A maffia hálójában (Befejezett)

Szerepjáték

Letelt az egy hét ideje szembe néznem a valósággal. Ebben az időben ki sem mozdultam a szobámból. Csak ketten voltunk a szobában én és az a temérdeknyi bűntudat. Ami szép lassan elkezdett felemészteni. Alig beszéltem valakivel az is csoda volt ha a fiúkat beengedtem. De nem nagyon kommunikáltunk annyit mondtak próbáljak túllépni ezen ez csak rosszabb lesz legközelebb, vagy gondoljak másokra aztán itt hagytak. Ma meg eljött az a nap amikor itt állok a tükör előtt a fekete egybe szoknyámat igazítom és felveszem a magassarkúmat. Egyedül a fiúk tartják bennem a lelket.

Beléptem a terembe ahol vagy tizenkettő férfi ült egy tárgyaló asztalnál és a végén egy szék ki volt hagyva gondolom az az én helyem. Alex intett nekem, hogy menjek oda közéjük. Leültem a székembe majd oda adták a papírokat, hogy nézzem meg őket.

-Szóval már mindenki ismeri az unokahúgomat az örököst. Arról beszélgettünk, hogy lenne egy ügy amit rád bíznánk, mit szólnál hozzá? Nézd meg a papírokat ott van személyleírás az illetőről. Olvasd fel a többieknek a főbb ismertetőket, itt a tábla ezt is használhatod.- gyorsan átolvasom, felállok mindenki lesi minden mozdulatomat.

- A férfit Liem Smithnek hívják huszonkét éves, párkapcsolatban él egy bizonyos Dorotthy Whiteal. A múltkor fülest kaptunk miszerint az ellenség beépített embere a párjával. Tehát a teendő mind a kettőt eltávolítani, hogy ne jelentsen ránk veszélyt.- fejeztem be mindenki elismerően nézett rám, de voltak ott döbbent pillantások is. Elkezdtek tapsolni.

-Köszönöm, innentől átveszem a szót. Szóval ez páros feladat lenne az egyik illető akire gondoltam Rose te lenné oké?- bólintottam.- A másik pedig te Jack úgy is te meg James képeztétek ki tudsz neki segíteni. A feladat jól mondtad kiiktatni őket. A háttérsztoritok nem más mint, hogy elmentek velük vacsorázni az üzletre hagyatkozva. Ti egy éves házasok vagytok akik a munkahelyen találkoztak. Mr. és Mrs. Parker. Téged Emily Parkernek a férjedet pedig Luis Parkernek hívják. El kell játszanotok a szerelmi párt aztán az este végén kinyírni őket.- fejezte be.

-Mi miért Jack megy én akarok!- háborodott fel James.

-Ő megy és kész erről nem nyitok viták, majd a következőre te mész. Most pedig nyomás készülődni Rose menjél a keleti épülethez ott vedd át a ruhát csak annyit mondj, hogy Emily Parker. És mielőtt elfelejtem itt van a telefonotok meg majd mennyetek át Matthez ő bepoloskáz titeket. Vége a megbeszélésnek mindenki mehet a dolgára. Nektek meg sok sikert.- ezzel mindenki kiviharzott a teremből úgy hogy mi is indultunk.

-Ez nem ér hogy ő mehet én meg nem.- duzzogott még mindig a fiatalabbik.

-Fejezzétek be, nem vagyok erre kíváncsi. Egy óra múlva találkozunk Mattnál. Sziasztok!- meg se vártam a válaszukat mentem a ruhámért.

Mire megtaláltam a keleti részt eltelt biztosan egy fél óra. Azt mondták valami  Mirát vagy Mirandát keressek nem tudom. Mentem egy folyosón, bekanyarodtam balra majd egy szitkozódó lánnyal találtam szembe magamat.

-Ö.. szia Rose vagyok.- köszönök neki.

-Szia tudom ki vagy mindenki rólad beszél, gondolom a ruháért jöttél.- bólintok. Emily Parker ugye ?

-Igen.

- Mindjárt megkeresem.- vissza jött negyed óra múlva egy zsákkal lefedett ruhával és valami táskával.- Ez itt a ruha ebben meg találsz ékszereket meg sminket.- adta át nekem.

-Köszi, kérdezhetek merre találom Mattet?

-Az északi rész gépterem ott dolgozik.

-Kösz, még maradnék, de szólít a kötelesség majd még beszélünk.

-Mindenképp szia.

Akkora ez az épület, hogy nem lehet kiigazolódni rajta, de fél óra bolyongás után megtaláltam az északi részt. Benyitottam abba a terembe amire az volt kiírva, hogy gépterem. A srác akit Mattnek hívnak épp Jacknek adta át a szükséges eszközöket.

-Biztos te vagy Rose.

- Igen te meg Matt ugye?- bólintott.

-Na akkor vágjunk bele ezek itt a poloskák, meg vannak hangszórók amiken keresztül kommunikálunk, kaptál egy ékszeres ládát attól a fura csajtól ugye?

-Igen.

-Jó, abban van egy fülbevaló azon keresztül látom azt amit te, azt muszáj felvenned...- ezután még egy óráig mutogatta hogyan működnek ezek a kütyük hova kell rakni őket, hogy ne látszódjanak.

Most mehettem öltözni. Megnéztem a ruhát ami egy fekete estélyi volt aminek csak egy vékony pántja van. Na ezt biztos fel nem veszem, de az a baj muszáj lesz nincs választási lehetőségem. Felvettem az estélyit, begöndörítettem a hajamat a fülbevalót is felraktam, a mikrofont is elrejtettem, a pisztolyt a bokámhoz rögzítettem mert ott nem látszik, felkaptam a táskámat és elindultam. Pontban hatkor a megbeszélt helyre mentem ahol Jack várt egy..egy szmokingban? Igen, abban amikor meglátott elállt a szava szó szoros értelmében.

-Gyönyörű vagy .

-Köszönöm.- és belepirultam a bókjába, amin jót nevetett.- Induljunk.- mentem volna, de visszahúzott.

-Ezt elfelejtetted így hiteles az alakítás.- a kezemre húzott egy jegygyűrűt a másik helyére.- Most már indulhatunk.

Fél órás út után meg érkeztünk egy puccos étterembe. Bementünk a helyiség dugig tele volt, a végén meg pillantottunk egy párt aki minket néztek, akkor ők lesznek. Odamentünk köszöntünk, választott mindenki majd beállt a kínos csend. Úgy döntött Dorotthy, hogy ő majd megtöri.

-És hány éve vagytok házasok?

-Egy éve pont a jövő héten lesz az évfordulónk.- válaszoltam.- És ti?- kérdezem.

-Mi lassan négy éve vagyunk együtt.- válaszolt a párja. Aztán szép lassan kezdett megtörni a jég meg ittuk az üveg bort. Miután végeztünk az étellel a " férjem" felajánlja, hogy mennyünk hozzánk ott folytassuk, mire rémülten nézek rá, de ő csak kacsint egy egyet. Nagy nehezen beadják a derekukat, mivel ők taxival jöttek mi vittük oda őket az úgymond házunkhoz. Amint beértünk és elhelyezkedtek rájuk fogtuk a pisztolyunkat.

-Tudtam, valami gyanús volt bennetek a kezdetektől fogva.- mondta a csaj.

-Az ellenségnek dolgoztok?- teszem fel a kérdést. Bólint.

- Miért szerinted kinek, a ti szar maffiátoknak tudom, hogy ti vagytok a legerősebbek, de akkor is ki menne hozzátok?- mondja gúnyosan Liem, majd folytatja a párja.

-Szóval azért voltál olyan ismerős te vagy az örökös, annyira hasonlítasz anyádra te is ugyan olyan naiv és gyáva vagy sose lesz belőled jó vezető. Amúgy emlékszel Sofira azt hittétek ő a besúgó és megöltétek, pedig mi voltunk azok. Emlékszem a szüleidre is mindennap hallgathattuk a siránkozásukat a lányuk miatt jobb is, hogy oda vesztek.- mondta gúnyosan. Nekem itt telt be a pohár, hogy mer így beszélni a szüleimről, meghúztam a ravaszt kétszer és látom ahogy a testből utolsó élet szikrája is ki hull.....