26: Amiket Szeretek Benned

3.9K 241 36
                                    

- Miért Lena? - nézett rám kérdő tekintettel - Miért jöttél ide most? Hogy az orrom alá dörgöld, hogy mennyire elszúrtam mindent? Hogy én voltam a hibás? - túrt bele szőke hajába.

- Olvastam a leveled - suttogtam magam elé, lehajtott fejjel - És elgondolkoztam rajta, majd rájöttem, hogy igazad van...

- Nem értelek - rázta meg a fejét - Elvégre már házas vagy, nincs értelme, hogy ide gyere.

- Nem lehetsz ennyire sötét! - sóhajtottam fel mosolyogva, majd felálltam az ágyról és szembekerültem vele. Még mindig sokkal magasabb volt, szürke szemei engem pásztáztak, és látszott egy kis borosta az arcán. - Nem mentem hozzá Oliverhez. Pont az oltár előtt, ferül mutatta meg a levelet, amit ő talált meg. És ráébresztett arra, hogy igazából nem rá van szükségem...

- Akkor...? Nem vagy házas? És eljöttél hozzám?

- Leesett végre? - nevettem fel - Egyébként meg hülye vagy, mert mindenbe többet képzelsz bele...

- Ezt hogy érted? - lépett közelebb hozzám.

- Nem vagyok, és soha nem is voltam terhes! Akkor éppen csak fájt a hasam, a mosoly más miatt volt.

- Ami...?

- Ginny terhes, nem én, csak még alig 6 hetes, ezért nem látszik, és az ő babaváró bulijára mentünk - mosolyodtam el.

- Akkor ez most azt jelenti, hogy nem vagy se menyasszony, se feleség, de még barátod sincs, ráadásul terhes se vagy, és idejöttél hozzám, hogy ezt elmond? - kérdezte hitetlenkedve, mintha bármelyik pillanatban eltűnhetnék.

- Pontosan - bólintottam, mikor megéreztem kezét a derekamon, ahogyan egy-egy apró kört írt le rá. Lépett mégegyet, így teljesen hozzám simult. Éreztem az illatát, a lélegzetvételét, ahogyan emelkedett és süllyedt a mellkasa.

- Tudod, hogy baromira szeretlek? - suttogta a fülembe lágyan, ajkai érintették a bőrömet.

- Sajnos nem tudom elképzelni mennyire... - sóhajtottam kéjesen a fülébe, mire egy csókot nyomott a fülem mögé.

- Szívesen bemutatón, és ha szeretnéd, esetleg el is mondok mindent amit szeretek benned....

- Remélem hosszú a lista - mosolyodtam el, amikor ajkai a nyakamat érintették.

- De még mennyire - mondta, majd visszatért a számhoz, és kérdőn nézett rám. Tudta, hogyha megcsókol onnan nincs visszaút, és nem mondhatom azt, hogy tévedtem, vagy ilyesmi.

Óvatosan megmozdítottam a fejem, és közelebb hajoltam hozzá. Először alighogy súrolták ajkaim az övét, majd véglegesen elmélyítette a dolgokat.

- Merlinre... Annyira hiányzott már ez az érzés - sóhajtottam, miután elváltunk egymástól, és lihegve néztünk a másikra.

- Ne akard tudni nekem mennyire - morogta a fülembe, majd lágyan hátradöntött az ágyon, és fölém hajolt. - Lássuk a testem mennyire hiányzott már neked - húzta Malfoyos mosolyra a száját.

- Hú, de fogom ezt még bánni - nevettem fel, majd megpróbáltam elfolytani egy nyögést, amikor végigvezette ujjait a ruhán keresztül a testemen.

- Annyira gyönyörű vagy - morogta már szinte a melleimnek, miközben valamit babrált, és szép lassan elkezdte lefejteni rólam a fehér anyagot. - Te aztán tudod, hogy kell megőrjíteni a férfiakat - húzta le a csipkemelltartóm pántját is, majd félredobta valahova a szobába.

- Igyekszem - sóhajtottam, majd felhúztam magamhoz egy csókra.

- Nem szeretném ha bárki más is megérintene így! Az enyém vagy, senki másé - suttogta - Ígérem nem lesz bántódásod, csak könyörögve kérlek bízz bennem....

- Ha nem bíznék, nem jöttem volna ide - mosolyodtam el, majd egy hirtelen mozdulattal fordítottam a helyzetünkön, így én kerültem fölülre, keresztbevetve lábamat a csípőjén, hogy ne tudjon szabadulni.

- Nem hittem volna, hogy ez még fog történni, főleg azok után, amiken keresztülmentünk - mondta a szemembe nézve, miközben ujjaim már az ingje gombjainál jártak. Lassan gomboltam ki, ujjbegyeim érintették hófehér bőrét, ahol apró pelyhes szőrpihék mozdultak meg érintésem vonalán. - Imádom, ha megérintessz, imádom, ha csak beszélsz hozzám, ha kényeztetsz, vagy engeded, hogy én kényeztesselek téged. Imádom az alakod, az arcod, a hajad, a szemed, minden egyes szeplődet és anyajegyedet. Kifejezetten szeretem, ha nincs rajtad melltartó, de ha van, azt is szívesen lekapom rólad egy másodperc alatt is akár...

- Hmmm, ez tetszik - hajoltam előre, így melleim épphogy érintették mellkasát, miközben kezeimmel a nadrágjától próbáltam megszabadítani.

~~~

- Harry könyörgöm tedd el a pálcádat - néztem a bátyámra aggodalmasan. Tény, hogy mióta megjöttünk, azóta csak azt látni, hogy Harry szemei szikrákat szórnak, Dracoé pedig felkészülnek a harcra, majd farkasszemet néznek, pálcákkal a kezükben.

Igaz, hogy több hét eltelt azóta, hogy Draco és én mondhatni elháltuk a nem létező házasságomat, de a bátyám még mindig nem békélt meg teljesen a helyzettel.

- Draco - fordultam az említett felé, de nem figyelt rám - Draco! Szóval, nem akartál valamit mondani? - próbáltam rávezetni.

- De igen - szakította el tekintetét Harry ölni tudó pillantásáról, majd az ölébe húzott - Bejelentenivalónk van!

Angela Potter - A lány méreggelNơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ