félek, rendben? Félek, hogy cserben hagysz és.. nem bízhatok meg benned. Félek, hogy az eddigieknél is jobban beléd szeretek és.. - nyeltem nagyot. - .. nem kellek majd neked.

- Elle.. - nézett rám meglágyult tekintettel. - A személyiségedbe és az aranyos mosolyodba szerettem bele. Boldogságot csempésztél a hétköznapjaimba amit sosem fogok elfelejteni, mert szeretlek.

Halványan elmosolyodtam, amire átülve mellém, fél karral magához ölelt. Mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig a hajamat simogatva, a fejem tetejére támasztotta az állát. Szíve egyenetlen dobogását hallgatva hatalmas vigyorra húzódtak ajkaim, ugyanis tudtam, hogy miattam ver így.

oOoOo

A már teljességgel őrületbe kergető csengőhang megszólalása riasztott fel, amit Shawn telefonja adott ki. A srácra pillantottam, aki csakúgy mint egy plüss macit, úgy szorított magához, miközben még mindig az igazak álmát aludta. A sátor nem éppen a legkényelmesebbnek bizonyult, ennek ellenére mégis tizenegykor sikerült mind a kettőnknek elaludni, amire büszke is vagyok.

A hívásra vissza térve, hiába próbáltam odáig nyújtózni, sehogyan sem értem el a készüléket, aminek hatására az idegesítő hang tovább folytatódott, egészen addig ameddig a hívó meg nem unta, és letette a hívást.

- Végre.. - morogta Shawn a kispárnájába amit még én pakoltam neki otthon.

- Te mind végig fent voltál? - néztem rá döbbenten, amire lassan kinyitotta a szemeit és álmos mosolyt küldött felém. Egy ideig halvány mosollyal fürkésztem, majd a csendet megszakítva álmosan felnyüszített és rövid csókban részesített.

- Öröm lesznek így a hétköznapok.. - suttogta ajkaimra és folytatta volna az "akcióját" azonban a mellkasánál fogva eltoltam magamtól.

- Nem kérdezted meg. - néztem mélyen a szemembe.

- Tudom, de.. - sóhajtott, párnájára hajtva a fejét. - megfogom kérdezni. Ígérem, csak ez most nem a legmegfelelőbb alkalom erre. - simította jobb kezét az arcomra. Sóhajtva hajtottam meztelen mellkasára fektettem a fejem, majd lehunyva a szemem, próbáltam vissza aludni, természetesen sikertelenül. - Haragszol? - suttogta a hajamat simogatva.

- Nincs okom rá. - válaszoltam halkan. - Furcsa ez az egész, ugyanis.. ha úgy vesszük, még nem kértél meg, de.. te vagy nekem az első. - néztem fel rá, amire egy pillanatra ledermedt.

- Tényleg? - mosolyodott el amire zavartan bólintottam. - Ettől nem kellene zavarba jönnöd. Még különlegesebb lettél, mint amilyen voltál. - ennek hallatán nagyot dobbant a szívem, ő pedig a zavarodottságomat kihasználva hosszú csókot nyomott az ajkaimra.

- El kéne.. kezdenünk pakolni. - súgtam két apró csók között amire morcosan nézett rám. Össze kócolt haját és fáradt arcát látva akaratlanul is elmosolyodtam, majd feltápászkodva lehajoltam a cuccaimért amiket a kezembe véve, várakozóan néztem Shawn-ra.

- Alszom.. - nyöszörögte amire csak megforgattam a szemem és a látószögéből kisétálva átcseréltem a melegítőmet egy világos farmerre, a pólómra pedig felhúztam egy fekete belebújós pulcsit. Kibújva a sátorból, szembe találtam magam a tegnap este hagyott rendetlenségünkkel. Sóhajtva gyömöszöltem bele a táskámba ,- ami igazából Shawn hátizsákja -, a kint hagyott palackokat és zacskókat, majd miután késznek nyilvánítottam magam, elégedetten ültem le az egyik fatörzsre. - Te mit csináltál? - dünnyögött álmosan Shawn, miután kisétált a sátorból. Nagy szörnyűségének közepette, álmosan nyújtózott párat, majd még félálomban, ledobta magát mellém. - Ez olyan hihetetlen. - nézett a szemembe. - Tegnap reggel még a legjobb barátom voltál akibe szerelmes voltam, ma pedig.. - mosolyodott el szélesen. - a barátnőm.

- A majdnem barátnőd! - javítottam ki, ő pedig kinyújtotta rám a nyelvét. - Kitudja, lehet hogy meg sem fogod kérdezni. - vontam vállat elgondolkodva.

- Megfogom kérdezni. - mosolygott rám halványan. - A legeslegmegfelelőbb pillanatban! - nyomott puszit a számra, majd a sátorból kezdett kipakolni. - Nagyasszony, nem akarnál segíteni? - nézett rám oldalra, miután össze font karokkal álltam mellette, végig nézve a szerencsétlenkedését.

- Jó a műsor. - kuncogtam amire prüszkölve megcsóválta a fejét. - Jól van te tata. Nekem még hajlik a derekam. - sóhajtottam fáradságot játszva és elvettem tőle a két össze tekert hálózsákot. - Azért becsomagolhattad volna őket. Néha olyan fárasztó vagy. - forgattam meg a szemem.

- Tudok én máshol is fárasztó lenni. - kacsintott rám, kaján vigyorral az arcán amire ijedten kaptam el róla a tekintetem. - Ne haragudj, nem tudtam, hogy.. - kezdte, de félbe is hagyta. - Én csak vicceltem. - simította vállamra a kezeit, amire mellkasának döntöttem a hátam.

- Rossz emlékek. - suttogtam alig hallhatóan, amire puszit nyomott a fejem tetejére.

- Ugye nem bántottak? - kérdezte halkan, miközben szembe fordított magával.

- Csak majdnem.. - sütöttem le a tekintetem.

- Mellettem biztonságban vagy. - ölelt magához óvatosan. - Senki nem fog bántani többé.