A kalandparki hajsza

728 46 0
                                    

"azon gondolkoztam, hogy mi várhat ránk Elba szigetén...."

Már egy hónapja, hogy azt hiszik, hogy meghaltunk, és ott hagytuk a szervezetet. A nagyi szerint volt egy temetésünk is. Vele titokban szoktunk levelezni, ő figyel otthon mindenre ami gyanús. Azóta sem tértek vissza az emlékeim, pedig mér nagyon szeretnék emlékezni, találtunk itt is egy orvost ő azt mondta, hogy már szerinte nem fognak visszajönni.... Jackkel azóta nem nagyon beszélünk meg úgy a többiekkel sem kommunikálok, valahogy nem érzem ugyan olyannak a kapcsolatomat senkivel. Elkezdtem verekedni és lőni tanulni. Még mindig azon a birtokon vagyunk amelyet kölcsönadtak nekünk egy időre nem tudom, hogy mikor fogunk elmenni innen. Reggel kómásan battyogtam le a lépcsőn, a konyhában már mindenki ott volt, nagy örömömre.

-Jó reggelt.-mondja Matt mosolyogva.

-Jobbat.-mondom morogva, majd elveszem a tányért és öntök bele tejet és müzlit.

-Figyelj Rose, ez nem csak neked nehéz, mi itt vagyunk neked ha bármi van, mi segíteni próbálunk de te ellöksz minket magadtól, csak engedd meg kérlek.-kérlel Miranda, én meg a tányérba ejtem a kanalat, és felállok a helyemről.

-Tényleg nekem itt a legnehezebb, ti nem tudjátok milyen érzés, hogy mindig azt érzem, hogy idegenekkel vagyok körülvéve, az ő szemükben meg inkább csak sajnálatot látni. Nem kell engem sajnálni, tudok boldogulni is egyedül.-fordulok meg és már mennék is ki, ha valaki meg nem szólalna.

-És szerinted nekem ez milyen érzés, hogy szinte levegőnek nézel nem törődsz senkivel, mert csak azt hiszed, hogy neked rossz pedig nekem is ugyan olyan szörnyű, hogy akit szeretek még csak rám sem hederít. Mi csak segíteni akarunk, vedd már észre nem lehetsz ennyire ostoba.-mondja ki hirtelen, mert látom az arcán, hogy ezt nem akarta kimondani.

-Ha szerinted ostoba vagyok, akkor miért foglalkozol velem,keress valaki mást magadnak. De te is csak magaddal törődsz nem tudod, hogy én min megyek keresztül. Rendben szerinted ostoba vagyok, én meg nem tudom, hogy hogyan tudtam egy ilyen embert szeretni.-elindulok kifelé ezzel a végszóval, ezt csak azért mondtam mert tudtam, hogy ezzel meg tudom bántani, kint leülök a hintára, valaki hallom hogy utánam jön, de nem az akire számítottam...

-James mit keresel itt?-fordulok hozzá.

-Beszélgessünk egy kicsit.

-Miről?-vállat von.

-Tényleg szeret téged, és látszik rajta ahogy szenved ugyanúgy mint te. Szerintem adj neki egy esélyt, meg a többieknek is, hidd el tényleg csak jót akarnak.-komolyan beszél látszik rajta.

-Rendben.-sóhajtok megadóan.-De azért ezt nem kellett volna mondania.

-Tudom, kicsit hülye de szeretjük.-von vállat szórakozottan.

-Te miért vagy ilyen kedves hozzám azok után amit tettem veled? Nem érdemlem meg.-rázom meg a fejemet értetlenül.

-Figyelj, nem okolhatlak téged amiért szerelmes lettél valaki másba, mert az azt jelenti hogy nem belém voltál az, biztos a sors akarta így minket úgy látszik, nem egymásnak szánt. És van egy lány akivel elvoltam párszor valamerre.-pirul el rögtön.

-Szóval egy lány?-húzom fel a szemöldökömet.-És szereted?-teszem fel az egy milliomos kérdést.

-Mindennél jobban.

-Akkor örülök, hogy te is boldog vagy.-ölelem meg.

-Igen, de téged nyomaszt még valami, látszik rajtad.

-Igen.-bólintok megadóan.-Van egy folyton vissza térő álmom, mindig ugyan az se több se kevesebb, és a végén mindig felriadok.

-Mi az?-kérdezi érdeklődve.

A maffia hálójában (Befejezett)Where stories live. Discover now