Angela Potter - A lány méreggel

Helyzetjelentés

Hali, minden kedves olvasó, aki egy hónappal a történet befejezése után is olvassa a plusz dolgokat, amiket kedvem van ide írni...

Szóval!
Először is, csak nemrég fogtam fel úgy igazán, hogy ez a történet is végetért. Illetve, hogy hogyan fejeztem be. Mert így később belegondolva, tényleg eléggé szívvfacsaró lett, de még mindig úgy látom, hogy ez volt a legjobb befejezés. Hiszen senki sem élhet örökké...

Másik dolog pedig:
Sok sok könyvem van kint (talán 6),de tegnap éjszaka ihletet kaptam egy újabbhoz, így még éjszaka publikáltam az új könyvet. Ami 10 lépés a boldogság felé címen fut, egyenlőre 1 rész van meg, de igyekszem írni. Namármost! Kb. 3 hét múlva rohamos feltöltésekre számíthattok, ugyanis sokat fogok repülni, és egy csomó időm lesz írni, viszont több, mint egy hétig nem tudom majd publikálni nethiány miatt.

Ha valakit érdekel az új könyv nézzen nyugodtan bele, és bár igyekszem úgy írni, hogy függőséget okozzon, nem biztos, hogy menni fog.

Kis ízelítő belőle:

Victoria Brooks fontos embert veszített el. Szinte a legfontosabbat számára, mégsem tud mit tenni. 5 évvel később még mindig kísérti halott barátja emléke, míg egy régi ismerőssel nem találkozik, aki segít elfogadni a dolgokat. De nem elfelejteni.

„Ott ültem újra a Csokikrém Cukrászda asztalánál, várva hogy megjöjjön. De miért is várok rá? Hiszen annyi évig nem is beszéltünk, nem is találkoztunk. Meg persze előtte sem kedveltük egymást.

- Nagyon kiöltöztél, csak nem randid lesz? - hallottam magam mögött a hangját, mire szemforgatva megráztam a fejem.

- Miért, te nem így értetted? - fordultam hátra felvont szemöldökkel.

- Nem randira hívtalak Tori, csak jöttem neked egy kávéval. - tette le elém a frissen gőzölgő italt.

- Meg egy croissantal - húztam széles mosolyra a számat, amikor megláttam a kezében a zacskót.

- Nem, nem! - csapott a kezemre amikor odanyúltam a reggelimért - Ez az enyém.

- Ó, tényleg? - kérdeztem kíváncsian - Akkor miért hoztad az én kedvenc péksütisemtől, amikor az a város másik végén van, és ahol csak különleges ízűek vannak, mint az én epres-vaníliásom?”

Remélem tetszeni fog annak, aki beleolvas, egyenlőre ennyi lett volna.

Illetve mégvalami!

Szeretnétek valamilyen különkiadás részt ehhez a könyvhöz? Érdekességek, esetleg egy kérdés-válaszos rész, ahol bármit kérdezhettek tőlem?
Írjátok meg kommentben, és igyekszem majd teljesíteni. 😁

Puszi mindenkinek ❤️