Without Me

Chapter 17

- Komolyan mondom, ezt nem hiszem el! - fújtatott Ashley a fülemhez tartott vonal túloldaláról. - Tudod mennyire aggódtam érted?! Shawn meg is erőszakolhatott volna! Vagy.. autó balesetet szenvedtek! Esetleg Karen megmér..

- Nyugalom. - sóhajtottam. - Már haza felé tartunk, csak Shawn bement a benzinkútra. Valószínűleg estére otthon leszek.

- Aha, ha csak anyád nem öl meg! Sokkal tartozol nekem, ugyanis ha én nem mondom, hogy csak elmentél kikapcsolódni, már réges - régen a rendőrség keresne! Így is apáddal kellett veszekednem, hogy semmi bajod sincsen! - darálta idegesen.

- Oké, felfogtam. Hibáztam, de te sem tudod, hogy miért szöktem meg. Nyomós okom van rá. - nyeltem nagyot lesütött szemekkel. - Szeretném ha ma átjönnél. Tudom, hogy nagyon haragszol, de.. nagyon hiányoztál ebben a három napban. - sütöttem le a szemem, amire legördült egy könnycsepp az arcomon.

- Ha most elkezdtél sírni én megverlek! - nevette el magát meglepve. - Számíthatsz rám húgi. Igaz, hogy két lábbal rúgnálak most seggbe, de én még mindig a nem biológiai nővéred vagyok. Mindig melletted leszek. Akár hülyeséget csinálsz, akár nem. - hangján éreztem a mosolygást, ami engem is a tettre ösztönzött.

- Köszönöm. - suttogtam hálásan. - Nagyon szeretlek.

- Oh te. - nevetett meghatottan. - Én is téged! Kihozod belőlem a gyenge énem! - sóhajtotta, amolyan " nem hiszem el " stílusban. - Le kell tennem mert úgy néz ki, hogy ma nálad alszom és nem csomagoltam. Majd még beszélünk, szia!

- Szia! - vártam meg még bontja a vonalat. Mosolyogva süllyesztettem táskámba a készüléket, amikor is a kocsi ajtaja kinyílt és Shawn mászott be rajta.

- Te sírtál? - meredt rám aggódó tekintettel amire csak mosolyogva megráztam a fejem. - Látom, hogy sírtál! Mi történt? - simította tenyerét az arcomra, én pedig csak egy halvány mosolyt elhagyva sóhajtottam.

- Beszéltem Ashley-vel, és.. úgy tűnik lesz még egy szobatársam. - pislogtam álmosan.

- Várjunk.. - gondolkodott el. - Ezzel azt akarod mondani, hogy alhatok veled? - nézett rám csillogó szemekkel.

- Eddig is velem aludtál.. - ráncoltam össze a szemöldököm. - Mi fog változni?

- Hát.. fel lesz avatva az ágyad! - vigyorgott rám és rövid csókot nyomott a számra.

- Néha fogalmam sincs, hogy mire gondolsz. - jegyeztem meg nevetve és hátra dőltem az ülésben. - Olyan kényelmes az autód..

- Drágám. - köhintett engem kijavítva amire megforgattam a szemem.

- Akkor a Drágád. - mosolyogtam rá gúnyosan. - Sokkal jobb téged így látni. - jelentettem ki fél óra csend után. Kérdően felvonta szemöldökét, majd gyengéden megsimogatta a keze alatt lévő combomat. - Amikor megismertelek.. borzalmas voltál. Most pedig erősebb és kitartóbb vagy. - mosolyogtam rá halványan. - Nevetsz és hülyéskedsz, felvidítasz másokat és nem vagy magadba zuhanva. Új számokon dolgozol, újra énekelsz.. - soroltam csillogó szemekkel. - Büszke vagyok rád. Nagyon büszke. - fűztem ujjai közé sajátjaimat, ő pedig nagyot nyelve elhúzta azokat. - Én nem akartam..

- Mindegy. - suttogta halkan és szigorúan csakis az utat kezdte figyelni.

- Te is tudod, hogy mire céloztam! - néztem rá, de ő még mindig az elhaladó kocsikat fürkészte az autópályán. - Akkor duzzogj! - hagytam rá sértetten és elfordulva tőle az ablak üvegnek döntöttem a fejem.

Az út egy negyed része innentől kezdve csendben telt. Mindketten belemerültünk a gondolatainkba, én többször el is aludtam, Shawn pedig a kelleténél többször is megállt egy - egy benzinkútnál kávézni. Az ide jövet teljesen rövidebbnek tűnt úgy, hogy nem veszekedtünk. Most egy évszázadnak tűnt. Lesütött tekintettel hallgattam a rádió halk zaját, amikor is Shawn megint leparkolt. Óvatosan felemeltem a fejem, de a látvány miatt teljesen ledöbbentem.

- Láttam, hogy mennyire nézted ezt a kis fás helyet ide felé jövet. - suttogta halkan. -Beszélgessünk. - szállt ki az autóból, majd megvárva míg én is kiszállok, elindult. Vadul dobogó szívvel követtem a magas srácot, majd mellé érve, felvettem a ritmusát. - Ma reggel.. - kezdte sóhajtva.. -Andrew hívott a sátorban. Vissza hívtam, beszélgettünk és.. - nyelt nagyot. - Úgy látszik felvesszük a dalokat. - mosolygott rám szégyenlősen.

- Shawn ez nagyszerű! - néztem rá döbbenten és derekánál fogva magamhoz öleltem Őt. Óvatosan eltolt magától, és a szemembe nézve kezei közé fogta az arcomat.

- Ne haragudj a sértődésem miatt.. - szólalt meg halkan. - Megijedtem, hogy ismét tönkre tesz a média. De.. amíg te vagy ez nem fog megtörténni. - döntötte homlokát az enyémnek és ajkaimra vezette tekintetét.

- Szer.. - kezdtem, de azonnal be is fejeztem. Zavartan kaptam el a tekintetem, és eltávolodva tőle a kocsi felé kezdtem sétálni.

- Elle most békültünk ki! - tárta szét a karját kétségbe esetten.

Sosem éreztem magam ilyen távol tőle. A találkozásunkkor is közelebb volt mint most. Szorosan össze húztam magam és lesütöttem a szemem. A sós könnycseppek marni kezdték íriszeimet, majd halk zokogásba kezdtem. Shawn feszülten markolászta a kormányt, miközben száját egy vonallá húzva pásztázta a kihalt autópályát. A feszült lég tér hatása még jobban fokozta a sírásomat és a rossz kedvemet.

- Csak tudd.. - motyogta halkan. - .. én is téged.