Without Me

Chapter 16

- Hamarabb volt a szülői bemutatás mint ahogyan én azt gondoltam. - nevette el magát Shawn, miközben kéz a kézben sétáltunk vissza a Mendes házhoz. Az út közben végig beszélgettünk ami természetesen nem volt újdonság. Néha volt egy - egy zavart pillanatom, de igazából jó érzéssel töltött el a majdnem barátomnak tudni Őt.

- Szóval te gondolkodtál már azon, hogy.. mi ketten együtt? - néztem rá apró mosollyal az arcomon, amire lágy puszit nyomott a homlokomra. - Ezt minek vehetem?

- Vedd annak, hogy már akkor elkezdtem gondolkodni amikor te még csak barátként sem tekintettél rám. - karolt át, nekem pedig hatalmasat dobbant a szívem. Az első szerelmet teljesen máshogy képzeltem el. Mindig is egy velem egy magas srácról álmodoztam, vörös hajjal és zöld szemekkel, ami igaz, hogy konkrétan a legjobb barátomra jellemző, a személyiség teljesen különbözik. Shawn teljesen az ellentéte az elképzelésemnek, mégis úgy érzem, hogy számomra ő a tökéletes barát. Természetesen ezt a rózsaszín köd beszélheti belőlem, de.. Shawn a menedékem ami száz százalékosan kölcsönös. - Elmondjuk nekik? - biccentett a ház felé amire megvontam a vállam. - De csak akkor avatom be őket, ha te is szeretnéd!

- Számítottak rá. Aaliyah is szurkolt nekünk, anyukád pedig.. - mosolyodtam el az emlékek hatására. - ..azt mondta olyan barátnőt szeretett volna neked amilyen én is vagyok. - pirultam el amire maga elé fordított és birtokolni kezdte ajkaim. Nyaka köré fontam karjaim, ő pedig a derekamat átkarolva szorított magához egészen addig, ameddig a levegő mindkettőnk tüdejéből elfogyott. Homlokát az enyémnek döntötte, majd mélyen a szemembe nézett és aranyosan elmosolyodott.

- Én is olyan barátnőd szeretnék amilyen te vagy. - simított végig az arcomon egyik kezével.

Ekkor hallottam egy kattanást. Kikerekedett szemekkel néztem Shawn-ra, aki szigorúan csakis a szemembe nézett.

- Shawn.. - suttogtam amire erősebben kezdte szorítani a derekamat. Nem annyira, hogy fájjon, inkább csak jobban belém kapaszkodott, védelem érdekében. - Nyugodj meg kérlek.. - fogtam kezeim közé kipirult arcát.

- Újra kezdődik minden Elle.. - halkult el kétségbe esetten. - Sokkal többen vannak.. - nézett rám könnyes szemekkel amire azt hittem a szívem ketté hasad.

- Itthon vagyunk Shawn, nem fog történni semmi baj. - biccentettem a családi ház felé amire láthatólag egy kissé megnyugodott. - Menjünk be. Rendben? Itt leszek melletted. - fogtam meg a kezét, ő pedig kifújva minden felesleges levegőt, elindult velem együtt a bejárati ajtó felé. Kopogás nélkül benyitottam a házba, majd Shawn-t szorosan magamhoz öleltem. - Nincsen semmi baj.. - suttogtam miután vállam köré fonta karjait.

- Mi történt? - szaladt az előszobába Karen, majd a fiára nézve szája elé kapta a kezét.

oOoOo

- Köszönjük Mrs. Howkins! - mosolygott az idős nőre Shawn anyukája és becsukta a bejárati ajtót. - Ez majd jó lesz az útra. - pillantott rám és a szomszéd néni által sütött sütiket kezdte egy műanyag dobozba pakolni.

- Anya, nem maradhat Elle még egy napot?! - karolt át hátulról Shawn, amire ijedten össze rezzentem. Erre nevetve puszit nyomott a fejem tetejére és elengedve, édesanyja mellé lépett, majd elkezdte magába tömni a muffinokat.

- Shawn! - vágta nyakon a fiát, amire az megugrott és elsietett. - Amúgy ez Elle döntése. Mi mindig szívesen látunk. - intézte felém a szavakat barátságosan. Halvány mosollyal bólintottam, majd Shawn szobájába sétálva benyitottam oda.

- Ajh nem akarom, hogy elmenj!! - nyöszörgött fájdalmasan, majd a derekamra fonva karjait szorosan magához ölelt. - Mennyi az esélye annak, hogyha elég erősen ölellek akkor maradsz?

- Valószínűleg megfojtanál. - jelentettem ki össze ráncolt szemöldökkel, vállába fúrva a fejem. - Hiányozni fogsz.

- Te is nekem.. - suttogta a hajamba és puszit nyomott a fülem mögötti érzékeny részre. A jól eső érzés hatására kirázott a hideg, amire éreztem hogy szorosabban markolta meg a derekam. Percekig álltunk egymás karjaiban, amikor is megszólalt a telefonja. Nagyot sóhajtva vette elő a készüléket, majd tőlem elhúzódva a füléhez emelte. - Jézusom nem vagyok süket! - kerekedtek ki a szemei. - Igen, még mindig. Nyugodjál már le, ma megy vissza! Nem, nem velem. Jó, hogy nem esel nekem hallod.. - prüszkölt hitetlenkedve. - Aha.. aha.. jó. De.. Ashley had mondjam már végig! Hát cseszd meg.. - mosolyodott el erőltetetten. - Szerinted? Felhívsz ordítva, hogy vigyem haza! Nem vagyok fogyatékos, megértettem! Szevasz. - süllyesztette zsebébe a telefonját, majd mérgesen belerúgott az ágyba. Ijedten rezzentem össze idegessége láttán. Hajába tépve levágta magát a keret szélére, majd térdeire támaszkodva kifújta a benn tartott levegőjét.

- Shawn.. - sóhajtottam, majd leguggolva elé kezeire tettem a sajátjaimat. - Mit mondott Ashley? - kérdeztem óvatosan.

- Felhívott ordítva miszerint hol vagy. Elmondtam neki, aztán elkezdett kiosztani, hogy mit képzelek magamról, aztán felhozta a családodat akik már kerestetni akarnak a rendőrséggel, aztán miután elmondtam neki, hogy nélkülem mennél haza letámadott, miszerint ne merjelek felültetni gépre.. - nézett mélyen a szemembe. Dühtől csillogó tekintetét látva szorosan magamhoz öleltem őt. Ölébe ülve fontam nyaka köré karjaimat, amire ő kulcs csontomra téve fejét, viszonozta a tettem. - Haza viszlek.. - szívta be élesen a levegőt.

- Nem muszáj ha nem szeretnéd. - fogtam kezeim közé az arcát. Tekintetével ajkaimat kezdte szuggerálni, majd hirtelen közel hajolva hozzám, hosszú csókban részesített.

- Tudtam én hogy együtt vagytok!! - csettintett elégedetten Aaliyah, amire ijedten húzódtam el az engem ölelő fiútól. Kipirult arccal néztem a lányra, akinek egy amolyan "én megmondtam" vigyor terült el az arcán.

- Nem tudtál volna kopogni? - kérdezte zavartan Shawn, miközben göndör fürtjeibe túrt.

- Ne tereld itt a témát!! - tiltakozott azonnal és felém fordult. - Mióta?

- Aaliyah menj ki! - szólt rá a bátyja morcosan. - Elle-el nem sokára indulunk.

- Azt látom. - forgatta a szemét és kislisszolt a szobából.