A maffia hálójában (Befejezett)

A múlt fogságában

" mély álomra hajtottam a fejemet és egy ideig meg sem változtattam ezt a pozíciót...."

Valami idegesítő pittyegő hangot hallok, nem tudom mi lehet az, lassan kinyitom a szemeimet, felülök és körbenézek. Ahogy látom ez a zaj az éjjeli szekrényről jön, egy telefon a ricsaj forrása jobban mondva egy ébresztő miatt van mindez. Végig nézek a szobában ami nagyon is ismerős, valahonnan régről, ez volt a régi szobám... Magamon is egy rózsaszín elefántos pizsama van amit legszívesebben felgyújtanék, ezer kérdés merül fel bennem. Bátorságot veszek magamon és kimegyek a dolgozó szobát célozom meg elsőként. Oda állok a fal mellé, hogy takarásban legyek és megpróbálok valamit kihallani a beszélgetésből.

-Igen John ma elintézzük a lányt így is sokáig vártunk...-mondja apu ??? a telefonba.

-Nem sejt semmit vagy tudja a titkot- hallottam az idegen hangját akit ezek szerint Johnnak hívnak.

-Nem, nem direkt ügyeltünk rá, hogy ne sejtsen semmit. Úgy megcsinálta a teszteket észre se vette , hogy azok. De van itt egy bökkenő.-mondta félve a választól, közben az orrnyergét kezdte el masszírozni...

Nekem ennyi bőven elég is volt, visszafutottam a szobába ami egyszer menedéket adott nekem, de most már csak egy kalitkaként gondolok rá. Leültem az ágyra és vártam, hogy valaki válaszokat adjon nekem erre az egészre. Két lehetőség áll fent vagy álmodtam az egészet vagy látomásom volt, mint valami elcseszett boszorkánynak aki a szellemekkel társasozik és beszélget. Vagy talán már végképp megőrültem.. Az elsőt kizárnám, mert ez a beszélgetés okot adott rá, hogy lehet nem csak álmodtam, most meg várhatok az isteni csodára ami nem más volt mint egy telefoncsörgés...

-Halo- szóltam bele.

-Halo Rose Moon ugye?- kérdezi Jack. Várjunk Jack ez az talán még is kapok válaszokat.

-Uhh istenem köszönöm Jack, James találkozunk a parkban a hintáknál fél óra múlva, gyerünk siessetek én is indulok, ott mindent megbeszélünk.- majd bontottam a hívást, meg se várva a reakciójukat. Siettem is öltözni, a szekrényemben kerestem valami elfogadható öltözéket, ami nem hasonlít arra mintha lenyelt volna egy rózsaszín unikornis hogy ha felveszem. Már rohantam is volna le,de egy valami megakadályozott ebben, még pedig az hogy nem volt semmi fegyverem, és emiatt eléggé kiszolgáltatott voltam, aztán eszembe jutott hogy Leo tart a konyha asztal alá ragasztva egy bicskát, emlékszem nem mertem rá kérdezni, még jó hogy nem tettem most pont kapóra jön. Lejöttem a lépcsőn körülnéztem sehol senki nem volt, szabad a pálya a konyhába érve nagy nehezen bemásztam a konyha asztal alá és megpróbáltam lerángatni a kést, de ez annyira oda volt rögzítve azzal a szikszalaggal. Tíz percet még azzal szarakodtam mire az megadta magát, már éppen másztam ki a bútor alól , amikor is egy pár cipőbe botlottam akinek a tulajdonosa nem más volt Nóra.

-Hát te meg mit csinálsz az asztal alatt?- kérdezi felvont szemöldökkel, furcsán méregetve.

-Én csak... nekem csak... öhm.. öhm leesett a telefonom.- találom ki hirtelen, és kimondom ami eszembe jutott.

- Jó oké, és amúgy hova készülsz?

-Ninával kell sürgősen találkoznom, nagyon kétségbe volt esve szegény nem tudom mit akarhatott azt mondta nem telefon téma, úgy hogy sietek, ha nem haragszol.-és kikerültem már majdnem kimentem amikor megállított.

-Várj ezt itt hagytad.- adja oda nekem a nyakláncomat, amit mindig fel kellett vennem ha elmegyek itthonról, elvileg még az ük ük nagymamámé volt. Miután kijutottam a házból egyből észrevettem, hogy amint elindultam egy kocsi is velem egyetemben, már egy jó ideje mehetek amikor gyorsan befordulok egy zsákutcába és elbújok az egyik kuka mögé. Hallom hogy kiszállnak a járműből és mind a ketten a telefonjukat nézik és össze vissza járkálnak.

-Te a nyomkövető azt mutatja, hogy itt van a kis csaj hol lehet? Az álszülei és a főnök is ezt látja.

-Nem tudom, de mindjárt előjön úgy is. Tudok valamit.- mosolyodott el, majd elkiáltotta magát.- Gyere elő, úgy is megtalálunk, ígérem nem fogunk bántani.- körülnézett, a húszas éveiben járó férfi.- Jól van cica te akartad, hogy így játszunk. Na, cica utolsó esély ígérem akkor a körmeid nem fognak letörni, cica.- mondta ki mosolyogva az utolsó szót. Hú de képen törölném, azt a gyökeret, idáig türtőztettem magamat, de ugye én miért is nem a türelmemről vagyok híres úgy hogy neki rontottam...

- Tudod ki neked a cica, te neander völgyi ősember...- már mentem felé, hogy megverem és egyre cifrább szavak hagyták el a számat, de azzal nem számoltam hogy a másik gorilla elkapja a derekamat és lefog..

-Tudtam ám, hogy erre előjössz a szüleid mondták, hogy gyorsan fölkapod az iszapot.- vigyorgott rám önelégülten.- Michel gyere hozzad közelebb a lányt, és kötözd meg.- utasította a férfit.- Szerinted a főnök bánná, ha egy kicsit eljátszadoznék vele?- fogta meg az államat és kényszerítette, hogy a szemébe nézzek, és pimaszul elvigyorodott.

-Te gerinctelen seggfej, benned tényleg nincs ennyi tartás, hogyha egy nő ki van neked szolgáltatva vagyis jelen esetben lefogott ez a gorilla, akkor ezt ne használd ki, és teljesítenéd a parancsodat,ezzel a főnöködnek ellenszegülsz, csak hogy tudd észlény...- néztem rá unottan.

- Hú, de harapós csaj vagy te.- ámult el teljesen.- Jaj, milyen faragatlan vagyok be sem mutatkoztam be Cool vagyok.- és kezet csókolt nekem, amikor végzett ezzel az "udvarias gesztussal" vissza kellett fognom magamat nehogy nyilvánosan elkezdjek bokákolni.

-Jól van, ha végeztél a bájolgással akkor akár el is mehetnék, időpontra megyek.

-Te nem mész sehova haza viszünk ott meg eldöntik mi lesz veled, de ne fűzz nagy reményeket a túléléshez.- gondolkodott hangosan.

-Aha, csak te gondolod így, mert alábecsülsz faszikám, és bocs előre szólok ez fájni fog.- mondom ki mire értetlen és lenéző fejet vág. Én meg már lendítem is a könyökömet és szépen gyomorszájon vágom ezt a nagy darab fickót, mire el enged és esélyem van menekülni.  A következő ütést Coolnak szánom, elé megyek majd egy jól irányzott mozdulattal tökön térdelem, és sikítva esik térdre. A kést elő véve a Michelnek rontok és elvágom a torkát. Miután ez megvolt éreztem egy kezet a vállamnál ami lerántott a földre, én se haboztam tovább egyből felpattantam és a gyomrába szúrtam a fegyveremet, és ő is össze esett, elé mentem majd ő megszólalt.

-Te is ugyan olyan mocskos gyilkos vagy mint az igazi szüleid.- csak úgy köpte nekem ő is a szavakat, mint egyesek akik ugyan olyan helyzetben voltak mint ő.

-Hagyd ki belőle a szüleimet ők nem is olyanok mint ahogy te gondolod.- nézek rá haragosan.

-Ó dehogyis a te szüleid voltak a legrosszabbak a világon.- kezdett el velem veszekedni.

-Nem igaz, nem igaz, nem igaz hazudsz biztos, hogy hazudsz te rohadék!!- ütöttem, rúgtam ahol csak tudtam azt a szemetet, közben ezeket a szavakat üvöltöttem bőgve. És miután a szemeit lehunyta és én is kezdtem lenyugodni a könnyeimet törölgetve felálltam a holttesttől és kivettem a kést, letöröltem majd bele csúsztattam a nadrág zsebembe, és elindultam a megbeszélt helyre....