4: Draco Malfoy

7.3K 370 82
                                    

- Összegezzük: Piton a keresztapád - ismételte tizedjére magát Ron. 

- Igen. Ő az, akit anyáék felkértek rá, és úgy tűnik elvállalta - bólintottam. Először kicsit furcsának találtam a meglepettségüket, amikor elmondtam nekik, de miután elmesélték, hogy ők hogyan ismerték meg a bájitaltan tanárt, már nekem volt furcsa, hogy anyáék éppen őt választották. Mondjuk ahhoz képest, hogy Harryt utálja, rólam nem beszélt úgy, mintha egy darab rongy lennék. Sokkal inkább, mintha törődni próbálna velem. Már a maga módján. 

- Nekem valami itt nem stimmel - szólt bele a bátyám - Miért kérték volna fel pont őt? Hiszen amit meséltél, hogy Sirius azt vágta a fejéhez, hogy megbántotta anyát, és apát sem kedvelte soha... Akkor mégis hogyan lehet az, hogy ő a keresztapád? 

- Nem tudom. Lehet, hogy anya végül megbocsátott neki, és valamennyire sikerült megbékítenie apát is. - az én szobámban ültünk mindannyian "gyerekek" és éppen a tegnap este hallottakat  vitattuk meg, azon gondolkozva, hogy hol van benne a csapda. 

- Ez így oké, és szép meg jó, hogy Angie megtalálta a keresztapját - szólalt meg Hermione - ,de mi lesz akkor, ha Sirius valahogyan megadta magát, és elismerte, hogy tévedett, és mondjuk Piton nem akarja, hogy itt lakj? Hogy mondjuk elvisz az ő házába? Akkor mi lesz?

- Nem engedem, hogy elvigye! - mordult indulatosan Harry, mire elmosolyodtam - Most kaptam vissza a húgomat nem fogja a denevér elvenni tőlem! Akkor sem, ha neki kell gondoskodnia róla...

- Ugye tudod, hogy Piton sokkal erősebb nálad, valamint azt, hogy bármikor kicselez? Tudod, ugye? - nézett a bátyámra Ginny is. 

- Nem érdekel! Angie az én húgom! - bosszankodott tovább. 

- Igen, tudom, hogy a te húgod vagyok, és ha ilyenre kerülne sor, hogy el akar vinni biztos, hogy meg tudom győzni, hogy ne tegye. Elvégre a főhadiszállás a legbiztonságosabb hely mostanában... - biztosítottam, mire egy halvány mosoly jelent meg a szája sarkában. - Más téma: Holnap lesz a tárgyalásod! Biztos, hogy felkészültél? 

- Mit kellene oda felkészülnöm? Elvégre csak elmondom, hogy miért varázsoltam...

- És pontosan miért is varázsoltál? - húztam fel kíváncsian a szemöldökömet.

- Mert Dementorok voltak ott. Őket kellett elüldöznöm, hogy ne bántsanak se engem, se Dudleyt, az unokatesónkat.

- Tényleg, majd el kellene mennem bemutatkozni a nagynénénknek - jutott eszembe - Hiszen ők sem tudnak rólam semmit...

- Hidd el addig jó, amíg úgy tudják, hogy halott vagy - nevetett fel Harry. 



- Na, hogy ment? - álltam a bátyám útjába, amikor visszaért a Minisztérimból.

- Nem szóltak, hogy hamarabb kezdődik a tárgyalás, ezért majdnam elkéstünk, de végül Dumbledore is megjelent - sóhajtott.

- A lényeget! Elítéltek, vagy sem? - sürgettem, miközben a kezemmel hadonásztam.

- Nem. Nem ítéltek el - mosolyodott el.

- De nagy mázlista vagy - öleltem magamhoz. 

- Szerintem is az vagyok - nevetett fel, miközben a hajamat simogatta. 



- Szóval ez lenne az Abszol út? - néztem szét, miután kiléptünk az egyik üzletből, ahova a kandallón keresztül érkeztünk. Kicsit érdekes volt, ugyanis én régebben nem utaztam hop-porral, csak hopponálva, vagy zsupszkulccsal. Az utcán ferde épületek tömlege volt, mindenhol mást árultak. 

- Angie, el tudsz egyedül menni a talárodért? - nézett rám Harry.

- Persze, ha megmutatod hol van, és adsz egy kis pénzt - válaszoltam, mire a kezembe nyomott egy súlyosabb erszényt, amibe apró pénzérmék csörögtek - Nem az iskolának kell vennem talárt, hanem csak magamnak. Nem kell ennyi pénz...

- Hagyjad csak, majd mi veszünk ki a Gringottsból. Ez a te pénzed is, majd veszel belőle mást is - mosolygott rám.

- Mit, egy kastélyt? - forgattam a szemem. - Na, mutasd merre kell mennem!

- A fagylaltozó mellett, a kisállatkereskedéssel szemben - mutatott el az egyik irányba - Fel fogod ismerni...

- Fantasztikus... Itt találkozunk fél óra múlva - intettem nekik, majd elindultam abba az irányba, amerre Harry mutatott. Reméltem, hogy bent az üzletben legalább egy kicsit jobb idő lesz, ugyanis annak ellenére, hogy egy hosszú farmer nadrág, és bundás pulcsi volt rajtam, még mindig fáztam. Nem hiszem el, hogy itt Angliában ilyen hideg van. Mi lesz télen? 

Örömmel tapasztaltam, hogy bent a talárszabászatban kellően meleg van, de a pulcsi azért rajtam maradt. Madam Malkin kedvesen köszöntött, majd megkért, hogy álljak fel az egyik zsámolyra, és már tekeredtek is rajtam körbe a mérőszalagok. Nyílt az ajtó, majd valaki belépett rajta. Nem láttam, hiszen háttal álltam, de meg akartam fordulni, viszont a lábam már teljesen elzsibbadt, így az lett a vége, hogy leestem a zsámolyról. Szerencsére nem voltam hangos, azonban az idegen lábához estem, aki lenézett rám, majd tekintete megállapodott a vörös hajamon. 

- Te nem Weasley vagy - jelentette ki. 

- Na nem mondod? - gúnyolódtam - Nem segítenél felkelni? - néztem rá. Körbenézett, majd kinyújtotta a kezét, és felhúzott a földről. Magasabb volt, mint én, és kinézetre idősebb is, de nem sokkal. Természetellenes szőke haja kicsit a homlokába lógott, szürke szemei pedig az arcomat pásztázták. Arrogáns tartása és elsőre megvető stílusa rögtön elárulta őt - Malfoy vagy, ugye? Hallottam már rólad...

- Örülök, hogy ismersz - húzódott arisztokratikus mosolyra a szája, majd a kezemen lévő karkötőre pillantott - Lena? Ez a neved?

- Nem. - ráztam meg a fejem - Angela vagyok.

- Akkor miért ez a név van ide írva? 

- Mert az az ember, akitől kaptam, ő az egyetlen akinek megengedem, hogy így nevezzen - még akkor kaptam azt a karkötőt, amikor kiderült, hogy el kell jönnöm Amerikából, és Rolf adta nekem, hogy biztos legyen benne, hogy sosem felejtem el.  

Ebben a pillanatban egy magas, ugyanolyan szőke férfi lépett be az üzletbe, gondolom Malfoy apja. Kiköpött egyformán néztek ki, leszámítva persze a korukat, és a hajukat, ami az idősebb Malfoynak hosszú és fejéhez simított volt. 

- Draco gyere, még nagyon sok dolgunk van - intett a fiának - Hagyd a kisasszonyt, ő is hagy végezze a dolgát - nézett végig rajtam gúnyosan, majd tekintete megállapodott a nyakamon, és elkerekedett szemekkel nézett rám - Tehát tényleg igaz a hír... Valóban nem haltál meg.

- Mint látja - vágtam rá, mivel eléggé idegesített az arrogáns stílusa - Élek és virulok - mosolyodtam el, majd elvettem az elkészült taláromat, és kifizettem. 

- És eddig merre volt, mert én még nem láttam errefelé - állt az utamba az idősebb Malfoy. 

- Messzebb nevelkedtem, és csak nemrég találkoztam a bátyámmal - szaladt ki a számon, pedig lehet hogy ezt nem kellett volna elmondanom nekik. 

- Aki...? - nézett rám Draco, aki semmit sem értett az egészből. 

- Angie, minden rendben? - lépett be Harry az üzletbe, gondolom, mert nem voltam ott a megbezélt helyen, majd amikor meglátta, hogy kik között állok, egy gyors mozdulattal megfogta a csuklóm, és kirángatott a szabászatból. - Ugye nem bántottak? 

- Dehogy... Csak épphogy összefutottam velük, nem történt semmi - nyugtattam a bátyámat, majd elindultunk vissza, a többiek felé, miközben még hallottam ahogyan újra kinyílik Madam Malkin szabászatának ajtaja, és hátranézve tekintetem találkozott egy szürke szempárral.

Angela Potter - A lány méreggelWhere stories live. Discover now