GREEDY FOR LOVE - kygo ✓

tizenhét;

nilla;

Hosszú idő után most éreztem először, hogy ténylegesen kialudtam magam.

Ásítva kinyújtóztattam a kicsit elzsibbadt karjaimat, majd oldalra fordulva megpillantottam Kyrre-t, aki még békésen aludt - legalábbis úgy tűnt.

Ahogy visszagondoltam a tegnap estére, ajkamba kellett harapnom, hogy elfojtsam a mosolygásomat.

A pár nappal ezelőtti benzinkútas-sztorinak köszönhetően nem éppen jött össze az, amit..amit valószínűleg mindketten elterveztünk fejben. Khm. Az este nagy részét beszélgetéssel töltöttük, és azt hiszem, ezerszer jobban jártam. Egy olyan oldalát ismerhettem meg Kyrre-nak amiről- gyanítom - valószínűleg elég kevesen tudnak. Akármennyire is hihetetlen, meglepő, tud kedves és gyengéd lenni.

Szívemet melegség járta át, ahogy eszembe jutott minden, ami éjszaka történt. Miközben én meséltem valamiről Kyrre-nek, gyakran adott apró puszikat a fejem búbjára, közben pedig a mellkasán pihenő kezemet babrálta. A gyengéd csókok, melyeket akkor kaptam, mikor ő valami olyat mondott, amin én kiakadtam, és nekiálltam volna kiosztani őt. A nézése, az az igazságtalanul édes nevetése...minden.

Semmi késztetést nem éreztem arra, hogy felkeljek (meg őszintén, erőm sem nagyon volt hozzá). Kyrre-hez bújtam, a vállára hajtva a fejemet, és nagyot sóhajtottam. Felpislogva rá végigvezettem tekintetem hosszú szempilláin, ívelt, rózsaszínes ajkain, majd éles állkapcsán.

Ez a férfi úgy tökéletes, ahogy van.

- Tudod, van egy olyan érzésem, hogy bámulsz, és kezd kicsit zavaró lenni - törte meg a szoba csendjét hirtelen Kyrre mély, rekedtes hangja. Szemei még mindig csukva voltak.

Éreztem, ahogy elpirulok.

- Bocsi - motyogtam zavartan, és arcomat mégjobban a nyakába temettem. Mélyen beszívtam az illatát. - Én ébresztettelek fel?

- Nem. Egy ideje már fent vagyok - jött a válasz. A következő pillanatban a lélegzetem is elakadt, ahogy megéreztem Kyrre hatalmas tenyerét a csípőmről a derekamra simulni, már-már kínzóan lassú tempóban.

Egyikünk sem szólalt meg, és ez számomra kezdett egyre kínosabb lenni.

- Kyrre - suttogtam. Abban sem voltan biztos, hogy meghallja. Vagy lehet visszaaludt.

- Hm? - kérdezte aztán, közben pedig éreztem, ahogy ujjai a vállamra simuló barna tincseimet kezdik piszkálgatni; elhúzódtam tőle, és felültem. Aggódva nézett fel rám. - Mi a baj?

- Mi..mi van köztünk? - Képtelen voltam a szemébe nézni. Lehajtott fejjel, a fehérre festett körmeimet kezdtem babrálni. Volt, amelyik már eléggé lekopott.

Mikor aztán már lassan egy perce nem kaptam választ, erőt vettem magamon, és tekintetemet Kyrre íriszeibe mélyesztettem.

Jégkék szemei meglepettséget, és egy kis zavart is tükröztek.

Ez mindent elárult.

Érezten, ahogy a torkomban gombóc keletkezik. Tekintetem elhomályosodott, ajkaim pedig keserű mosolyra húzódtak.

- Figyelj, én..

Hogy lehetek ennyire hülye?!

- Persze, gondolhattam volna - nevettem fel erőltetetten, és meg sem várva, Kyrre mit mondana, azonnal felkeltem az ágyából és az ajtó felé vettem az irányt.

- Nilla, ne már, ne csináld ezt - hallottam magam mögül a férfi nyugtalan hangját, majd ezt követően egy kéz gyengéden, mégis magabiztosan kulcsolódott a csuklóm köré.

- Komolyan, miért vagy ilyen? - húztam el tőle a kezemet, és felé fordulva széttárt karokkal néztem rá. - Múltkor én hülye hagytam, hogy megfektess, aztán másnap reggel meg burkoltan közölted velem, hogy amúgy sokkal könnyebb lenne az életed nélkülem. És mégis, tegnap este megint a te ágyadban kötöttem ki, a francba is! - emeltem fel a hangom. - Miért van az, hogy egyszer tök jól megvagyunk, és mikor elkezdem azt érezni, hogy talán te is úgy nézel rám, ahogy én rád, elbaszod az egészet? - nevettem fel erőltetetten, és kérdőn néztem Kyrre-ra. Elhalkulva tettem hozzá, ahogy egyet felé léptem: - Miért van az, hogy mindezek ellenére is szeretlek téged? - néztem a jégkék íriszekbe.

Kyrre egy pillanatra lehunyta a szemét, száját egy rövid sóhaj hagyta el - aztán a derekamért nyúlt, hogy magához vonjon, és ajkait lágyan az enyémekre tapassza.

Mintha félne, hogy mit reagálok.

Ugyan, mit is tennék? Elég csupán egy érintése, és totál lefagyok.

Kezeimet mellkasára simítottam, mikor elváltunk egymástól.

- Nilla, nekem ez az egész.. - kezdett bele Kyrre, homlokát az enyémnek támasztva. - Annyira új - mosolyodott el hitetlenül. - Nem..nem vagyok hozzászokva, hogy kötődjek egy bizonyos személyhez. Soha nem is kötődtem senkihez. Nem vagyok olyan, aki hozzá van szokva a reggeli csókokhoz, a puccos randikhoz, meg a többi olyan dologhoz, amit egy olyan lány érdemel, mint amilyen te is vagy - simította egyik kezét az arcomra, amitől a hideg futkosott a hátamon. Szóra nyitottan a számat, hogy megcáfoljam, amit mondott, de Kyrre megelőzött, és folytatta: - De mindezek ellenére.. - nyúlt az egyik kezemért, hogy aztán ujjaimat a mellkasához, egyenesen a szívéhez tegye. A síri csendben pár pillanatig hallottam is, ahogy dobog. - Hidd el, ugyanazt érzem, Nilla. Eszméletlenül magadba bolondítottál, érted? - mosolyodott el halványan. Éreztem, ahogy szavai hallatán testem minden egyes porcikáját melegség járja át.

- Az apám a gond, ugye? - kezdett tudatosulni bennem, hogy mi is a helyzet. De aztán..

- Mi? - lépett el tőlem Kyrre annyira, hogy rám tudjon nézni. - Dehogy, Nilla, köze nincs hozzá! Eleinte volt, de..higgy nekem, ez már elmúlt.

- Akkor mi a baj? - néztem rá, akaratom ellenére is halkan beszélve, majd két kezemet enyhén borostás arcára simítottam.

- Félek. Félek, hogy megint megbántalak, érted? Nem akarok neked több fájdalmat okozni - ingatta a fejét.

- Ha valóban úgy érzel, ahogy én, akkor nem fogsz - súgtam, mélyen a szemébe nézve. - Itt leszek veled, rendben? Megígérem.

Kyrre amolyan Nem hiszem el, hogy ezt teszem fejet vágott, majd szaporán lélegezve hagytam, hogy újra a karjai közé vonjon.

- Annyira nagyon kellesz nekem - suttogta, miután közelebb hajolt hozzám. Ajkai az enyémeket súrolták; lassan a nyaka köré fontam a karjaimat.

- Te is nekem - válaszoltam, zavartan felpislogva rá. Jéghideg hüvelykujja lassan végigsimított alsó ajkamon, majd kezét óvatosan a nyakamra csúsztatta, és végleg megtörte a köztünk levő távolságot, ahogy gyengéd csókkal tapadt a számra.