A maffia hálójában (Befejezett)

A végzet rózsája

"majd kétszer elsült a fegyver..."

Írói szemszög:

Hűvös tavaszi nap volt. A temető kihalt volt csak a barna hajú fiú állt ott egy sír előtt és gondolkodott, mint minden hónapban amikor kijött ide, már lassan egy éve... Zsebre dugott kezeit kivette onnan ahol eddig voltak, majd elhelyezett a síron egy szál rózsát. És szép lassan elindult a kocsija fele. Otthon leparkolt a kocsi feljáróra és kiszállt belőle. Bement majd a kanapén meglátta Harryt és Mattet ahogyan beszélgetnek, a fiúval még mindig vannak nézet eltéréseik, de kénytelenek elviselni egymást... A konyhában Miranda iszogatja a teáját, mire tőle a fiú megkérdezi, hogy hol van. Ő meg a fejével felfele biccent. A lépcsőn lassan szedi a lépcsőfokokat, benyit a szobába és az ablak elé sétál ott van egy fotel abba leül és vár. Majd az ajtó kissé nyikorogva kinyílt, ő egyből oda kapja a fejét és megpillantja az életében a két legfontosabb személyt. A feleségét Rose Blacket és a kisfiát Nathaniel Blacket. Lassan odasétál hozzájuk és kiveszi az édesanya kezéből a gyermekét és megpuszilja, majd el kezd gügyögni hozzá.

-Na megfürdött a nagyfiú?-kérdezi mosolyogva.

-Igen, és most kivételesen élvezte, nem hisztizett.-bólint szintén mosolyogva Rose.-Megint a temetőbe voltál?

-Igen.-válaszolja a fiú. Az volt az a végzetes nap amikor el kellett válniuk egy újabb családtagtól. Hajszál pontosan húzták meg a ravaszt, de nem tudott semelyikük sem kitérni a golyó elől. Feláldozta magát James Black, Rose miatt és a többiek miatt is. Joseph is meghalt, de vele nem törődtek, James tudta hogy jól cselekszik mert így megmentheti a baba életét. Ott nem érdekelte más csak, hogy annak az apró életnek ne hogy baja essen. Utolsó szava szerelmének szólt, utoljára elmondta neki hogy mennyire szereti majd örök álomra hunyta le a szemeit.

Azóta még jobban összetartanak, mint azelőtt tudták hogy James miért cselekedett így, Miranda is elfogadta a döntését vagy legalábbis megpróbálta... Azóta mindig minden hónapban kijárnak a temetőbe hozzá, mindig egy szál rózsát visznek a sírjára fejenként... De azért végre örülnek, hogy maguk mögött tudhatják ezt a szörnyű múltat. A szervezet újra virágzik, szinte a fénykorát éli mondhatjuk úgy is.... De legmélyén mindegyikük tudta, hogy azon a napon amikor odamentek, tudták hogy áldozatot kell hozniuk majd a családjuk miatt....

Rose beleült a férje ölébe majd a kezébe vette a kisfiát és ő addig ringatta amíg Jack mesét mondott, hogy eltudjon aludni.

-Szeretlek Rosalinda.-suttogja álmosan.

-Én is szeretlek Jack.-valami az idő múlásával sem változik... Ilyen például Jack szerelme Rose iránt, vagy a csapat összetartása mint egy család, mert tudják hogy bármikor számíthatnak egymásra...

Vége