Without Me

Chapter 14

- Mindent hallottál? - kérdeztem nagyot nyelve.

- Igen. Sosem foglak elhagyni Elle. - rázta meg a fejét.

- Shawn félni fogsz tőlem.. - néztem rá könnyektől csillogó szemekkel. - Nem akarom, hogy a családom bajba kerüljön, és te sem. - fúrtam tekintetem íriszeibe. Közelebb ülve hozzám az ölemben tartott kezeimet felemelte, majd mind végig a szemembe nézve lehúzta rólam mind a két kesztyűt. Nem nézett le.

- Bízz bennem. - suttogta és sérült kezeimet ajkaihoz érintve, hosszú csókot nyomott rájuk. - Még mielőtt kérdeznéd, nem fogom megnézni a tenyered. Ha te készen állsz rá. Csak akkor. - szögezte le, amin muszáj volt elmosolyodnom. - Ki vagy te valójában?

- Eleanor Miranda Scott. Ivan és Melissa Scott második gyermeke. - magyaráztam, tartva a szemkontaktust. - Kiskoromban, pontosabban a tizedik születésnapom után jó pár hónappal történt meg az, hogy Aaron-nel, a bátyámmal játszottunk kint az udvaron amikor is meghallottuk ahogyan apa ordibál anyával. Nem tudtuk mi a baj, de Aaron akkor volt tizennégy éves, így pontosan tudta, hogy ilyenkor nem szabad találkoznunk apával. Amikor Aaron nem figyelt bementem a konyhába. Láttam ahogyan ordibálnak egymással és fenyegetőznek. Fogalmam sincs miket hallottam, nem is emlékszem. - csuklott el a hangom. - Annyit tudok, hogy anya észre vett engem. Erre apa is megfordult és Aaron-nel kezdett kiabálni aki kiderült, hogy végül utánam jött. A bátyám engem védett, miszerint csak innivalót kerestem, de apa természetesen nem hitte el. Megkérdezett valamit ami.. - töröltem le az arcomon legördülő könnycseppeket. - .., hogy Aaron-nek mi a legfontosabb! - zokogtam fel.

- Shhh.. - ölelt magához szorosan amire fejemet a mellkasának döntöttem.

- Azt mondta, hogy az én biztonságom és épségem. - nyeltem nagyot. - Apám szerint Aaron túlságosan felelőtlen volt, a büntetése pedig.. az, hogy.. nyitottam ki az eddig össze zárt tenyereimet amiknek felületét égési sérülés fedte. - Meg kell égetnie. Fogalmam sincs, hogy hogyan csinálta. Annyira emlékszem, hogy fájdalmas volt.. - hunytam le erősen szemeimet. Óvatos mozdulatokkal végig simított a sérült bőrömön, majd letakarva azt a saját tenyerével, leengedte őket. - Azóta nem találkoztam a bátyámmal. Hét éve okolja saját magát emiatt. Pedig tudom, hogy nem ő tehet róla. Mindenki tudja, apámon kívül. Amióta Aaron az üzletben van és nincs otthon, apa megváltozott. Nem olyan erőszakos és.. kedvesebb. Néha.

oOoOo

- Öhm.. osztriga. - folytatta Shawn a szóláncot amit már lassan fél órája játszottunk.

- Akrobatikus. - vágtam rá ásítva. - Shawn nem adsz nekem magán koncertet? - fordultam a fiú felé csillogó szemekkel aki nevetve megcsóválta a fejét. - Naa! Kérlek!

- Mit kapok érte cserébe? - vonta fel szórakozottan a szemöldökét amire csúnyán nézve rá, össze fontam magam előtt karjaim. - Jól van na, dráma királynő. - forgatta a szemét nevetve és a gitárját elővéve elkezdte játszani a There's Nothing Holdin Me Back alapját. Nem énekelt, csak pengette a kezében tartott hangszert, miközben egyik lábát kinyújtotta a tűz felé. - Emlékszem ezt közel négy hónapig írtam.. - mosolyodott el. - Geoff, az egyik ismerősöm mindig kinevetett amikor megmondtam, hogy még csak a dal elején járok. Andrew pedig védett, miszerint a jó dalhoz idő kell. Most pedig a Lost In Japan-t megírtam háromnegyed óra alatt. - nevetett fel halkan. - Hány hete is ismerlek? - nézett a szemembe amire elgondolkodva megvontam a vállam.

- Most lesz negyedik hete. - adtam választ a kérdésére némi gondolkodási idő után.

- A normális emberek ennyi idő alatt már beleszerettek volna egymásba. - jegyezte meg a gitárját fürkészve. Mondata hallatán nagyot dobbant a szívem, majd zavartan elpillantva róla, a tűz lángjaira szenteltem minden figyelmem.

- Ezek szerint nem vagyunk normálisak? - kérdeztem halkan, de egyből meg is bántam.

- Attól függ. - motyogta egy számomra ismeretlen dallamot játszva. - Azt mondtad félsz szeretni engem, ugye? - nézett mélyen a szemembe.

- Shawn.. - sóhajtottam, de félbeszakított.

- Ugye? - kérdezett vissza, letéve a gitárját néhány kavics mellé.

- Igen. - sütöttem le a tekintetem amire hirtelen közel hajolt hozzám, majd megcsókolt. Gyengéden ízlelgette ajkaim, miközben egyik kezét az arcomra simította, másikkal pedig a földön támaszkodott, ahogyan azt én is tettem. Méz édes csókjait viszonozva jöttem rá, hogy életem első csókját azzal éltem át, akivel sosem gondoltam volna. Puha ajkai lágyan ölelték körbe sajátjaimat, amikor is a levegő megszűnt, ami miatt az éltető oxigénért kapkodva váltunk el egymástól.