Without Me

Chapter 24

Kezeimbe temetve arcomat, lecsúsztam a piszkos fal mentén, majd levegőért kapkodva próbáltam össze szedni magam, rendkívül kevés sikerrel.

- Elle! Elle Jézusom, kérlek figyelj rám! - hallottam meg Harry vészjósló hangját, majd egy fogást megérezve a karomon, felemelkedtem a földtől. - Elle.. ugye nem bántott? - fogta kezei közé az arcom, amire sírva megráztam a fejem. - Jól van.. - suttogta megkönnyebbülve és szorosan magához ölelt.

- A hülyeségei ellenére is szerettem! - zokogtam a magas fiú vállát takaró zakó anyagba.

- Sssss... - csitítgatott a hátamat simogatva. - Nyugodj meg szépen.. - suttogta a fülembe. - Megyünk haza. - tolt el magától annyira, hogy a szemembe tudjon nézni. A vállamat átölelve kezdett sétálni ,- értelem szerűen velem együtt -, az út széléhez, majd egy taxit leintve bediktált egy idegen címet. - Ha lehet siessünk. - szólt a sofőrnek, aki egy bólintással jelezte megértését. Fogalmam sincs mennyi idő után, de hirtelen annyira lettem figyelmes, hogy a térdem alá nyúlva felkapnak, majd besétálnak velem egy jóval melegebb helyre, mint a kinti levegő volt. Lassan nyitottam ki a szemeimet, így láthattam, ahogyan Harry letesz egy frissen vetett ágyra, majd a telefonját elővéve besétál, valószínűleg a szobához tartozó fürdőbe. Halk motyogásra lettem figyelmes, de ezzel nem törődve hagytam, hogy a fáradság győzzön.

oOoOo

- Hogy aludtál? - kérdezte Harry, miután álmosan pislogtam rá. Szomorú mosollyal fürkészett, majd felülve, a háttámlának támaszkodva lehunyta a szemeit.

- Nem hiszem el, hogy.. eltűnt. - húztam el a számat döbbenten.

- Micsoda? - ráncolta össze a szemöldökét értetlenül.

- A szerelmem iránta.. - nyeltem nagyot. - Olyan rossz. Egy ürességet érzek. Tömény ürességet. - sütöttem le a tekintetem.

- Ne gondolkodj ezen. - nézett a szemembe. - Minél többet gondolkodsz rajta, annál jobban fog fájni. Foglalkozz inkább a barátaiddal, mint például velem, aki volt oly kedves, hogy csak is a te tiszteletedre lefoglalt egy hotel szobát. - tárta szét a karját idétlen vigyorral az arcán.

- Igazán rendes vagy. - nevettem el magam halkan. - De amúgy nagyon szépen köszönöm. Lehet még mindig ott ülnék, ha nem jöttél volna ki utánam. - pillantottam rá hálásan.

- Ez természetes. Mr. Seggfejet pedig minél hamarabb felejtsd el. - mutatott rám elváróan és megpaskolta a hasán lévő pillangó tetoválást. - Meg van! - csillant fel a szeme. - Elviszlek titeket Ashley-vel plázázni! - továbbította zseniális ötletét.

- Ez, hogy jutott eszedbe a pillangóról? - ráncoltam össze a szemöldököm értetlenül.

- Igazából csak elbambultam. - vont vállat, elhúzva a száját.

oOoOo

Kiérve az iskolából, fellélegezve pillantottam végig a hatalmas épületen. Vége van. Leérettségiztem, és most már végeztem a tanulással egy időre. Elmosolyodva a gondolaton, szorosan magamhoz öleltem a mellém sétáló Tonny-t, majd Kendall-t is, aki szemét forgatva viszonozta a tettem. Boldog, egyben szomorú voltam amiért véget ért egy korszak. Végre sínen volt az életem, az egyetemre felvettek, Tonny-val és Kendall-el egy közös albérletet vettünk, és Róla sem hallottam semmit. Néha pár internetes cikken akadt meg a szemem, de Harry és Ashley segítségével mindenen túl tettem magam. Elégedett is voltam, ám azzal nem számoltam, hogy újra kapok egy feladatot, amivel lehet megint a homokba esek, a porladékok maradványai közé.