Without Me

Chapter 25

- Ezt komolyan gondoltad? - nevettem el magam erőltetetten, az egyik ruhákkal teli dobozba pakolva. A költözés néhányan úgy fogják fel, hogy " Jaj de jó, új környezet, új barátok, új élet ", de abba valószínűleg nem gondolnak bele, hogy pakolni mennyire nehéz. Főleg úgy, hogy egy hónappal azután, hogy szakítottál azzal, akivel még együtt se voltál, megtalálod az egyik pólóját. Felemelő érzés.

- Tudom, hogy mit mondtál, de megpróbálhatnád. - kérlelt Ashley továbbra is.

- Nem tartod tiszteletben a döntésem! - csaptam össze a doboz tetejét, ezzel jelezve, hogy az a kupac már késznek van nyilvánítva. - Elmondtam, hogy nem írok több dalt senkinek sem! Mit nem lehet ezen felfogni?! - néztem rá döbbenten.

- Elle, én csak azt mondom, ha megjön az ihlet, írd le. Nem akarok semmit sem rád erőltetni, de kérlek szépen nagyon fontos lenne! Duettet énekelek és nincs ötlet! - temette kezeibe az arcát. - Mindenki minőségit vár tőlem, olyat mint a Without Me. De olyat nem tudok írni! Te, és az érzelmeid kellenek!

- Ezt kihasználásnak nevezik. - szólt közbe Kendall, aki ezidáig az ágyam háttámlájának támaszkodva olvasta az egyik könyves polcomról szerzett könyvemet.

- Egyáltalán nem használom ki! - kelt saját maga védelmére, amikor is a telefonom őrült csörgésbe kezdett. Sóhajtva néztem meg a hívót, majd a fülemhez emelve a készüléket, beleszóltam.

- Szia Tonny, hogy halad a költöztetés? - érdeklődtem mosolyt erőltetve az arcomra.

- Szia Elle, lenne egy kisebb gond, aminek hatására szerintem oda az egész össze költözési dolog. - hallottam meg nyugtalan hangvételét, ami engem is erre az érzésre késztetett.

- Micsoda? - kérdeztem félve. - Tonny? - szólítgattam a srácot, aki már két perce nem szólalt meg. - Csodás.. - motyogtam unottan és zsebembe mélyesztve a telefonom, vissza fordultam a pakoláshoz.

oOoOo

- Szerinted mennyire jó ez a szoba tízes skálán? - érdeklődött Kendall a szobája tele firkált falait mutogatva, amiket ő munkált ki, közel öt óra alatt. A fehér felületen több ezer szó fordulat, dátum, énekes, hanghullám, dalszöveg, és egyéb más kapott helyet, amik rendkívül érdekessé varázsolták a letisztult falakat.

- Nyolcvan. - nevettem el magam döbbenten. - Ez nagyon kreatív. - jegyeztem meg, miután elolvastam pár előadó nevét. Chester-től kezdve, még Harry is feltűnt, amire rendkívül megmosolyogtatott.

A hatalmas lakótelepbe ,- ahová költöztünk -, rengeteg velünk egy idősek lakik, akiket már az egyetem első, olyasmi "nyílt napján" láthattunk. Párral már sikeresen tudtam beszélgetni két szónál többet, így szerencsére nem leszek annyira elveszett, ha esetleg Tonny és Kendall nem tart velem egy - egy kurzuson. A nyolcadik emelet számunkra tökéletes volt, vagyis nekem, és a legjobb barátomnak igen, Kendall-t pedig alapból nem izgatják az ilyen dolgok. A többinél kicsivel minőségibb szállást sikerült találnunk, avagy ahogyan legjobb barátnőm emlegetni szokta, " Ilyenkor jól jön ha van egy diplomata szülővel ellátott gyerek. ". Anyának köszönhetően egy nagy, fényes és tágas lakást tudhatunk a miénknek, amit az egyetem mellett végzett munkámból próbálok vissza pótolni, több, kevés sikerrel.

- Nagyon elgondolkodtál Manó, jössz? - nézett be az ajtón Harry, amire a fiú felé nézve, aprót bólintottam. A legjobb barátom kezét megfogva elköszöntem Kendall-től, majd a bejárati ajtón kilépve, elindultunk az öt percre lévő kisboltba, ha már volt szerencsém elhasználni a lehető összes gyümölcsöt, a Tonny-nak készített születésnapi tortához. Az idő múltával pedig Harry-vel rendkívül szoros lett a kapcsolatunk. Tudta, hogy min mentem keresztül, ezért sem erőltetett semmit sem. Betöltötte az űrt egy másik világgal, amit ő hordozott magával, mégsem tudok szerelmes lenni belé. Próbáltam, de nem ment, ezért sem kezdtünk bele egy már amúgy is elveszett kapcsolatba. - Elmegyek a gyümölcsökhöz, megveszem ami kell, rendben? Te addig nézelődj. - mosolygott rám kedvesen, és egy homlok puszi után elindult a sorok között. Táncikálva nézegette a termékeket, amin halkan felkuncogva, tovább sétáltam.

Így ért véget a történetem vele. Talán soha nem tudom meg miért volt olyan velem amilyen, de.. őszintén szólva nem is izgat annyira. Szép volt, jó volt, de.. mindig megmutatkozik a keserű igazság. Hiába volt aranyos mosolya, ha belül az egyik fele rohadt volt. Mindkettővel találkozhattam, és szerintem én vagyok az egyetlen akinek így mutatkozott. Mindkét oldalával..
Összetörte a szívem ami végül felépítve újra képes boldog lenni még akkor is amikor meghallom Őt a rádióban. Ő újra híres, szárnyal, én pedig folytattam a tanulmányaimat ott, ahol abba hagytam.

Legalább írtam róla egy jó dalt.

THE END

2019. november 04.
18:26

litenpluto

Sokszor kezdtem újra a második évadot, meg van Elle és Shawn sztorijának vége is, de az mindenkinek titok marad rajtam, és két különleges személyen kívül.
Köszönöm, hogy szerettétek a Without Me-t, de éreztem, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Illett neki egy befejezés, ami már végleges marad.
I love You❤️