GREEDY FOR LOVE - kygo ✓

kilenc;

nilla;

Ismét újabb két hét telt el, az események pedig mondhatni változatlanok. Néha elvagyok a többiekkel egy kis időre, de az esetek többségében csak lézengek és a szobámba zárkózom, miközben ők ugyanúgy élik az életüket, mielőtt én idekerültem volna. Az ominózus estély után a floridai utazásunk is elmaradt - ehelyett Norvégiába, azon belül pedig Bergenbe jöttünk, Kyrre mit tudom én hányadik luxusvillájába, ami nem messze a tengerparttól található.

Apropó Kyrre.

A csókolózásunk és az aznap esti kisebb veszekedésünket újabb viták követték, hol a többiek előtt, hol pedig akkor, mikor csak ketten voltunk. Igazából az összes alaptalan volt, nagyrészt oktalanul szóltunk be a másiknak.

Egyszerűen utálom őt.

A Martijn-ügy megoldásának tervezése is elkezdődött az elmúlt héten - egy egész délutánt azzal töltöttünk, hogy miként szerezzük vissza Kyrre örökségét.

- Az lehetetlen, hogy a New York-i Nemzeti Bankba tette. Ahhoz még Martijnnak sincs mersze - közölte Sandro határozottan.

- Biztos vagyok benne, hogy magánál tartja - szólalt meg Julia. - Kyrre, mit mondasz? - fordult a lány a velem szemben ülő férfi felé, aki gondterhelten sóhajtva dőlt hátra a kanapén.

- Nem tudom - kezdett bele. - Az túl..túlságosan egyszerű lenne. Értitek, tudja, hogy tudjuk hol lakik. És azt is tudja, az őreit is simán lerenedezzük, úgy meg egyenes út be a házba. Garritsen ennél már jobban bent van ebben az egészben - mosolyodott el keserűen. - De lehet, hogy mégis igazad van. Csak..túl rizikós lenne - túrt világosbarna tincsei közé.

- Igaza van Kyrre-nak. Nagyon ki kell gondolni, ha ezt most tényleg bevállaljuk - mondta Justin.

- Az meg a másik, hogy Nillát semmiképp nem vinnénk, tehát valakinek itt kellene maradni vele - folytatta Kyrre, mire elkerekedtek a szemeim és felháborodva szólaltam meg.

- Már megbocsáss, de..

-Nem vitatkozom veled ezen - vágott a szavamba, viszont én nem hagytam magam.

- Nem! Ha már egyszer totálisan elbasztál mindent azzal, hogy magaddal hoztál, akkor hadd legyen már egy kis önállóságom! Tudok magamra vigyázni!

- Mint a múltkor? - nevetett fel lenézően. - Nilla, te nem ismered Martijnt.

- Figyeljetek, ezt ne itt rendezzétek le.. - hallottam Drewt, de valahogy nem tudott érdekelni.

- Az váratlan volt. Senki sem számított arra, ami mégis megtörtént. Most viszont fel lehet rá készülni - folytattam, egyenesen a jégkék szemekbe nézve, de aztán keserűen elmosolyodva hozzátettem: - De ha most is annyira gyáva vagy, mint akkor, hát legyen - keltem fel a kanapéról, majd meg sem várva a válaszát az emelet felé vettem az irányt.

Végül aztán mégis abban maradtunk, hogy mához egy hétre én is velük utazom Amszterdamba.

💎💎💎

A mai reggel is ugyanúgy indult, mint mindegyik már több, mint egy hónapja - azonban a helyhez már hozzászoktam, és nem merül fel bennem folyamatosan a kérdés, mégis hol a francban vagyok.

A szokásos reggeli rutinjaim elvégzése után a szobámba mentem, ahol az augusztusi melegnek köszönhetően elég volt egy ujjatlant és egy shortot felvennem. Hosszú, barna tincseimet egy szoros kontyba fogtam össze, oldalfrufrumat pedig elcsatoltam.

Sietős léptekkel igyekeztem lefelé a csigalépcsőn, viszont mikor a kanyarba értem megtorpantam, ugyanis a konyha felől megütötte a fülemet a már ijesztően ismerős, mély hang.

- Kedden megyünk, és remélhetőleg már csütörtökön el tudjuk intézni. Ahhoz viszont kellene a segítséged - magyarázta. A hatalmas házra telepedő csendben tisztán hallottam a vonal másik végén levő férfi hangját, ami számomra teljesen ismeretlen volt.

- Miben?

- Legkésőbb vasárnapra derítsd ki Garritsen házában a létező összes biztonsági rendszert, kódokkal együtt - folytatta Kyrre. - Erre most tényleg fel kell készülnünk. És remélem azt is tudod, mi a dolgod, mikor odaérünk.

- Főnök, nyugi. Épségben visszakapod a lányt - jött a válasz.

Mi a franc?

- Nem akarom, hogy baja essen - ejtette ki szavait Kyrre lágyan.

- Óóó, csak nem megtetszett neked?

- Fogd be, Daniel - oltotta be azonnal a norvég - ezek szerint akkor - Danielt. - Ajánlom, hogy ne okozz csalódást.

- Úgy ismersz te engem? Holnap délután küldök mindent.

- Helyes - felelte kimérten Kyrre. - Csütörtökön találkozunk. - Hallottam a halk sípolást, ami a hívás megszakítását jelentette.

Lélegzetvisszafojtva dőltem a falnak, miközben a hallottak folyamatosan ide-oda cikáztak a gondolataimban, de mégis, csak egy részlet fogott meg annyira, hogy folyamatosan visszhangzott a fejemben.

"Épségben visszakapod a lányt"

"Nem akarom, hogy baja essen"

Hamarosan hallottam, ahogy Kyrre kinyitja a hátsó kertbe vezető ajtót, majd miután kiment megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.

💎💎💎

A nap legnagyobb részét egyedül töltöttem, ugyanis Juliáék valamikor öt óra körül értek haza - azt kívántam, bárcsak én is velük mentem volna. Akkor nem hallottam volna Kyrre és az a bizonyos Daniel telefonbeszélgetését, ami a szó szoros értelmében egész nap a fejemben járt.

Valamikor kilenc körül mehettem el zuhanyozni, ugyanis unalmamban nyolckor nekiálltam kilakkozni a körmeimet, mert hát miért ne.

Mikor már kiszálltam a kabinból, akarva-akaratlanul is, de bevillant előttem a kép, mikor Kyrre megcsókolt. Ahogy olyan szorosan, mégis védelmezően ölelt magához, miközben telt ajkai az enyémeket ostromolták. Ha eszembe jut, még mindig érzem a számon az ő szája érintését és erős kezét, miközben a combomat cirógatja ujjaival.

Vajon tényleg rólam beszélt délelőtt?

Úgy őszintén, Nilla, mégis kiről? Julianak ott van Alex, emlékezz. Totálisan magadba bolondítottad, és te is odáig vagy érte.

Mi? Eszem ágában sincs! Pont ellenkezőleg. Utálom őt.

Felőlem..

Kuss!

Valószínűleg a legnagyobb hülyeség az, amire vállalkoztam, ahogy kiléptem a fürdőszobából; erőt véve magamon az első emeleti folyosó utolsó szobájához indultam.

Pontosabban Kyrre szobájához.

💎💎💎

hi babies !! ♡
tudom, elég lapos meg rövid lett, de a vége szerintem egész izgi, nem? 🙈de ígérem, a következő rész jóval hosszabb lesz és valószínűleg egy újabb olyan jelenetet fogok megírni, amiért ég majd a pofám, de sebaj.. 😅😂

all the love, Aida ♡