Without Me

Chapter 6

-Hugi ne sírj.. - simogatta a hátam Ashley már vagy nyolc perce. Ennyi idő telt el azóta, hogy Jasmine kilépett a szobám ajtaján. - Vagyis.. most jól sírd ki magad, aztán nyugodj meg. Nem dőlt össze a világ! - mosolygott rám bátorítóan, kijavítva az előbbi mondatát.

- De akkor is! - szipogtam magam elé, kivörösödött szemekkel. - Ő a legjobb barátnőm. Most pedig.. egy fiú miatt cserben hagyott. Nagyszerű. - mosolyodtam el gúnyosan.

Ekkor a telefonom csengőhangja hasított bele a pár perce uralkodó csendbe. Sóhajtva emeltem fülemhez a készüléket, ami ismeretlen számot jelzett ki.

- Haló? - szóltam bele halkan.

- Eleanor? - kérdezett vissza a vonal túloldalán lévő személy, akinek a jellegzetes hangja azonnal elárulta kilétét.

- Igen, én vagyok. Szia Shawn. - köszöntöttem, amire a mellettem ülő Ashley felkapta a fejét és döbbenten nézett rám.

- Hála a jó Istennek, hogy te vagy.. - sóhajtott fel megkönnyebbülten. - Bíztam benne, hogy a saját számodat adod meg, ugyanis.. végig gondoltam amiket mondtál. Tényleg segítségre van szükségem, de pszichológushoz nem nagyon szeretnék járni és nem is akkora a baj. Találkozhatnánk ma?

- Persze. - vontam meg a vállam furcsállva a helyzetet. - Hol írtad régebben a dalaidat?

- Öhmm... a szobámban. - hangjában hallatszódott az értetlenség, amihez akaratomon kívül is elképzeltem ahogyan össze ráncolja a szemöldökét. Ennek hatására muszáj volt elmosolyodnom, amire a társaságom női tagja elkezdett bökdösni.

- De azon kívül, hol? -sóhajtottam eltolva Ashley kezét aki ennek hatására csúnyán nézett rám.

- Sehol. - vágta rá. - Mindig a szobámban írtam.

- Ajhh.. - temettem szabad kezembe az arcom. - Találkozzunk a Michelle kávézó melletti parkban!

- Rendben, tíz perc múlva? - kérdezett vissza.

- Tíz perc múlva. - helyeseltem, megszakítva a hívást.

- Szóval te találkozol Mendes-sel? - pislogott rám tetetett fáradsággal. Furcsállva bólintottam, amire felhördült és a párnámba nyomta az arcát. - Ha elmeri csavarni a fejed, tökön rúgom.

- Ne bántsd már.. - néztem rá komoran. - Amúgy is, csak a kabátját adom vissza neki. - vontam vállat. Végig gondolva nem hazudtam, ugyanis tényleg illett volna már vissza adnom a kabátját, ha már volt olyan rendes, hogy kölcsön adta.

- Majd a citrom torta receptjét add már meg kérlek, anyudat pedig öt csillagos cukrásznak véleményezem, majd jövök! - nyomott két puszit az arcomra, majd kisietve az ajtón magamra hagyott. Szórakozottan megcsóváltam a fejem, majd a fürdőszobába sétálva rendbe tettem magam. Egy kócos kontyba fogtam hajamat, semmi kedvem sem volt kivasalni, és amúgy is hétvége volt, minek egyáltalán?

Ekkor eszembe jutott,hogy igazából kivel is találkozom, aminek végül az lett a vége, hogy egy üzenetet dobtam Shawn-nak, miszerint találkozzunk inkább húsz perc múlva. A hajamat nagy fáradságom közepette kivasaltam, magamra húztam a kedvenc szürke farmeremet, amibe beletűrtem egy egyszerű fehér pólót. Sminket egyáltalán nem használtam, az égiek valamelyest szerencsés arcbőrrel illetek amit a mai napokig hálálok. Kapkodva vettem fel a fekete tornacipőmet, majd a telefonomat és irataimat eltéve magamhoz szorítottam a fekete dzsekit és elindultam a megbeszélt helyszínre.

Percek elteltével, de sikeresen megérkeztem az általam ajánlott parkba, ahol azonnal kiszúrtam egy fekete napszemüveges, magas srácot ahogyan a fák között sétálgat.
Miért nem ült le?