A maffia hálójában (Befejezett)

Vihar előtti csend...

" én meg teljesen elvesztem barna íriszeiben, annyit vettem észre, hogy egyre közelebb vannak orcáink, már csak pár centi, még egy kicsi és...... "

És ekkor amikor az ajkaink éppen találkoztak volna megcsörrent a telefonom, mire mind a ketten zavartan kaptuk el a fejünket, és miután feleszméltem a sokkból gyorsan a mobilomhoz siettem, hogy megtudjam nézni ki az az istenverte teremtmény aki képes egy ilyen pillanatot elrontani. Amikor megláttam a képernyőn villogó nevet a torkomban egy nagy gombóc keletkezett, elhúztam a zöld ikont és meghallottam annak az embernek a hangját akire a legkevésbé sem számítottam...

-Szia James.

-Szia Rose, én annyira sajnálom, hogy ilyen hülyén viselkedtem, tudom hogy csak segíteni akartál Jackken csak én nagyon féltékeny voltam sőt még mindig az is vagyok, meg zaklatott mert nem lehetek ott melletted, és ez a munka is pont jó kor jött, nem akartalak egyedül hagyni, sohasem bocsátanám meg magamnak ha veled bármi is történne, én csak..csak nem akarlak elveszíteni, pocsék barát vagyok.-halkult el a hangja, és miután én is megtaláltam a sajátomat nagy nehezen, de megszólaltam azzal a gombóccal a torkomban.

-Nem baj, és nem vagy rossz barát inkább én vagyok rossz barátnő.-remegett meg a hangom, mire ő keserűen felnevetett.

-Ne butáskodj, nálad jobb párt nem is kívánhatnék néha nem is értem, hogy hogy velem vagy együtt, meg sem érdemellek.-sóhajtott, mire nekem már így is bőghetnékem volt amiatt a szörnyű érzés miatt ami nem más volt mint a bűntudat, ismétlem szőrnyű érzés volt ezeket hallani tőle miközben én a szemébe hazudtam, amikor is majdnem csókolóztam a bátyjával.

-Köszönöm.-suttogtam.

-Mit köszönsz?-kérdezi.

-Hogy vagy nekem.

-Ne köszönd inkább nekem kellene, na de most már mennem kéne tudod van egy kis idő eltolódás. Akkor szent a béke?

-Igen szent a béke.

-Örülök, majd még beszélünk. Szeretlek.

-Én is.-mondom a telefonba és ezután megszakadt a vonal.

Miután leraktam a telefont az asztalra megfordultam, és pont ahogy sejtettem ő pontosan mögöttem állt, szomorúan és lesújtottan nézett ki a fejéből és éppen  emésztette meg  az itt elhangzottakat.

-Szereted őt?- kérdezi.

-Igen, szeretem ő a párom és ez nem helyes amit mi csinálunk a háta mögött.-mondom behunyt szemekkel.

-Mi az, hogy nem helyénvaló csak mond azt, hogy nem érzel semmit irántam, hogy amikor a közelembe vagy nem ver hevesebben a szíved.-és a kezeimet a mellkasára rakta, ahol tényleg őrületes tempót diktált.- Mondd hogy nem veszel el a szemeimben úgy ahogyan én, mondd hogy nem vágysz többre mint barátság. Mert nekem igen is számítasz és kurvára szar érzés amikor az öcsémmel látlak vagy netalántán más férfival, amikor látom, hogy mással nevetsz mással táncolsz, és egyszerűen csak egy gondolat van a fejemben, hogy mi lenne ha én tudnálak boldoggá tenni, hogy én velem lassúznál, és én megpróbálnék neked mindent megadni, a füledbe suttognám nap mint nap minden órában, hogy mennyire szeretlek, mert igen kibaszottul szeretlek.-tárta szét a karját tehetetlenül, mire nekem még jobban elkezdtek potyogni a könnyeim.- És minden nap várom, hogy talán felfigyelsz rám és én lehetek az a férfi akit hazavársz, aki melletted feküdhet veled kelhet, aki..aki ha főzöl mögéd lopakodhat és átkarolhatja a derekadat, hogy kézen fogva sétáljunk, hogy én legyek az a férfi aki megvéd, akire számíthatsz, aki a támaszod lehetne, aki vállán sírhatsz és nevethetsz, mert ő veled együtt csinálná azt, mert te lennél neki a legfontosabb az életben.-suttogja ezt a mondatot, és mintha az ő szemei is könnyesek lennének.-Emlékszel amikor megkérdezted, hogy miért csinálom azt amit, csak azért csináltam, hogy eltereljem a figyelmemet, mert oly annyira feszített legbelül ez az érzés az a fájdalom amit féltékenységnek hívnak, de ez annál sokkalta rosszabb, mint ahogy az is amikor minden nap reggel felébredek és rájövök, hogy minden csak álom volt, hogy ebben a kicseszett világban mindent az öcsém körül forog, unom már ezt te nem tudhatod milyen érzés, ha van egy kisebb testvéred vagy egyáltalán van, mert minden csak körülöttük forog mindig az ő érdekeit fogják nézni, mindig de mindig ő fog több figyelmet és törődést kapni, aztán egy idő múlva már te nem fogod igényelni és elfordulsz a külvilágtól jobban szeretsz majd másokkal lenni, meg már úgy fogsz viszonyulni hozzá, hogy ő az a gyerek aki miatt másokkal csomószor veszekedtél. És mondom elegem van, hogy mindent az öcsém kap meg életemben először egy valamit akarok mindennél jobban, hogy téged magamnak tudhassalak. Mert mindennél jobban szeretlek Rosalinda. Csak egy szavadba kerül mondd azt, hogy hagyjalak békén és menjek el. Akkor ígérem megteszem, nem megyek többet a közeledbe.-mondja és egyre közelebb jön hozzám.