A maffia hálójában (Befejezett)

A bonyolult külvilág

Írói szemszög:

Hideg idő volt kint, lehűlt teljesen. Még mindig éjszaka volt, de már lassan eljött az idő, hogy a Holdat felváltsa a Nap. Még mindig szakadt az eső, az autósok nem láttak sok mindent, ebben a ködnek is volt közrejátszása. Amíg az emberek könnyű szívvel vezettek haza fele, tudomásul se véve, hogy talán a látszat mögött, ott fog feküdni eszméletlenül egy törékeny lány, aki még szinte felnőtt sem volt... Aztán egyszer még a napfelkelte előtt, amikor az a szörnyű köd kezdett lecsillapodni az viharral egyetemben, az egyik kocsis észreveszi, hogy el van borulva az egyik társa. Kirakja a vészvillogót majd kipattan a járműből, és oda siet hozzá, hátha tud valamiben segíteni, de amit ott lát minden gondolatát felül múlja. Minden csupa vér, az ablak üvegek ki vannak törve, a kocsi is ripityára van zúzva. Gyorsan a sofőr túlélőket keres, hátha van ott valaki kiabált is az előbb, de arra választ nem kapott. Egyszer csak a romok alatt észre vesz egy  hosszú barna hajkoronát, majd egyre sebesebben próbálja a törmelékeket leszedni a lányról csak az lobog a férfi szeme előtt, hogy miképpen tudná hamarabb kiszabadítani az ismeretlen idegent. Bele telt pár percbe míg ezt sikerült végrehajtania, de sikeresnek bizonyult a technikája, mert kitudta húzni a sérült testet a betonra. Amikor végig nézett a nőn akkor el se tudta képzelni, hogy mi történhetett, min mehetett keresztül ez az ember, már éppen közelebbről akarta megvizsgálni a sebeit, de arra már nem volt ideje, mert hangos fékcsikorgatással parkolt le mögötte minimum öt kocsi, és abból elkezdtek kiszállingózni az emberek. Futó lépésben közelítették meg a helyszínt és már intézkedni is kezdtek, ő is segíteni akart volna ha a helyszínről ki nem paterolják, miután megbizonyosodott róla hogy az az ember akin segített biztos kezekbe kerül, elhagyta a tetthelyet és hazament a furcsa és egyben bizarr gondolataival egyetemben és többet nem is látták....

James szemszöge:

Sok mindent ellehet mondani az életemről, hogy veszélyes, kalandos, vagány, talán kicsit monoton is, de azt sosem tudtam rá azt mondani, hogy varázslatos egyszerűen csodálatos, és mindez azóta ilyen, hogy ő a karjaimba hullott ájultan. Mert valahogy az ájulása és a karácsonyi szünet közt beleszerettem, és az hogy igent mondott mind arra amit én felkínáltam neki csak még boldogabbá tett vele. Meg mondom őszintén ez a munka szerintem nem a legjobbkor jött így igen talán egy kicsit kiakadtam, talán egy icipicit. Tényleg nem szépen bántam vele az igaz, de nagyon féltékeny voltam, ki nem állhatom, hogyha valaki mással kell ott hagynom azt akit szeretek, jelen esetben vagyis inkább az összes esetben a bátyámra gondolok, amint tudja hogy leléptem így is úgy is ráfog hajtani.... Tudom, hogy így lesz mert volt már olyan eset ami mind a kettőnket a padlóra küldött, ugyan úgy egy lány miatt volt mind ez, mind a kettőnkkel játszott amint a végén kiderült, de most mégis egy olyan sors várt rá amit nem akartam, foggal, körömmel küzdöttem érte, de mégsem sikerült, akkor az egyik részem meghalt vele együtt, egy ideje már nem is gondoltam rá és arra sem, hogy a közel jövőben fogok is, pedig jobban tettem volna hogyha igen....

Roseal kibékültünk, a feladatomat sikeresen tejesítettem három nap és végre hazamehetek és a karjaimba zárhatom. Láttam, hogy Miranda hív én meg boldogan vettem fel a telefont, hátha Roseal is beszélhet, de mint kiderült nem tudok vele....

-Haló Miranda, mi a helyzet, Rose ott van a közelben?- kérdezem vidáman, de amint kimondtam a szerelmem nevét hangosan felzokogott.

-James, azonnal haza kell jönnöd, nagyon nagy a baj, eluralkodott a káosz, és..és Jack sincs itt nem tudom mi tévő legyek.- kezdett még jobban pánikba esni.

-Várj, lassíts mi történt, Rose hol van ő nem tud segíteni?

-Pont ez az Rose megsérült élet halál közt van, az orvosok nem tudnak semmit mondani valaki meglőtte a hasát egy csomó vért veszített. Gyere gyorsan haza.- majd bontotta is a hívást. Én amilyen gyorsan csak tudtam pakoltam, foglaltam repülő jegyet holnapra előbb nem találtam, nem tudok mást tenni, úgy hogy csak várok az isteni csodára....

Miranda szemszöge:

Amikor megláttam a legjobb barátnőmet, hogy mindenhol vér borítja és tele van horzsolásokkal én nem hittem a szememnek. Úgy tűnik tényleg igaz amit mondtak, próbáltam reménykedni, hogy azért áll egy helyben a kocsija, mert defektet kapott és azért nem hívott mert lemerült a telefonja, de ez annál sokkalta rosszabb. Miután nem jelentkezett elkezdtük lekerestetni, hogy a nyomkövető hol jelez, amikor megtaláltuk akkor máris kocsiba pattantunk és hajtottunk arra a helyre, nem érdekelt, hogy túlléptük a sebesség határt vagy hogy talán le is csukhatnának. Láttuk, hogy valaki van vele, azt mondta így talált rá miután őt lerendeztem és elküldtem, utána már a mentőbe is rakták Roset és elindultak vele egy külön magán klinikára. Én is mentem velük, aztán egyből vitték is a műtőbe, mert egy golyó van a hasában és azt ki kell operálni, az orvosok semmit sem mondanak, csak annyit, hogy nagyon sok vért vesztett és hogy alacsony a pulzusa. Most már az egész szervezet tudja, mi történt a többség már azon gondolkozik, hogy ki legyen a következő főnök, pedig még meg sem halt, szóval ott eluralkodott a káosz Harry és Matt tartja a frontot, amíg én itt ülök a műtő előtt. Első dolgom az volt, hogy felhívtam Jamest és beszámoltam neki ő amint tud haza jön és segít , sajnos Jacket nem tudtam elérni.  Most már nem tudok mit tenni várnom kell az isteni csodára....

Írói szemszög:

Miután a lányra rátaláltak a barátai, egyből szállították is, hogy tudjanak rajta segíteni. Mindenki kétségbe volt esve, ezer kérdés keringett mindegyikőjükben, nem tudták mi tévők legyenek. Sokan azt gondolták, hogy mégis jó dolog ami történt, mert így fel tudnak emelkedni a ranglétrán és övék lesz a hatalom. A szervezetben volt jó pár ilyen hatalom vágyó férfi, őket nem érdekelték, hogy a vezetőjük a családtagjuk haldoklik ő nekik a szemük előtt csak az lobogott, hogy pénz és hatalom, másra nem is voltak kíváncsiak. És az is volt a baj, hogy ez a nő nem is tudta, sőt nem is gondolta, hogy ilyen közel vannak hozzá az árulók, akik talán még a szülei meggyilkolásában is részt vettek.... A többiek meg azt nem gondolták, és nem is tudták, hogy a lány milyen párbajt vív egyaránt a műtőben és egyaránt saját magában és saját magával....

Jack szemszöge:

Nagyon megharagudtam Rosera nagyot csalódtam benne és saját magamra is mérges voltam amiért nem küzdöttem érte, őt is az öcsém kapta meg, mint sok mindent az életben. Emlékszem, mint régen ugyan ez volt egy másik lánynál is... Ma se válaszoltam senkinek se az üzeneteire, kicsit le kellett lépnem, hogy tudjak gondolkodni, de mindig vissza hallgattam őket és olyan szörnyű érzés volt hallanom Rose meggyötört hangját, mintha egy tört szúrtak volna a szívembe. Most is épp egy üzenetet kapok,amit megnézek de furcsán veszem észre, hogy ez Mirandától van.

-Jack, segítened kell Rose élet halál között van, és káosz az egész szervezet is, gyere haza könyörgöm.- tömör és lényegre törő volt az üzenet, máris vissza hívom.

-Miranda  mi történt Roseal hova menjek?- kérdezem ijedten.- Mit mondtak az orvosok?

-Egy golyó volt a hasában, most mondták az orvosok, de még van pár vizsgálat hátra, sikeresen kiszedték azt, de többet nem mondanak.- mondja bőgve, majd folytatja.- Nagyon kicsi az élet jel azt mondták, nem biztos hogy túl éli, sőt annak nagyon kicsi esélye van.- fejezi be, majd amikor eljut az agyamig, hogy mit mond, én suttogva és félve fejezem be a mondatot.

-Akkor úgy látszik, hogy a maffia örökös nélkül marad....