Without Me

Chapter 3

Ashley-vel felmentünk a szobámba, ugyanis szerinte mindenképpen meg kéne beszélnünk, hogy mégis milyen fajta dalra gondolt és, hogy mi is egyáltalán az elképzelése. Én persze teljesen el voltam ájulva, csak dadogtam össze - vissza amin ő nagyon jól szórakozott, de megnyugtatott, miszerint nem lesz semmi baj, ő csak ő, nem pedig egy hatalmas sztár. Erre persze unottan néztem rá, de szerinte egy mondat is elég volt, hogy a figyelmem elterelődjön arról, hogy ő Halsey.

- Valami ütőset szeretnék amivel így beszólsz a férfiaknak! Tudod, hogy.. " ha én nem lennék te létezni sem tudnál " . - dramatizált. - Ilyesmire gondolok. Valamiért nem tudok sehonnan sem ihletet meríteni, Stephen és Ivan szerint pedig nagyon tehetséges vagy. Megnézhetem néhány irományodat, ha lehet? - érdeklődött tapintatosan.

- Öhm..persze. - vontam vállat apró bólintással és az íróasztalom fiókjából kivettem a már néhány helyen meggyűrődött és elszakadt füzetemet amit szinte mindenhová magammal viszek. Azért is nézett ki így az állapota.

A kezébe adtam a szegény példányt, amit fellapozott, majd egy véletlenszerű oldalnál kinyitott. Addig én az ujjaimat tördelve izgultam, hogy vajon tetszenek-e neki a jegyzeteim, vagy nem.

- Elle.. - nézett rám ledöbbenve, miután valószínűleg a végére ért. - Ezek nagyon jók! - nevette el magát hitetlenkedve, amire nagyot dobbant a szívem. Senki sem dicsérte meg még igazán az alkotásaimat, főleg nem egy olyan énekesnő, mint Halsey. - Hol bujkáltál te eddig? -kérdezte szórakozottan, miközben végig simított rövidre vágatott haján. - Tizenhét évesen nagyon ügyes vagy! Valamiért önmagam jut eszembe rólad. - mosolygott rám. - Vagyis.. ne legyél olyan mint én voltam mert megkergetlek, csak érted.. - gesztikulált vadul amire elnevettem magam.

- Amúgy van határidő? - kérdeztem hirtelen. Éppen falamon lévő festmények történetét beszéltük át, amikor eszembe jutott a fontos dolog.

- Nem, dehogyis. Ha úgy gondolod kész van a dal, akkor kész van. Nem akarom és nem is fogom megszabni neked azt, hogy mikorra legyél kész vele. A művészetnek nem szabhatunk határt. - simított végig a vállamon bátorítóan. - A telefonszámomat megadom, mert még beszélgetnék veled éjfélig, de nekem ideje mennem. - húzta el a száját. - Nem akarlak lerázni, ne nézz így rám! - nevette el magát halkan, amint meglátta a kétségbe esett tekintetem. - Ha nem akarnék veled dolgozni, akkor nem dolgoznék. De te tehetséges vagy és fiatal, tele érzelmekkel! És pont ez kell! Egy lázadó dalt szeretnék előadni, neked pedig biztos, hogy vannak olyan érzelmeid amiket elnyomsz, a jó benyomás kedvéért. Bízom benned Elle! Sikerülni fog! - fejezte be bátorító beszédét, majd magához szorítva, megölelt.

- Köszi Ashley.. - mosolyodtam el halványan.

- Ne szomorkodj mert megfoglak kergetni, komolyan! - fenyegetett meg játékosan és elhagyta a szobámat. Még mindig nem hiszem el..

oOoOo

Másnap reggel rendkívül vidáman keltem, annak ellenére, hogy csak szerda volt. A pihe - puha ágyamból kikászálódva belebújtam a pasztell rózsaszín mamuszomba és kicsoszogva a fürdőszobába, arcot és fogat mostam. Kifésültem a vállig érő hajamat, majd azt kivasalva hagytam a vállamra omlani, mint minden nap szoktam. Miután ténylegesen késznek nyilvánítottam magam, vissza sprinteltem a szobámba ahol magamra kaptam egy fehér farmert, hozzá pedig egy fekete csipkés blúzt amit beletűrtem a nadrágba, majd végül egy szürke kardigánt kaptam magamra, befejezés képpen.

A táskámat vállamra kapva lesiettem a lépcsőn, aminek a végében Logan, apa egyik személye testőre fogadott. Apró mosollyal biccentettem neki, amit azonnal viszonzott.