A maffia hálójában (Befejezett)

A rémálom folytatódik

"és elindultam a megbeszélt helyre..."

Egy kis késéssel, de átléptem a park kapuit, egyből a hinták felé vettem az irányt ahol megpillantottam a Black testvérpárt, akik a világot jelentették nekem, nem tudom, hogy ez az egész mi, de egyből Jamesre vetettem magamat úgy öleltem, mint még soha, aztán meg akartam csókolni, de amint észrevette nemes egyszerűséggel eltolt magától.

-Miért toltál el, mi van?- nézek rá kérdőn.

-Hát, tudod hogy is mondjam, hogy ne bántsalak úgy meg, de te nem vagy az esetem.-várjunk nem vagyok az esete, nem vagyok az esete, ez csak egyet jelenthet, ez lehetséges?

-Várj, te meleg vagy?- nézek rá hitetlenkedve, mire ezt kimondom ő teljesen lesápadva figyel engem, míg a bátya majd megfullad a nevetéstől.

-Nem, kikérem magamnak, hogy nem vagyok meleg.-mondja sértetten, majd folytatja.-Nekem csak barátnőm van, akit nagyon szeretek.- miután ezek a szavak elhagyták a száját én teljesen összetörtem, barátnője van akit nagyon szeret, szóval akkor ez a valóság nem az amikor Jamessel együtt voltunk, azt mindent csak álmodtam, úgy gyomorszájon vágott a valóság, mint még soha...

-Khm..khm.- köszörültem meg a torkomat, hogy rám figyeljenek, vissza kell térnünk a tárgyilagos részre.- Nem megyünk a kocsitokhoz?-próbáltam burkoltam meghívatni magamat egy fuvarra. Miután mind a ketten rábólintottak, elindultunk a járműhöz, ott Jack szólalt meg először.

-Izé, Rose te honnan tudod a nevünket, meg már olyan otthonosan mozogsz itt ez miért van?-néz rám értetlenül.

-Én..én igazából nem tudom, velem ez már megtörtént, de nem pontosan ugyan így, kicsit másképpen, lehet hogy ezt álmodtam, vagy nem is tudom.-húzom el a számat.

-Várj, akkor te mindent tudsz?- kérdezi James csodálkozva.

-Igen, tudok a maffiáról, tudok a szüleim haláláról és tudom, hogy nekem kell majd azt vezetnem, tudom mik ott teendőim.-sorolom fel őket monoton hangon.

-De várjunk, ez hogy lehetséges, mármint ez lehetetlen, idáig senki se vette fel veled a kapcsolatot.- teljesen össze van zavarodva James. Innen még próbáltunk megoldást keresni erre az egészre, de nem nagyon találtunk, még egy pszichológust is felhívtunk, de ő sem tudott mit mondani, azzal próbálkozott, hogy hátha vissza tudnék emlékezni, hogy mi volt az utolsó emlékem, mielőtt felébredtem, de az valahogy kiesett nem rémlik semmi, olyan mintha egy részemtől megváltam volna. Egyszer csak a telefonom elkezdett csörögni, "otthonról" hívtak, hogy merre vagyok, teljesen elfeledkeztem róluk úgyhogy erre csak annyit válaszoltam, hogy mindjárt ott vagyok. Jackék kiraktak az utcában és kaptam egy pisztolyt, hogyha kell tudjak védekezni. Beléptem az étkezőbe és mind a két szempár rám szegeződött.

-Szia kicsim, milyen napod volt?- kérdezi "anya".

-Jó.-válaszoltam egy hamis mosollyal az arcomon, még volt pár ilyen sablon kérdés, amikor is a vacsora végezete fel láttam, hogy mind a kettőnél egy-egy kés van és már csak arra várnak,hogy kiiktassanak.

-Figyelj Rose, mi tényleg sajnáljuk.-mondták egyszerre, majd a késsel akartak megszúrni, de én kitértem előlük, még fojtattuk ezt a macska-egér harcot amikor "apa" kezéből kivertem a kést és én is előrántottam a pisztolyomat, mire mind a ketten meglepődtek ezt kihasználva a másik kezéből is kicsavartam az ő fegyverét, majd eldobtam a nappaliba. A konyha körülbelül úgy nézett ki, mint egy háborús övezet, de nem érdekelt mindent kikerülve az egyik fejéhez nyomtam a revolvert.

-Figyeljetek, én is tényleg sajnálom.- mondtam, majd mindegyik az étkező padlóján végezte. Én i már mentem is volna ki a fiúkhoz, hacsak nem éreztem  volna egy nyomást a fejembe, ezután csak annyi rémlik, hogy ájultan esek össze....