GREEDY FOR LOVE - kygo ✓

tizenegy;

nilla;

Nem nagyon foglalkoztam vele, mennyi idő telt el - az egyetlen dolog, amire figyelni tudtam, az Kyrre. A csókjai az ajkaimon, a nyakamon, az édes kis semmiségek, amiket a fülembe suttogott, és az időnként durva, mégis szenvedélyes érintése. Az elsötétült jégkék tekintete, a homlokába lógó világosbarna tincsei, a holdfény által megvilágított izmos felsőteste. Ujjai a fejem mellett az enyémekhez kulcsolva, miközben minden porcikámon egy eddig teljesen ismeretlen, mámoros érzés futott végig.

Még mindig hevesen szedtem a levegőt, mikor a fiú mellém feküdt, hogy aztán a derekamat átfogva húzzon magához. A mellkasára hajtottam a fejem, így hallhattam heves szívverését, ami fokozatosan váltott vissza normális tempóba. Kyrre az egyik kezemért nyúlt, és az ujjaimal kezdett babrálni.

- Olyan pici kezed van - szólalt meg elsőként megtörve a szoba csendjét. Félig nyitva volt az egyik ablak is, így az éjszakai tompa zajok behallatszódtak, azonban a kinti hideg levegő a szoba fülledtségén nem javított.

Válaszul csak vállat vontam. Kyrre nagyot sóhajtott, majd kissé meglepődve vettem tudomásul, mikor óvatosan megfogta a karjaimat és oldalra fordított, hogy rám tudjon nézni.

Tekintetében megannyi érzelem harcolt egymással; mikor arcomra simította egyik kezét, lehunytam a szemem egy pillanatra.

- Megbántad? - kérdezte olyan halkan, hogy először az is eszembe jutott, csak képzelődöm.

- Nem - feleltem kisebb hallgatás után, és igazat is mondtam.

Kit akarok áltatni, úgy őszintén?

Egyszerűen gyűlölöm ezt a helyzetet. Tudom, hogy ki Kyrre és miket tett, de egyszerűen képtelen vagyok közömbös érzelmeket táplálni iránta. Mindig tesz valami újat, ami méginkább csak összezavar, de ezek hatására belátom magamnak, szükségem van rá.

Tisztan láttam a jégkék szemekben a megkönnyebbülést, majd a levegő is megakadt bennem, mikor Kyrre a hüvelykujját az alsó ajkamra simította.

- Te lány, mit művelsz velem? - súgta, íriszei pedig a szám és a szemeim között ingáztak. A következő pillanatban újra felém hajolt, hogy ajkait az enyémekre tapassza. Azonnal viszonoztam a csókot. Karjaimmal a nyakát öleltem át, hogy lehúzva még közelebb tudhassam magamhoz, miközben egyik keze ismételten felfedezőútra indult rajtam.

💎💎💎

A hatalmas üvegablakokon beszűrődő reggeli napfény miatt eleinte csak hunyorogni tudtam, majd mikor már valamennyire magamhoz tértem lassan kinyitottam a szemeim. A felsőtestem fedetlen volt, derekamat is csupán a vékony, vörös selyemtakaró borította, a csípőmnél fogva pedig egy erős kar ölelt magához.

Lassan megfordultam, így megláthattam a még mindig alvó Kyrre-t. Világosbarna tincsei kócosan lógtak a homlokába, rózsaszínes ajkai résnyire elnyíltak egymástól. Szeme alatt a fáradtság jelei sötét karikákban mutatkoztak meg. Tekintetem lejjebb siklott kidolgozott felsőtestére, aminek tökéletességét néhány heg törte meg. Tegnap éjjel is láttam őket, és rákerdeztem, honnan és miért vannak ott, mire csak azt a választ kaptam, hogy majd elmondom.

Az estének és a hajnalnak történései pár másodperces képekben villantak be elém, aminek hatására végigfutott a gerincemen a hideg.

A lehető legóvatosabban emeltem le magamról Kyrre kezét, de látva, hogy konkrétan meg sem moccan és alszik tovább, valamivel nyugodtabban keltem fel. Magamra kaptam a bugyimat és a spagettipántos felsőmet, majd a szobához tartozó fürdőszobába vettem az irányt.

A hatalmas tükör előtt megállva enyhe sokkot kaptam a látványomtól. A hajam kócos volt, ajkaimon pedig látszott és éreztem, hogy az éjszaka folyamán nem egy harapás érte őket. A nyakamon helyenként kisebb-nagyobb szívásnyomok tűntek fel. A bal vállam sem volt szebb - egy elég csúnya lila volt éktelenkedett ott, ami arra vezethető vissza, mikor Kyrre erősen a falnak tolt. Felhúzva a felsőmet az oldalamon hol jobban, hol kevésbé látszó ujjlenyomatok tűntek fel a szorítások miatt.

Döbbenten, többször is végigvezettem tekintetem a foltokon, majd arra eszméltem fel, hogy hátulról a derekam köré egy kar fonódik. Felkaptam a fejem, a tükörben pedig Kyrre-t pillantottam meg. Szemei aggodalmat sugároztak.

- Nagyon fájnak? - kérdezte halkan.

- Nem, dehogy - feleltem egy erőltetett mosoly kíséretében. Nem hazudtam, azonban a helyzet annál inkább volt kínosabb.

Látva, hogy Kyrre arckifejezése erre csak rosszabb lesz, halkan sóhajtva fordultam meg a karjai között, és mindkét kezemet az arcára simítottam.

- Tényleg nem fáj - néztem mélyen a szemeibe. A fiú arcára egy halvány, fáradt mosoly ült ki.

- Nekem nem kell hazudnod, Nilla - mondta.

- Ezt mégis honnan veszed? - kérdeztem meglepetten. - Kyrre, mo..

- Nem szabadott volna megtörténni ennek az egésznek - vágott a szavamba, és se szó se beszéd elengedett, megfordult, és sietős léptekkel ment ki a fürdőszobából.

- Mi a.. - akadtam meg. - Várj már! - siettem utána, vissza a hálószobába. Kyrre az ablaknál állt, nekem háttal, de az érkezésemet valószínűleg hallotta, így megfordult.

- Hagyjuk, oké?

- Nem! - vágtam rá határozottan. - Miért akarsz mindenben helyettem is dönteni, hm? - kérdeztem, majd odamentem hozzá. - Ami az éjjel történt.. - akadtam meg egy pillanatra, és egyenesen a szemébe nézve folytattam. - Egy pillanatot sem bántam meg belőle, hidd el - halkultam el a végére.

- Őszintén, ki tette volna még ezt veled? - Nem kellett tovább részleteznie, tudtam, hogy a szorításokra gondol. Szóra nyitottam a számat, de Kyrre az arcomra simítva a kezét előbb folytatta: - Nilla, nem vagyok elég jó neked - ingatta a fejét, ajkai pedig egy keserű mosolyra húzódtak.

- De..

- Nincs de - vágott a szavamba. - Ez vagyok én, nem tudok ellene mit tenni.

- És nem is kell - szipogtam. Kevés választott el a sírástól.

Kyrre egy halk, hitetlen nevetést hallatott.

- Most csak megjátszod vagy komolyan nem érted? - lépett el tőlem annyira, hogy normálisan rám tudjon nézni. - Nilla, fogd fel, hogy hiába, én sem bánom, ami történt, de nem akarok neked még több fájdalmat okozni. Sem fizikailag, sem lelkileg - nézett mélyen a szemembe, majd olyat mondott, ami végleg eltört bennem valamit. - Ott kellett volna csak hagynom téged. - Szinte köpte a szavakat, majd az ajtóhoz ment, aminek becsapása az egész szobát megrázta.

Elhomályosodott tekintettel néztem magam elé, a következő pillanatban a szám elé téve a kezemet összecsuklottam és kitört belőlem a zokogás.

💎💎💎

hi babies !! ♡
ne engem utáljatok hanem kyrre-t légyszi. 😬🙈😅

all the love, Aida ♡