GREEDY FOR LOVE - kygo ✓

tizennyolc;

nilla;

Kyrre pillanatokkal később lassan, nem túl elutasítóan elszakadt tőlem. A számon még mindig éreztem ajkainak puha, szenvedélyes érintését, és azt, ahogy a szívem hevesen ver és egyenletlenül szedtem a levegőt is.

Ölelésébe borultam, hagyva, hogy annyira a karjai közé vonjon, amennyire csak lehet. Lehunyva a szemem szippantottam be a pólójából áradó mámorító illatot, és nagyot sóhajtottam.

- Annyira sajnálok mindent - lettem figyelmes hirtelen Kyrre suttogására. Elléptem tőle annyira, hogy ismét rá tudjak nézni. Arcizmai megfeszültek, szemeiben láttam,ahogy elfojtja a könnyeit. Íriszeinek csillogása pedig olyan érzelmeket tükrözött, melyek eddig soha nem mutatkoztak meg velem szemben.

Bűntudat.

Megbánás.

Szégyen.

- Hé, figyelj rám - vettem két kezem közé az arcát, felnézve a gyönyörű jégkék szemekbe. - Minden rendben lesz - mosolyodtam el halványan, és lábujjhegyre egy puszit nyomtam ajkaira.

- Komolyan nem tudom elhinni, hogy mindezek után még kedves vagy velem - mondta hitetlenül.

- Nem vagy rossz ember, Kyrre - kezdtem bele. - És..

- Te is tudod, hogy ez nem igaz - vágott a szavamba a fejét ingatva.

- Jó, oké, akkor te vagy a legkiállhatatlanabb és legkegyetlenebb férfi az egész galaxisban. Most jobb? - kérdeztem, szavaimból pedig természetesen nem maradt ki a jó adag szarkazmus.

Kyrre a szemét forgatva mosolyodott el.

- De nekem akkor is rád van szükségem, bármit csinálsz, vagy bármi történjék - halkultam el a végére, mélyen a szemébe nézve. Kyrre ajkai résnyire elnyíltak egymástól, ahogy halkan felsóhajtott. Egyik kezével kisimította az arcomba lógó, rakoncátlan tincseket, majd az állam alá nyúlt, hogy újra és újra megcsókoljon.

Én pedig egy kicsit sem bántam.

💎💎💎

Reggeli után, ahogy mindenki elvégezte a szokásos dolgait, a délelőtt nagy részét lent töltöttük, azon agyalva, vajon Garritsen hol tartja Kyrre örökségét. Továbbra is.

Justin a csapatban az egyetlen, aki értett mindenféle hackeres dologhoz, így hát amíg ő (és segítségként még Alex meg Drew) a létező összes, nagyobb színvonalú európai bank bensőséges adatait nézték át, Julia, Sandro, Kyrre meg én azon agyaltunk, hogy a bankba való bejutás hogyan és mikor jönne létre.

- Mi van, ha nem is bankban tartja? - vetettem fel az ötletet hirtelen.

- Ezt meg hogy érted? - vonta össze a szemöldökét Sandro.

- Nektek most komolyan nem jutott az eszetekbe, hogy hazudott és nála van? - kérdeztem hitetlenül felnevetve. - Elvégre, Martijn-ról beszélünk.

- Ismerem már annyira a trükkjeit és őt, hogy tudjam, mikor hazudik és mikor nem - szólalt meg Kyrre. - És most nem hazudott. Martijnnak világszerte vannak csicskásai. A bankokban elsősorban. Simán megoldanak neki mindent egy köteg pénzért, úgy, hogy egyáltalán nem kerül bajba.

- Oké, tegyük fel, hogy nem hazudott - mondta Julia. - De akkor mégis hol a francban van? Vagy tízezer bank van Európában, egy örökkévalóság lesz, mire megtaláljuk. Itt vagyunk már vagy három órája - dőlt hátra fáradtan a kanapén.

Igaza volt - látszott, hogy mindannyiunknak kezdett elege lenni.

- Állj, ott volt valami - lettem figyelmes Alex hangjára, mire mind a négyen egy emberként kaptuk a fejünket a három fiú felé.