A maffia hálójában (Befejezett)

A sors néha kegyetlen...

Amikor felébredtem egy ágyban feküdtem, jaj istenem hála az égnek ez csak egy álom volt, huh ezt megúsztam... Ó basszus kellett nekem elkiabálni, körülnéztem a szobában, ez nem az enyém. Gyönyörű fa bútorokkal van berendezve ízlésesen. Szememmel egy tükröt keresek, hogy megtudjam magam nézni. Meg is van, úristen szörnyen nézek ki. Megpillantok az ágyon ruhákat, fésűt, tisztálkodószereket. Miután  emberi formát varázsoltam magamra kiléptem a szobából. Hosszú folyóson mentem végig, majd a lépcsőn lefele menet meghallottam a fiúk hangját.

-Szerinted mikor kell fel két napja van kidőlve?- kérdezte James.

-Nem tudom, de lassan indulnunk kell mert elfognak kapni és vissza viszik Nóráékhoz és azt nem éli túl.

-Két napot voltam kiütve, már keresnek?-támadtam le őket

-Igen, hogy vagy? Ki mondta, hogy kikelhetsz az ágyból? Pihenned kell azt mondta az orvos.-szidott le James.

-Jól vagy ? Így nem kezdhetünk el tanítani téged túl gyenge vagy, menj vissza a szobádba!-majd Jack követte.

-Jól, de akkor menjünk ki tudja merre van az ellenség, siessünk, és elkezdhetjük a kiképzés nem akarok tovább várni, és ez nem kérdés volt hanem parancs!- váltottam szigorú hangnemre. Mind a ketten ledöbbentek, de felváltotta ezt a megszokott önelégült vigyor.

-Gyorsan tanulsz ez tetszik, ennyire bele akarsz vágni?- kérdezte mire bólintottam.

-Annyira hasonlítasz édesanyádra, hogy azt el sem tudod képzelni, mintha ő lenne itt.- mondta James.

-Mesélsz róla?-kérleltem, mire megrázta a fejét.- Miért?- értetlenkedtem.

-Mert mennünk kell, de amíg bepakolok Jack beszél róla. Ugye?- kérdezte, bólintott.- Még csevegnék de akkor sosem fogunk elindulni.-majd kiment az ajtón, ezután az idősebbik és a szexibb fivérre néztem.

-A te anyukád nagyon bátor, okos és céltudatos nő volt, apád biztos ezért szerette meg. Jó volt a humorérzéke, spontán is tudott lenni. Apukád az a fajta volt aki a külvilágnak azt a rideg, jeges, haragos álarcát mutatta, de amúgy jószívű, kedves, de legfőképp szeretettel teljes volt.-fejezte be, mire pont intett a fiatalabbik, hogy indulhatunk. Odamentem Jackhez majd megöleltem és a fülébe súgtam, hogy köszönöm, ö meg az enyémbe duruzsolta szívesen hercegnőm, majd adott egy puszit az arcomra. Nem értettem ezt a kedves gesztust, hogy miért csinálta, de nem tettem szóvá. James ezt csak egy szúrós szemnézéssel díjazta, majd elkiabálta magát, hogy indulunk. Ne enyelegjünk ennyit mormogta el az orra alatt, hogy senki se hallja meg, de én mégis hallottam... Az út része csendben telt, de nem amolyan kínos csendben, hanem olyanban amiben mindenki elvan a saját gondolataival. Jack vezetett, az út felénél megálltunk egy benzinkútnál ahol elmentem mosdóba majd vettem mindenkinek egy életmentő kávét. Mire oda értem a két testvér egymással veszekedett, de amint megláttam őket abba hagyták, én kérdeztem min vitáznak, de nem akarták elmondani mindegyik azt a rövid választ adta, hogy semmi. Ja semmi semmi, de látom, hogy a szemükkel kinyírnák a másikat. Hosszú út elé nézünk...

Három kínkeserves óra múlva megérkeztünk egy családi házhoz. Végre kiszállhatok, komolyan ennyi idő abban az idegtépően kínos csendben. Nem kívánkozok többet velük egy légtérben lenni ennyi ideig egy mozgó járműben...

Bementem a házba ami nagyon otthonosan nézett ki túl otthonosan nagyon fura volt. Miért ide jöttünk itt van a maffia központja? Nem értem...

-Jack, James- kiáltottam el magamat, mire mind a ketten a nappaliban teremtek, mintha puskából lőtték volna ki őket.

-Hol vagyunk, ez lenne a központ mert egyáltalán nem úgy néz ki.-mondtam nekik.

-Nem ez nem az, oda csak akkor viszünk ha már tanultál valamit, pl tudsz bokszolni vagy lőni.- röhögött ki Jack.

-Öngyilkosság lenne oda vinni téged egy csapat kigyúrt, gyilkos és hatalommal rendelkező férfiakhoz.- fejezte be James.

- Igen, és figyelembe kell vennünk, hogy te nő vagy még jobban ki fognak akadni plusz a fele azt hiszi, hogy meghaltál, szóval...-húzta el a száját Jack.

-Mi van azt hiszik meghaltam ezt miért nem mondtátok, ó istenem ez még nehezebb lesz, és mi ez nálatok azaz elv, hogy a nőket és a férfiakat nem tartjátok egyenrangúnak?! Ki volt ez a hülye aki ezt kitalálta?!- kérdezem idegesen, mire csak vállat vonnak.

- Ez már ősidők óta így van, nem tudni miért. Gyere megmutatom a szobádat.-nyújtotta felém a kezét James, de Jack elcsapta onnan.

-Én mutatom meg neki!- majd elkezdtek újra veszekedni ezen a kis semmiségen, már vagy negyed órája üvöltöznek egymással, ennyi volt meguntam. Mind a kettőnek megcsaptam a tarkóját mire a fájdalmas ponthoz kapták a kezüket és abba hagyták.

-Ezt most miért kellet??-kérdezték szinkronban, lese tagadhatnák, hogy testvérek.

-Mert már untam a veszekedést.-vontam meg a vállamat mintha nem nagy dolog lenne.

-De jó erősen megcsaptál minket, erőd az van.-mondta Jack.- Amúgy én fogom felkísérni.-folytatta a kakasviadalt.

-Na jól van ne folytassátok vége van, Jack te csinálj pattogatott kukoricát nézünk egy filmet, James te meg megmutatod a szobámat ezután jövünk vissza.- Jack dühös arccal nézett rám, James pedig azzal a nézésével, hogy ő győzött.

-James ha nem fejezed be akkor mindjárt nem jössz velem sehova.- amikor kimondtam, lefagyott a vigyor az arcáról. Elindultam a lépcsőn felfele, de az egyik lépcsőfokban megbotlottam készültem, hogy az arcom találkozzon a padlóval, de nem történt semmi. James elkapott, majd a fülembe súgta, hogy figyeljek oda, megcirógatta az arcomat. A fejünk közt csak egy két centi lehetett, azt hittem megcsókol, de ehelyett csak adott egy puszit, majd ment tovább engem meg itt hagyott lefagyva..

-Mi van nem jössz?-kérdezte szórakozottan.

-De.- bólintottam. Furcsa bizsergést éreztem ott ahol hozzám ért, nem tudom mit jelenthet, de egyszerre kellemes és ijesztő. Megmutatta a szobámat, majd vissza mentünk.

-Mit akarsz nézni Rose?- kérdezte. Gondolkodás nélkül rá vágtam, hogy horrort, mind a ketten nagyot néztek. Elindították néztük, néztük majd egyszer egy olyan rész jött amire nem számítottam felsikítottam, ezek meg csak kiröhögtek.

-Mi van félsz?- kérdezte Jack.

-Nem, ne röhögjetek szemetek vagytok.- mire még jobban rákezdtek a hahotázásra. A film végénél jártunk amikor hallottam a fiúk szuszogását, észrevétlenül kimásztam kettőjük közül, betakartam őket adtam nekik két puszit és a szobám felé vettem az irányt. Amint beértem beledőltem az ágyamba. Ez az elmúlt két nap teljesen megváltoztatta az életemet kiderült, hogy a szüleim akik neveltek nem is azok és, hogy örököltem egy maffiát. Én egyáltalán nem így terveztem az életemet tanulni akartam, barátkozni, egyetemre járni, de így sutba dobhatom a terveimet. Helyette meg kell tanulnom célozni, verekedni és bokszolni, de legfőképpen egy csapat nő lenéző embernek kell kivívnom a tiszteletemet. Ezt nem tudom, hogy fogom megoldani, de egy próbát megér... Ó mibe keveredtem, a sors miért ilyen kegyetlen... Buktam a normális életemet... Milyen sorsot szántak nekem, mit várnak tőlem? Ez foglalkoztatott a legjobban. Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, majd egyre nehezebb volt nyitva tartani a szememet. Elnyomott az álom...