Without Me

Chapter 10

A sporttáskámat össze húzva, a lehető leghalkabban kinyitottam az ablakomat, majd óvatosan kimásztam. Ez mind szép és jó volt, egészen addig, ameddig rá nem jöttem, hogy milyen magasan is van a szobám. Egy aprót nyikkanva értem földet, amire a nappaliban lévő villany felkapcsolódott. A falhoz simulva, lélegzet vissza fojtva vártam az ennél még nagyobb leszidást, de legnagyobb meglepetésemre a villany ismét elvesztette narancssárgás fényét. Megkönnyebbülten sóhajtva siettem ki a kapun, majd az utcánk végéhez sétálva alaposan körbe néztem. Ott állt a fekete sport autójának támaszkodva, miközben kezeit össze fonta maga előtt. Amint észre vett kitárta a karjait, amire szó nélkül futottam hozzá, majd derekánál fogva magamhoz szorítottam. Kicsit meghátrálva, de sikerült megtartania, aminek hála nem estem el, ezzel felborítva őt is. Erős karjait nyakam és vállam köré fonta, majd hajamba temetve arcát megszólalt;

- Nincsen semmi baj.. - suttogta. - Van rajtad egyáltalán kabát? - simított végig a karomon amit az egyik bomber dzsekim fedett. - Kell neked divatolni.. - fújtatott mérgesen és nagy nehezen levette a a farmer kabátját, miközben én még mindig öleltem. Óvatosan vállamra terítette és ismét átölelt. - Jól van.. - nyomott puszit a fejem tetejére. - Biztos vagy ebben? A szüleid?

- Mindenkit szívesebben látok, mint a szüleimet. - töröltem meg a szemem.

- Ajh te lány.. - mosolyodott el szomorúan. - Üljünk be. Út közben ha szeretnél mesélni, elmondod mi történt. - nyitotta ki előttem a méreg drága autó ajtaját, amire nehézkesen elválva tőle, beültem és becsuktam magam után azt. Megvártam míg ő is csatlakozik hozzám, majd egyik tenyerét a térdemre simítva nézett mélyen a szemembe. - Nagyon nagy a baj?

- Veszekedtünk apámmal. - vontam vállat gúnyosan. - Már szinte napi rutinnak számít ez az egész.. Haza megyek, ordibál velem, megüt aztán minden olyan mint az előtt, mert megérkezik anya. Nem tudja mi történik velem mert.. ha megtudná nekem annyi. - nyeltem nagyot. - Vagy engem hagy el, vagy apát. Az első opcióra pedig jóval nagyobb az esély.

- Istenem Elle.. - ölelt magához szorosan.

- Köszönöm, hogy meghallgatsz.. - suttogtam a mellkasába amit egy egyszerű fehér póló fedett.

- Ez természetes. - simított végig a hajamon. - Megnyugodtál egy kicsit? - tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Aránylag. - bólintottam nagyot nyelve. Sóhajtva vetett rám még egy pillantást, majd beindítva az autóját, elindult. Jobb kezét egyszer sem vette le a térdemről, amire kezeire simítva enyémet, lehunytam a szemeimet.

oOoOo

- Elle.. - hallottam meg Shawn bársonyos hangját, amire lassan rávezetettem a tekintetem. - Megálltam egy benzin kútnál. Nem akartalak úgy egyedül hagyni, hogy alszol ezért gondoltam felkeltelek, remélem nem baj. - húzta el a száját.

- Nem, semmi baj. - ráztam meg a fejem. - Meddig leszel bent?

- Pár perc. Kérsz kávét? - érdeklődött kedvesen. Nagyot bólintva jeleztem egyet értésem, ő pedig el is tűnt. Hátra dőlve a kényelmes ülésben kezembe vettem a telefonom, amin összesen harminc nem fogadott hívás volt látható. Nyolc Ashley-től, három Tonny-tól, egy Kendall-től, a többi pedig anyától. Lemondóan sóhajtottam, majd vissza süllyesztettem a telefonomat a zsebembe és a benzinkút bejáratára kaptam a tekintetem, ugyanis megpillantottam ahogyan Shawn lép ki az ajtón, kezében két papír pohárral. Óvatosan átnyúltam az ajtajához, majd azt kinyitva átvettem tőle a sajátom.

- Köszi. - néztem rá hálásan és belekortyoltam a fekete löttybe.

- Nem tudtam, hogy szereted, ezért úgy csináltam ahogyan én szoktam. - vont vállat hátra dőlve. - Látom jobban érzed magad. - mosolygott rám halványan.

- Hát.. Mondhatni jobban. - nyeltem le a forró italt, majd letéve betéve a poharat az annak megfelelő tartóba téve kinyújtóztattam a már elnyomott kezeimet. - Mennyi van még hátra?

- Egyszerűbb ha azt mondom, hogy hajnali egyre érünk oda. - sóhajtott felém fordulva.

- Shawn.. tényleg nem fogok zavarni? Vissza gondolva teljesen bunkósság volt felhívnom téged.. - sütöttem le a tekintetem. - Vissza utasítottalak most meg, hogy történt egy veszekedés azonnal téged hívtalak.

- Semmi baj nincs belőle. - mosolyodott el. - Örülni fognak neked és kész. Te mindig itt voltál nekem. Szeretném ha ezt kölcsönösen is éreznéd.