Without Me

Chapter 12

Amíg Shawn és Aaliyah megbeszéltek mindent, én észrevétlenül megkerestem a fürdőszobát, majd a cuccomal együtt bementem oda, majd lezuhanyoztam, ha már a tegnapi nap folyamán az elmaradt. Miután felöltöztem, a tükörbe nézve jöttem rá, hogy nem hoztam hajvasalt. Nagyot sóhajtva kötöttem fel a hajamat egy ló farokba, majd kisétálva a fürdőszobából, vissza siettem Shawn szobájába, ahol egyedül találtam a srácot, egy szál boxerben.

- Úristen bocsi! - tettem szemeim elé a kezeimet, elejtve a sporttáskámat.

- Most mi van? - nevette el magát, hallásom szerint pedig felvett egy pólót. Kezeimre téve sajátját, lehúzta a kezeimet, ezzel szembe fordítva magával. - Az egész net látott már így. - mutatott végig magán. Zavartan kapkodtam tekintetem a szobában, ami még jobban nevetésre ösztönözte.

- Legalább ne nevess! - néztem rá csúnyán, ám nem bírtam ki ezért akaratlanul is elmosolyodtam.

- Gyorsan felkapok valami nadrágot aztán mehetünk, okés? - kérdezte amire csak szem forgatva bólintottam. - Hol a telefonod amúgy? - érdeklődött miközben a táskájából kivett egy szürke melegítőt és magára húzta.

- Nem tudom, szerintem valahol itt. - pillantottam körbe a szobában. - Ma hajnalban csak leraktam. - vontam vállat.

- Aaliyah-val biztos kijöttök majd. - kezdett kimenni az ajtón, miközben egyik kezét a lapockámra csúsztatta.

- Mi van ha anyud csak amiatt engedett be, hogy este volt? - kaptam rá a tekintetem ijedten. - Shawn lehet mégsem volt..

- Shhh.. - nézett mélyen a szemembe. - Anya kedvel téged. - karolt át. - Rendben?

Nagyot sóhajtva bólintottam amire egy halvány mosolyra húzta ajkait és elkezdett lefelé tolni a lépcsőn. Ennek hatására én elkezdtem lökdösni, aminek végül azt lett a vége, hogy egymást csapkodva futottunk le a lépcsőn, versenyt futva a konyháig.

- Nyertem! - nézett rám diadalmas vigyorral amire oldalba böktem. - Hé! - hőkölt hátra, ezzel lefejelve a boltívet. - Áuu! - kapott a fájdalmas ponthoz.

- Annyira szerencsétlen vagy! - nevettem ki. Erre ravaszan elmosolyodott és felém közeledve megragadta a derekam, majd elkezdett csikizni. - Shawn!! - visítottam nevetve amikor is egy pillanatra megállt és mögém nézve ledermedt. Értetlenkedve fordultam meg, amikor is szembe találtam magam egy szintén ötvenes éveiben járó férfival.

- Szia apa.. - szólalt meg ledöbbenve.

- Meg sem ölelsz? - kérdezte tetetett sértődöttséggel amire Shawn hipersebeséggel száguldott el mellettem és édesapjához rohanva szorosan megölelte. - Jó hogy nem borítasz fel! - nevette el magát és megpaskolta a fia vállát. - Üdv itthon Shawn..

- Sajnálom. - ejtette ki sokadjára a már többször elhangzott szót. Halvány mosollyal az arcomon léptem be a konyhába, ahol éppen Karen foglalatoskodott.

- Tényleg miattad történt mind ez? - kérdezte kis idő után.

- Hogy érti? - néztem rá kérdőn.

- Ugyan már. - mosolygott rám kedvesen. - Shawn elmesélte reggel ameddig zuhanyoztál, hogy te segíted át a jelenlegi lelki helyzetén. Szeretném az egész családunk nevében megköszönni neked, hogy nem hagytad cserben a mi szerencsétlen fiúnkat. - ölelt át amit megszeppenve viszonoztam. - Tudom, hogy nem vagytok együtt, de mindig is szerettem volna ha Shawn-nak egy olyan barátnője lenne aki te vagy! - nézett mélyen a szemembe.

- Köszönöm.. - suttogtam alig hallhatóan.

- Bármikor szívesen látunk. A Mendes család ajtaja számodra mindig nyitva áll! - jegyezte meg megjátszott drámaiassággal amin muszáj volt felnevetnem.